The Black List (Larry Stylinson)

Big Big Bang (8)

____________________________________
Mit láttam benned?
Hőst,szentet,királyt.
Mit láttál bennem?
Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned?
Magam végzetét.
Mit láttál bennem?
Egy út kezdetét.
Mit benned én?
Gyászt,magányt,titkokat.
Mit bennem te?
Dacot és szitkokat.
Aztán,mit én?
Jövőm rémálmait.
S Te?
Egy torzonborz állat vágyait.
Én?
Istent,akit meg kell váltani.
Te?
Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később?
Hogy az ellenség én vagyok?
S én?
Azt,akit soha el nem hagyok.
Te tíz év múlva?
Tán mégis fiad.
S én húsz év múlva?
Láss már égi vak.
S húsz év múlva te?
Nincs mit tenni,kár.
Húsz év múlva, én?
Nincs mit tenni fáj.
S,a legvégén te?
Így rendeltetett.
S én ma, és mindig?
Nincs senkim,kivüled.
____________________________________

Szinte az egész testemben izomlázat éreztem,pedig nem csináltam kb semmit,csak fociztam. Minden mozdulat fájt,és úgy kelltem ki az ágyból mint egy öregember. Csiga lassúsággal húztam le magamról a pólót,és szinte magamra kellett erőszakolni az egyenruhát. Úgy látszik tényleg elég lassan mozoghattam,mert valaki benyitott rám,gondolom kerestek hogy hol lehetek. Mivel épp a fejemet próbáltam bele erőszakolni a pólóm nyakába,fogalmam sem volt ki nyithatott be. Még a halk kuncogásából se jöttem rá. Kezdtem magam kicsit kellemetlenül érezni,beszorult fejjel,félpucéran állni valaki előtt.
Összeszedtem magam és minden erőmet összegyűjtve végre áttudtam dugni a fejem. A hajam szanaszét állt,és biztos voltam benne hogy az egész arcom piros.
Mikor megláttam ki áll az ajtómban,meglepődtem. Nem is kicsit. Louis két kávés pohárral állt ott. Egyikünk se mozdult,kellemetlen volt az egész helyzet,pedig semmi nem történt. Hajnalig beszélgettünk,majd miután mindketten konkrétan bekaptuk egymást akkorákat ásítottunk,jobbnak láttuk ha aludni megyünk. Egyik lábáról másikra állt és várt.

-Hello.- közelebb jött,és kisfiúsan elmosolyodott.- Hoztam neked kávét.

Kinyújtotta egyik kezét hogy vegyem el tőle. Akaratom ellenére úgy viselkedtem mint egy éretlen kis kamasz lány,aki nem mer rá nézni a kiszemeltjére. Már az is összezavart hogy úgy nézek Louisra,mint valami kiszemelt,mégis mi ütött belém?
Megráztam a fejem,hogy kiűzzem ezeket a gondolatokat a fejemből. Louis elég furán nézett rám,megértem,én is hasonlóképpen néznék saját magamra. A hosszú és kínos csend után,beszámolt arról hova hívtak ma minket. Csöndben haladtunk egymás mellett,míg Niall is csatlakozott hozzánk,végül hárman értünk a hammerhez. Furcsa mód Louis az anyós ülésre ültetett, ránéztem Niall-re akinek egyáltalán nem volt furcsa ez,ezért kényelmesen beültem.
Ma is színte megégetett a nap,de Lou olyan gyorsan vezetett hogy kellemmes szellő fújta a hajamat.Gyerekkoromban is imádtam ezt,becsuktam a szemem és azt képzeltem hogy valahol máshol vagyok.
Most nem éreztem hogy kínos lenne a csend,csak utaztunk csöndben. Fejemet ide-oda forgattam,kíváncsi voltam a "tájra", igaz többnyire sivatagi rész volt,vagy szöges kerítések,gondolom a bomba veszély miatt,de szerintem ebben is van valami szép. Megakadt a tekintetem Louisn. Nem direkt néztem,csak kiváncsi voltam. Olyan furán állítja be mindig a haját,jól áll neki nem arról van szó,csak mondjuk egy másik férfin szerintem hülyén nézne ki.
Louis olyan mint egy tündér,jó ez hülyén hangzik,és nem is a szó szoros értelmében gondolom.
Még régebben hallottam egy történetet.Az 1960-as években volt két kislány,akik kimentek a csermelyhez (tó vagy patak) játszani,mindketten hittek a tündérekben,ezért elkezdtek énekelni nekik. A tündérek megjelentek,a kislányok játszottak velük és képek is készültek. Később a kép szakemberek kezébe került,és megállapították hogy a kép igazi és nincs semmi szerkesztés rajta. Mai napig,senki nem tudta megmagyarázni a képeket. Ilyen volt Louis is, ritkán mutatja meg az igazi énjét,és ha végre sor kerül rá,egy darabig megint nem jön elő,megmagyarázhatatlan ez az ember.
Egy óra döcögős út után,végre odaértünk. Rajtunk kívűl még két kocsi állt a kihalt utcában,de senki nem ült bennük. Louis-nak ez cseppet sem volt furcsa,kiszedte a hammer hátuljából a ruháját és elkezdett öltözködni. Niall a fegyvereket biztosította ki,ezért egyedül indultam el megkeresni a többieket. A távolban láttam egy zászlót darabot,oda futottam mert felismertem a színe és a mintája alapján hogy a mienk.
Egy üres garázsban voltak elbújva.

-Találtunk egy bombával teli kocsit,ide bújtunk míg jön az erősítés.

-Hol van a kocsi?.

-Az utca végén.- többet egy szót se szóltam,csak hátatt fordítottam és Louis után futottam. Kicsit erősebben mint szerettem volna megrántottam a vállát,mire rögtön szembe fordult velem.

-Az utca végén van egy bombával teli kocsi.- felhúzta szemöldökét majd tovább ment.

-Végre egy nagy kapás.- szerintem ennek csak ő örült.

Niall-el összenéztünk,láttam hogy fél. Eddig tisztes távolságból figyeltük a bombát,onnan nem igazán eshet bajunk. De most közelebb mentünk hozzá. Szaporábban szedtem a lábam hogy Louist utolérjem,ami kb 2 lépés volt.
Lou egyre közelebb ért a bombához,a gyomromban éreztem hogy kezdek ideges lenni. Én közel a kocsihoz,egy kőfal mögött guggoltam le,Niall kicsit távolabb figyelte az erkélyeken álló embereket.
Szememmel Louis minden mozgását követtem,aggódtam érte..meg természetesen Niall miatt is. Kevesebbet kéne gondolnom arra a méregzsákra,ahogy megláttam, megfertőzte az agyam és az egész testem. Vajon minden emberre ilyen hatást gyakorol? Nagyon remélem.
Azt vettem észre hogy egyre közelebb jön hozzám,az lehetetlen hogy már végzett is.

-Ennyi bombával mindenkit megölhetnek. És hamár megdöglök,dögöljek meg normálisan.- elkezdte leszedni magáról a felszerelést,és mint aki jól végezte dolgát visszament a kocsihoz. Ez nem normális,komolyan mondom, szerintem megőrült. Niall tátott szájjal követte az eseményeket,majd mikor észrevette hogy nézzem,visszaállt és tovább ügyelt.
Kiegyenesedtem hogy jobban lássam mit művel az az idióta. Ötletem sincs mit kéne tennem,szóljak be a főhadnagynak? Nem,ezt nekünk kell megoldani.

-Megtaláltad?.- nagyon reménykedtem benne hogy már megoldotta.

Egy ideig nem válaszolt,majd hosszas recsegés után végre beleszólt az adóvevőbe.

-Nem,pedig átnéztem a kocsi belsejét is.- hogyan lehetséges hogy a hangjában egy cseppnyi félelem se volt? Közvetlen közel volt egy bombához,ha rossz dologhoz nyul,meghal.

-Basszameg!.- a vonal másik végén halk kuncogás,majd megint beleszól.

-Még nem hallottalak káromkodni.- ez most már 100% hogy megőrült. De az is biztos hogy én is. Letettem magam mellé a homokra a fegyvert,és átugrottam a kőfalat. A kocsi felé vettem az irányt,Louis feneke épp az égnek állt ahogy a rádiót nézte át. Csak most vettem észre milyen kerek. Te jó ég! Koncentrálj a bombára Styles. Benyitottam a vezető ülés felöl,és elkezdtem nézni a kormányt.

-Te meg mi a faszt csinálsz?.- Louisról szakadt a víz,a haját próbálta hátra túrni,kissebb-nagyobb sikerrel. Elég dühösnek látszott.

-Segítek.- kiszálltam mivel nem találtam semmi gyanúsat. Felnyitottam a motorháztetőt,a gyomrom liftezni kezdet,ideges voltam,persze kifelé ezt nem mutatthatom,főleg nem Louisnak.

- Menj vissza!.- rá se néztem,csak az ujjaimmal óvatosan megfogtam a kábeleket. Azt hiszem megtaláltam.