×3. 8 ➳

3.5K 311 16
                                    

Emily-től elindultam kocsival Harry felé. Igen, Harry Styles felé. Muszáj voltam valakivel beszélni és vele néha még tartottam a kapcsolatot. Dylan-nel megromlott, Louis-nak nem szeretném elmondani, ahogyan Michael-nek sem. Hiba volt vele lefeküdnöm. Út közben végig gondolkoztam azon, mit fogok neki mondani, ha meglát. Hiszen kicsit fura, hogy ennyi év után csak úgy be állitok hozzá.

Az óriási családi ház előtt leparkoltam, mikor a lapra irt címhez értem.  Rápillantottam a házra, majd egy mély levegőt vettem s kiszálltam a kocsiból. Elindultam a veranda felé. Felléptem rá, s becsöngettem.

Az ajtó kinyílt, Harry pedig boldogan fogadott engem. Magához húzott és megölelt.

- El se hiszem, hogy látlak – mondta mikor kibontakozott az ölelésből.

Ugyan úgy nézett ki, mint régen, ugyan az a stílus, kivéve a haját, ami szép hosszúra nőtt. Beinvitált a nappalijába, ami óriási volt. És persze olyan volt, mint egy csatatér. A falak zölden pompáztak a fotelen és kanapén szanaszét hevertek a ruhák, ahogyan a földön is. Furcsálltam, hogy semmi kép nem volt kitéve, semmi díj, amivel büszkélkedhet, ha valakit felhív. Egyszerű volt. Kicsit sem csicsás.

- Bocs a kupiért, tudod nem volt sok időm az asszonyra – röhögte el magát.

- Asszonyra? – nevettem fel.

- Igen. De inkább mesélj, hogy mi a baj.

- Luke..

- Elváltatok, nem?

- Igen, csak.. tudod, hogy Blue és Jack egyetemen tanulnak. És hazajöttek szünetben, Luke pedig kitalálta, hogy játsszuk el előttük hogy minden oké. És belementem.. Visszaköltöztem..

- Tuti megdugott.

- Egyből a lényegre?

- Az arcodra van írva. És ezzel mi a baj? Megbántad?

- Nem..

- Akkor egyértelmű, hogy szereted még.  A ti kapcsolatotok.. Olyan volt, amiről más csak álmodhat. Én szerintem.

- De ő nem. Érted? Nem látja így ezeket. Kétszer is megcsalt. Mi a baj velem?

- Semmi. Kurva jól nézel ki, még mindig. És ahogy ismertelek, nem hiszem, hogy rossz lehettél. Bár, hogy az ágyban az vagy-e azt nem tudhatom – húzta félmosolyra száját.

- Ajj ne már, Harry.

- Megkérdezted tőle miért tette?

- Azt mondta folyton, hogy nem tudja és a pia a hibás, meg hogy könnyen elgyengül.

- És sokszor csináltátok?

- Az utóbbi időkben nem, de előtte...

- Lehet az volt a baj.

- Akkor miért nem dobta be magát? Tudja, mivel lehet kenyérre kenni.

- Majd megkérdezem, mivel lehet – nyalta meg az ajkait.

- Harry! – szóltam rá hisztérikusan.

- Jól van már. Ennyi a baj?

- Nem. Van itt még valami..

- Mi?

- Összekaptunk és felpofozott.

Harry szinte semmit nem reagált.

- Egy pofon? Ez akkora dráma?

- És ha megtenné újra?

- Faith. Ti folyamatosan felpofoztok minket férfiakat. Még sem akadunk ki ezen. Szerintem az a pillanat hevében történt. Ha megbánta és te meg tudsz és meg akarsz bocsájtani, akkor engedd el.

𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔Where stories live. Discover now