𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×35. ➳

Sírásra lettem figyelmes, mikor kinyitottam a szemeim.

- Anya, ugye jól lesz?

- Bevarrtam a sebeit kicsim. Remélem.

Luke arcát láttam, láttam ahogy hullnak a könnyei. Észrevette, hogy felébredtem s az ágya mellé guggolt, így a szemembe tudott nézni.

- Faith, szeretlek. Szeretlek - mondta remegő hangon, könnyeivel küszködve.

- Adj neki egy pólót inkább Luke! Aztán gyertek le a nappaliba.

Nem láttam, de biztos voltam benne, hogy a hang tulajdonosa Liz volt. Pedig én arra emlékszem, hogy suli után otthon elaludtam. Most meg itt keltem fel. Nem is értem. Felültem csupasz felsőtesttel Luke adott egy fekete pólót, nagyokat nyelve nézte végig, ahogy felveszem. Felálltam, meg akarta fogni a kezem, de elhúztam. A nappaliba érve Rose és Liz várt, na meg a srácok, Calum, Michael és Ashton. Nem értettem. Leültem egy fotelbe külön. Kínos csönd lett úrrá a nappaliban, mindenki azt várta, hogy mondjak valamit.

- Akkor én mennék - próbáltam felállni, de Luke visszanyomott a fotelbe.

- Most szépen el fogod nekem mondani, miért kellett bevarrni a hátadon meg a combodon vágásnyomokat. - jelentette ki Liz.

- Vagdosom magam, nem mindegy?

- Ne hazudj Faith! - parancsolt rám Rose.

- Nos, köszönöm. De nem tartozom magyarázattal. Hisz Luke-al sem vagyok együtt már - mondtam ridegen.

- Mi? Miért? - nézett szúrós pillantással Luke felé Liz.

- Figyelj Faith. El kell mondanod. Apám rendőr tud segíteni - vágott közbe Calum.

Gyorsabban vert a szívem. Talán segíthet valaki mégis? A számat harapdáltam belülről.

- Mondd el, Faith - bíztatott Ashton.

Meglepődtem azon, hogy tud ilyen lágy hangon is hozzám szólni.

Lehajtottam a fejem s rázogattam rosszallóan. Luke elém térdelt mindkét kezem megfogta, és könyörgött. Faith! Nem mondhatod el. Nem, és nem. Hirtelen felálltam.

- Mennem kell.

Rose az ajtó elé állt.

- Kérlek! Nem.. Nem beszélhetek erről!

- Muszáj leszel.

Rose elállt az ajtótól én pedig kirohantam rajta gyorsan, hazáig futottam. Nem mondhatom el. Ha elmondom, őket is veszélybe sodorhatom. Amit soha nem akarnék. Mikor a házba léptem anya vidáman fogadott.

- Kicsim, menj le a pincébe segíteni Sam-nek!

- Nem segíthet neki Dylan?

- Ő kérte.

Félmosolyra húztam a szám s rettegve indultam lefelé. Puszival üdvözölt.

- Szia, kicsi Faith!

- Szia. Miben kell segítenem?

- Semmiben, csupán szeretnék tisztázni egy-két dolgot. Tudom, hogy Calum apja rendőr. Ha eljár a szád, meghalsz. Ugye tudod?

Nyeltem egy nagyot, s bólogattam.

- Amúgy sem foglak bántani, ha jó kislányom leszel. Szeretlek! - magához húzott és megölelt.

Undorító.

Büdös.

Patkány.

- Mondd, hogy te is! - parancsolt rám.