The Black List (Larry Stylinson)

You take a shower with me? (3)

____________________________________

Mindenkinek vannak rejtegetni valói.
Nem fedezhetjük fel az összes titkunkat a világ előtt,mert úgy megsérülhetünk. Kockáztatunk hogy megbántunk másokat. El kell döntenünk hogy mennyit adunk a világ tuttára,és mennyit tartunk meg magunknak.
A félelem visszatart minket.
De ez tényleg annyira rossz?
Talán,valószinűleg. De mégis,segít egy kicsit trükközni,egy kicsit védekezni. Nem biztonságos csak úgy kifecsegni az összes titkunkat. Nem vethetünk csak úgy oda mindent. Kiadva magunkat Istennek,mindenkinek. Mert ha egyszer kimondjuk az igazságot,szembe kell néznünk magunkal.
____________________________________

Meglepő módon egész finom volt minden. Bár alapból nem vagyok valami válogatós ember,még gyerekkoromban hozzá szoktam hogy amit elém raknak,bármi is legyen az,meg kell ennem. Akkor még szörnyű dolognak tűnt a brokkoli vagy akár borsó,de mostanra már megszoktam. Egy pohár hideg vizzel leöblítettem a késői ebédem,majd a kukába dobtam a műanyag tányért és a villát. Elég praktikus egy férfiakkal teli táborban a műanyag étkészlet,mondjuk én szerettem mosogatni olyankor halkan dudolgatok teljesen random számokat. Újból a nagy táblához léptem,televolt felesleges hírdetésekkel,orvosi rendelők telefonszámával.

-Styles!.- az erőteljes hangra rögtön megfordultam.
Liam unott tekintetével találtam szembe magam. Kezében egy nagy kötegnyi lappal.

-Igen Uram?.- furcsa volt kiejteni az uram szót,hiszen Liam alig pár évvel volt idősebb nálam.

-Ezeket oszd szét a társaid között.- a kezembe nyomta a nagy stóc papírt. Nem nagyon értettem minek osztogassak papírokat. Hónom alá támasztottam hogy még csak véletlenül se essen ki. Útközben kezembe vettem egyet hogy megtudjam miről van szó.
Sorrendbe voltak felírva a szabályzatok hogy mit lehet és mit nem. Azt hittem egy felnőtt férfiakból álló táborba már nem kellenek ilyen gyerekes szabályok.
Ahogy egyre közelebb értem a legelső kis kabinhoz,már tisztán hallatszott hogy valaki üvölteti a metál zenét. A talpam alatt lévő kavicsok zaját se lehetett hallani annyira hangos volt. Nem pazaroltam arra az időmet hogy kopogjak,úgyse nagyon hallaná. Az ajtó nehezen nyílt és nyikorgott is,láttni lehetett hogy nem egy mai darab. Nagyot sóhajtottam mikor megláttam kinek a kabinjába léptem be. Nem igazán ismertem,de már most tudom hogy mi nem leszünk jó barátok. A kékszemű fiú nagyban feszengette le az ablakról a furnél lemezeket,szájából egy füstölgő cigi lógott ki. Cseppet sem zavarta hogy az a lemez nagyobb nála. A rádióhoz léptem és egyszerű mozdulattal lekapcsoltam a zenét.

-Azt nem szabad leszedni,mert éjszaka bombázások szoktak lenni.- még szerencse hogy ezt az információt 3 perccel ezelőtt olvastam le a lapról. Máskülönben én sem értettem volna meg erre mi szükség van.
Halál nyugodtan beleszívott egyet a cigijébe,majd egyre jobban közeledett felém. Alig pár centire állt tőlem. Kissé kellemetlen volt a közelsége,nem szeretem mikor belemásznak az arcomba. Hirtelen kiengedte a bentartott füstött,amitől rögtön köhögnöm kellett. Életemben nem dohányoztam még,ritka undorító egy dolog. Nevetve hátrált,majd tovább folytatta a furnél lemez leerőszakolását.

-Ugyan annyi esély van arra hogy a plafonon keresztül jön a bomba. Amúgy meg,szeretem a napsütést.- a szögek engedelmeskedtek neki,így végre letudta szedni azt a vackot. Az ablakban állt és figyelte a kinti életett. A beszűrődött napfény megvilágította az egész testét,csak most vettem észre hogy alacsony termete ellenére milyen izmos. Hirtelen teljesen kiment a fejemből hogy miért is jöttem ide. Megráztam fejem hogy visszatérjek a valóságba.

-Ezt a főhadnagy küldi.- rögtön odakapta fejét,és mosolyra húzta a száját. Reménykedtem benne hogy nem megint én miattam nevet.
Hanyagul levetette magát az ágyra,koszos bakancsát letolta ,majd keresztbe tette lábát. Cigijét elnyomta egy üres sörös doboz tetején.

-Azok a szabályok miattam lettek kitalálva.- összehúztam szemöldököm,mert nem értettem a dolgot. Jó,nyílván leesett hogy ő már eléggé benne van a szakmában.De kétlem hogy csak miatta készek lennének megírni egy komplett szabályzatott.

-Nem tudod ki vagyok,igaz?.- bólintottam. A főhadnagyon kívűl nem nagyon ismertem itt mást. Talán azokat az embereket akikkel együtt utaztam,a nevüket ugyan nem tudom,de azt hogy mikor kit húztak meg és hogyan,na azt már igen.
Nagy nyögések közepette felült az ágyon,háttal neki dőlt a falnak és újra elővette azt a mosolyát ami szinte mindig az arcán ült amikor ott vagyok. Kellemetlenül éreztem magam hogy csak ott állok a szoba közepén,semmi kedvem nem volt továbbra is itt maradni,sütött belőle hogy lenéz engem.

-Louis Tomlinson vagyok.- arc kifejezésem továbbra se változott,hiszen ezzel a névvel nem mondott semmit. Még mindig nem tudom ki ő. Pontosabban csak a nevét. -Én vagyok a bombász vagy ha az jobban tetszik a bomba szakértő.

Így se ugrott be hogy pontosan ki is ő,nem láttam egy újságban se.
Eddig nem tartottam túl sokra ezt az embert,felnőtt létére gúnyol ki másokat és úgy viselkedik mint egy hormonokkal teli kamasz fiú. De most,ha nem is sokat de nőt a szemembe. Magamról soha el nem tudtam volna képzelni hogy testközelben legyek egy bombával és hatástalanítsam. Túl nagy felelőség lenne.

Miután mindenkinek szétosztottam amit kellett a kabinomba mentem törölközőért. Az egyik katonától megkérdeztem hol találom a zuhanyzót,mert erre egészen addig nem is gondoltam. Úgy gondoltam elég egy törölköző,meg egy papucs a többit majd a szobámba felveszem. Annak ellenére hogy a nap majdnem egy órája lement,a levegő még így sem hűlt le,így tök nyugodtan mászkálhattam félpucéran. A fürdő vagy inkább úgy mondom 'láda' nem volt épp alkalmas a fürdésre. Egy nagy zöld falécekkel felépített fülke volt,az alján egy műanyag résszel,amiből kifolyt a víz. Felül volt a zuhanyrózsa amiből langyos víz jött,jobban örültem volna ha kicsivel melegebb a víz,soha sem szerettem langyos vízben fürdeni. Emlékszem hogy még nyáron is tűz forró vízben zuhanyoztam,mert nem bírtam annyira a hideget.
Egy idő után hozzászoktam a víz hőmérsékletéhez,már csak az zavart kicsit hogy a fülke egy része nyitott volt,ami pont a táborra nézett. Nem vagyok szégyelllős,nem arról van szó,meg vagyok elégedve a testemmel. 15 éves korom óta teszek azért hogy nézzek ki valahogy,volt mikor naponta 3 órákat edzettem.
A zuhanyzóban jutott eszembe hogy elfelejtettem kihozni a saját tusfürdőmet,évek óta azt használom. Szerencsémre volt kint egy talán még használatlan szappan. A víz alá tettem hogy kicsit lemossam,aztán magamat kezdtem el szappanozni.
Elég hamar kész lettem,ami nálam ritka,szeretek a zuhany alatt állni és áztatni magam. Lehet azért siettem ennyire,akaratom ellenére is,mert tudtam bármikor,bárki megláthat.
Csípőm köré tekertem a fehér anyagot,beleléptem papucsomba és nagy ásítások közepette ballagtam vissza a kabinomba.
Ahogy egyre közelebb léptem a táborhoz ahol a lakhelyeink vannak,észrevettem hogy a legelső kis háznál egy ember állt. Kicsit hunyorítottam hogy jobban lássam. Pici termetéről és az őt körül vevő füst felhőből rögtön rájöttem ki az.
Tudtam nem mehetek el úgy előtte hogy nem szólok semmit,az bunkóság lenne. Így hát elé érve megszólaltam.

-Jóéjt.- egy darabig álltam és vártam hogy ő is mondjon valamit. De csak fújta a füstöt.
Aztán mikor már indultam volna el,végre megszólalt.

-Jóéjt.- oda se fordult csak mondta maga elé. Fogalmam sincs hogy mi rosszat tehettem,amiért nem képes a szemembe nézni,de nem is nagyon érdekelt.