𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×7. ➳

- Mi a baj Faith? - rohant utánam Harry.

- Én.. Nem. Csak.

- Mi van?

- Csak maradjunk barátok.

- Miért?

Mert Luke tetszik azért?!

- Mert nekem.. Ez.. Sok.

- Hát jó.

Visszamentünk órára, persze egész órán Luke-ot néztem. A nap további része borzalmasan telt. Alig vártam, hogy kicsöngessenek az utolsó óráról, hogy beszélhessek Luke-al. Kicsöngettek, rohantam kifelé, de a matek tanár megállított.

- Faith, ráérsz?

- Persze. - motyogtam.

- A helyzet az, hogy korrepetálásra kéne járnod. Vagy Luke-al is gyakorolhatnál. Neki nagyon jól megy a matek. Okos lány vagy, csak többet kéne gyakorolnod. Rendben?

- Így lesz. Viszlát!

Kirohantam, láttam Luke-ot messziről. Futottam, hogy elérjem, mire odaértem mellé zihálni kezdtem. Kiesett a tüdőm.

- Mit akarsz Faith? - fordult felém.

- Én.. Én..

- Te? - ölbe tette a kezét s várta, hogy megmukkanjak.

- Nem.. Ha haragszol?

- Nem. Mondtam, hogy megleszel Harry-vel is.

- De én.. - próbáltam magyarázkodni.

Nem hagyta, hogy befejezzem. Faképnél hagyott. Én nem akarom Harry-t. Én őt akarom. Én Luke Hemmings-et akarom. Bele akarok túrni a szőke hajába, amit mindig oldalra fésül, vagy csak úgy hagyja, ahogy van, meg akarom ölelni és érezni az illatát. Őt akarom! Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, amíg be nem értem a rohadt anyaotthonba. Felmentem a szobánkba ott pedig a földre ültem s az ajtónak támaszkodva sírtam. Anya nincs itt. Louis sincs itt, nem foglalkoznak velem. Nincs egy barátom sem. Luke szóba sem fog állni már velem. De ott van nekem Harry Styles. Aha, nevetséges. Ma bebizonyosodott mit is szeretne. Ez a hely.. El akarok innen menni.. Az ágyamba másztam s átöleltem Rico-t az óriás pingvin plüssömet. Nekem csak ő van. És senki más.. Senki más..

- Faith! Faith, kelj fel. - keltegetett finoman Louis.

Kinyitottam a szemeim, de nem fordultam felé.

- Mit akarsz? - kérdeztem morcosan.

- Mi a bajod?

- Nem mindegy?

- Nem..

- Menj ki.

- Faith, nem megyek ki. Ne kelljen, a vállamra emelve levigyelek a konyhába műsort adva mindenkinek. Enned kell valamit.

- Hagyjál!

- Te akartad!

Felemelt a vállára. Egy szót sem szóltam, levonszolt a konyhába s leültetett. Az arcom tiszta könnyes volt, amit mindenki látott. Louis adott egy papírzsebit. Elém tett egy bögre kakaót, meg rántottát. Micsoda vacsora! Alig ettem belőle.

- Faith, egyél már rendesen! Edd meg az egészet.

- Nem kéne pesztrálnod. - motyogtam.

- Foglak. Szóval egyél. Utána beszéljünk.

Érdekes, és még is miről beszéljünk? Az időjárásról? Miután befejeztem az evést, indultunk vissza a szobánk felé csak hogy Ashley odarohant hozzám. Luke pedig utána.

- Faith, gyere játssz velünk!

- Majd máskor, Ashley.

- Kérlek! - ölelte a lábaim.

Nem tudtam nemet mondani. Kérőn Louis-ra pillantottam ő pedig biccentett, hogy menjek. Ashley megfogta mindkettőnk kezét és kivonszolt minket az udvarra. Egymás mellé állított minket.

- Játszunk papás mamást!

- Mit? - futott ki a számon.

- Te leszel az anyukám, Lukey pedig az apukám! Lukey adj egy puszit Faith-nek! - belevaló egy kislány, nem mondom..

Luke adott egy puszit az arcomra, amibe rendesen belepirultam. A tekintetünk találkozott, s mindketten elmosolyodtunk. Ashley-vel fogócskáztunk, homokoztunk, hintáztunk. Rendesen lefárasztott minket, aztán az anyukája behívta. Beültem a hintába, szemben Luke-al. Csak azért hogy láthassam a kék szemeit.

- Sajnálom, hogy ott hagytalak.

- Nem.. Nem baj. Én.. Nekem, nekem Harry nem..

- Mi nem?

- Nem tetszik. Ő csak barát. Az az, ő többet akarna, én pedig.. - nyeltem egy nagyot - én nem.

- Értem - mosolyodott el. Ohh az a mosoly. Egyből elfeledtetett velem minden rosszat.

- Lenne itt valami..

- Igen?

- Kéne egy kis.. Segítség.. Matekból.

Egyből lesütöttem a szemeim a földre. Féltem a visszautasítástól. Közelebb lépett a hintában és a kezemre tette a kezét, ami a combomon pihent.

- Szívesen segítek. - ránéztem és egy ideig csak bámultuk egymást.

- Faith, gyere mostmár! - kiáltott nekem Louis.

- Jó éjt, Lukey.

Ohh basszus! Lehet ezt csak Ashley-nek szabad.

- Jó éjt Faith!

Vigyorogva indultam Louis felé.

- Mi volt a baj? - kérdezte mire felértünk.

- Hiányzik anya. És te sem foglalkozol velem..

- Faith, sajnálom oké? Nekem is tök szar ez az egész.

- Oké. - sóhajtottam fel. - Na meg Harry Styles..

- Mi van vele?

- Hát ma..

- Ki vele, Faith! - kezdett mérges lenni.

- Meg akart csókolni.

- Ez vicces, mert reggel még Lily-nél próbálkozott. Azt hittem megölöm. Jobb, ha nem foglalkozol vele.

- Kezdem én is belátni. Miért baj, ha próbálkozik Lily-nél? - néztem rá kérdőn.

Egyből kivirult.

- Ki vele! - vágtam hozzá egy párnát, miközben nevettem.

- A barátnőm, azért. - jelentette ki, büszkén.

- Rád se ismerek! Ki vagy te, és hol van a jégszívű bátyám?

- Ott maradt, apánál. Bánom azt, hogy nem voltam igazi testvér. - mondta s megölelt. - Most már itt vagyok, és itt leszek. Rendben?

- Rendben.

- Aludni kéne. De még csak fél kilenc.

- Én meg délután csendes pihenőztem, így nem vagyok álmos.

- Akkor énekeljünk.

- Én nem tudok, Louis.

- Dehogynem. Úgy énekelsz, mint egy kisangyal. Egyszer hallottalak.

- Na jó, és mit?

- Akármit. Én elkezdek egyet, utána te. Ha elhallgatott valamelyikünk, az azt jelenti, hogy elaludt.

- Oké.

Ezt szépen addig csináltuk, míg el nem aludtunk.