The Black List (Larry Stylinson)

I ain't born typical (4)

___________________________________
A harc szenvedélye halálos szenvedélyhez vezethet,elvégre a háború, drog.
____________________________________

A sok utazástól kifáradtam,így fürdés után másra se vágytam,mint aludni egy jót.
Felvettem az alsó nadrágom és egy lazább pólót. Talán még ebben is melegem lesz,kint egy kicsit hűvősebb a levegő,és fúj is a szél de ablak hijján marad minden a régiben.
Az ágy elé térdeltem,pólóm alól elő húztam a kereszt nyakláncom,és elmormoltam azt az imát,amit minden este szoktam.

Ha eddig azt gondoltad a telefonod halk zenéje vagy az ébresztő órád nyivákolása idegesítő reggelente,akkor még nem volt szerencséd egy katonai táborban lévő ébresztéssel.
A hangos kűrt hangja olyan mintha a fülembe zúgna,és ha ez még nem lenne elég,az ajtómon dörömbőltek. Komolyan aggódni kezdtem az ajtó éppségéért,mert a kinyitástól is majdnem ki esik a helyéről,nem hogy ettől.
Nagy ásítások közepette próbáltam magamra ráncigálni az egyenruhát,ami alapból nem is lenne olyan nehéz feladat,de így hogy a szemeimet is alig bírom kinyitni,kész harci feladat volt.
A hajamból kiszedtem a hajgumit és magamra erőszakoltam a bakancsot.
Már előre félek hogyan fogom kibirni 40 fokban ezekben a ruhákban. De mivel még soha nem hallottam arról hogy egy katona ebbe halt volna bele,talán én is túl élem valahogy.
Ahogy kinyitottam az ajtót úgy vakultam is meg a napsütéstől.
Jól indul ez a reggel.
Futólépésben közeledtem a sátorhoz,beérve már láttam hogy utolsóként érkeztem. Louis komoly arccal nézett rám,majd megrázta fejét és mosolyogva nézett vissza a főhadnagyra.
Sunyiba elvettem egy kávét,anélkül nem sokra mennének velem.
Liam ugyan ott állt mint tegnap,csak most papírral a kezében.

- Jó reggelt mindenkinek! Az éjszaka folyamán több bombát fedeztek fel,amiket meg kell néznünk. 3 fős csapatokba osztok mindenkit. A lényeg a csapat munka!.- felemelte a kezében tartott A/4-es lapot,és a parafa táblára tűzte.
Mindenki megrohamozta a táblát,én inkább leültem és megvártam míg kényelmesen odaférek. A kávémat kornyolgatva azon gondolkoztam hogy miért nem félek.
Egy olyan területen leszek ahol bármikor felrobbanhat egy bomba,akár csak egy telefon csörgéstől. Annyival biztonságosabb a dolog hogy robotokat küldenek előre,így minimálisra csökkentik a veszélyt. Valaki hátba ütött amitől félre nyeltem a kávémat,fuldokolva fordultam oldalra hogy meg tudjam ki volt az a seggfej. Meg sem lepődtem azon ki állt ott.

-Velem vagy fürtös.- ahogy ki mondta ezt a mondatot szinte ledermedtem. Semmi kedvem nem volt egésznap a lesajnáló tekintetével szembe találni magam. Azt sem értem miért olyan lekezelő velem,hiszen nem is beszéltünk túl sokat,és ha megszólaltam is, udvarias voltam.
Az egyenruhám szerencsére nem lett kávés,így velük együtt tudtam indulni.
Természetesen Louis ment elől,szájában szokás szerint a füstölgő cigi és olyan lazán szedte a lábait,hogy én aggódtam azért hogy mindjárt szétesik.
Kényelmesen beültünk a Hammer-be,én és a harmadik tag a csoportunkban hátra ültünk,Louis volt elől,ezért ő is vezetett. Mivel anyám udvariasnak nevelt,legalábbis próbált két ideg összeomlás között,a jobb kezem nyútottam a mellettem ülőnek.

-Harry Styles.-a tejfől szőke fiú meglepődve fordult oldalra,majd amikor felfogta mit is csináltam ugyanúgy tett mint én.

-Niall Horan.- elég kedvesnek tűnt,bár szerintem elég fiatal ahhoz hogy katonának álljon.

Az út mint mindig döcögős volt a száraz homok és a nagy kavicsok miatt. A város e része kihalt volt. A házak fala néhol bomladozott,volt ahol ajtó se volt.Elszomorít hogy némelyik házban kis gyerekek is élnek,és ilyen veszélynek vannak kitéve. De ahogy itt mindenki mondani szokta, maguk kreálták a bajt.
A kocsit messze a bombától letettük. Louis szétosztotta az adóvevőket és a fegyvereket. Reménykedtem benne hogy képes lesz együtt dolgozni velünk,hiszen csak akkor sikeres az akció ha mindanyiunk részt vesz benne.
Izgultam,ez volt a legelső komolyabb "küldetésem". Tudtam mit kell csinálni,mielőtt bevonultam kioktattak minden lehetséges dologból,anélkül nem is lehettem volna itt. Rápillantottam Niall-re ,akinek tisztán látszott az arcán hogy be van szarva de férfiasan próbálta visszafogni magát.
Louis felnyitotta a hammer hátulját és kivette belőle a bombász egyenruhát.

-Na felavatom az új ruhám.- Niall-el segítettünk neki belebújni a ruhába,és ráattuk a sisakot is. Már előre sajnálom hogy ebben a bélelt,vastag cuccban kell dolgoznia.
Hanyagul eldobta a még füstölgő cigijét,amit én tapostam el,biztos ami tuti alapon.Furcsának találtam hogy nem a robotot küldjük előre,de amikor ezt felhoztam hanyagul leintett.

-Akkor hát szóljon a Rock and Roll!.- elindult előre az egyenes üres úton. Hátulról elég vicces látvány volt,ami meg is mosolyogtatott,de rögtön lehervadt az arcomról a mosoly amikor rájöttem hogy ő ebbe akár bele is halhat.
Ahogy Louis lépkedett úgy kavarta fel a lábával a port,már így is messze járt ezért nem igazán láttuk hogy mennyire van a bombától. Gondoltam ideje lenne használni azt a micsodát amit még Louis adott,Niall nem igazán akarta aktivizálni magát,ezért magamra maradtam.
Ráültem a kocsi motorháztetőjére,majd benyomtam a piros gombot az adóvevőn.

-Milyen messze vagy a bombától?.- sokáig nem jött válasz. Leellenőriztem hogy egyáltalán jó gombot nyomtam-e be vagy működik-e ez a vacak,de minden stimmelt. Megismételtem azt amit az előbb mondtam.

-Milyen messze vagy a bombától?.-hangom kicsit dühösebb volt,remélem ezt ő is érzékeli.

-Még nem tudom,de majd szólok ha rajta állok.- ennyit a csapatmunkáról Tomlinson.
Hülye voltam hogy egy percig is elhittem tud velünk együtt működni. Feszülten beletúrtam a hajamba,már most szakadt rólam a víz. Hátra mentem Niall-hez,aki az első ülésen ült.

-Figyeld a házakat.- mint egy durcás kis gyerek úgy szállt ki a hammerből. Fegyverét mellkasa elé emelte és úgy kémlelt. A közeli házak erkélyein állt néhány idősebb ember,gondolom várták mikor robban a bomba vagy csak kiváncsiak voltak milyen is egy katonai akció.
Számomra még mindig furcsa hogy néhány ember ilyet tesz, kockáztatja a feleségét sőt a gyerekeit is csak a bosszúvágy miatt. Még régebben olvastam valahol hogy aki olyan arab családba születik,ahol már elég mélyen benne vannak ebbe "maffiás",robbantgatós dologba,abból soha nem léphet ki senki. Soha nem élhetsz nyugodtan,tök mindegy hogy te nem olyan vagy mint a családod. Egyszer csak kapsz egy hívást,és menned kell,felkell áldoznod saját magad. Volt egy férfi,aki családott alapított,volt egy felesége és egy kislánya. De egyik nap kapott egy váratlan hívást,hogy másnap menjen xy repülőgépre,és robbantsa fel. A férfi belerejtette a kislánya hátizsákjába a bombát,de ő maga nem szállt fel. Szerencsére senkinek nem esett baja,mivel időben elkapták őt.
Talán túlságosan is belemélyedhettem a gondolataimba,mert csak most vettem észre hogy Louis közeledik felénk fülig érő mosollyal. A fegyvert a kocsi hátsó ülésére dobtam és elé mentem. Dühösen álltam előtte,magyarázatra várva.

-Na hogy tetszett az első közös küldetés?.-leszedte magáról a sisakot,majd beletúrt izzadt hajába.

-Ez nem közös volt!.

-Miért?.- úgy tett mintha semmi nem történt volna. Nem is akarom tudni ebből nekem mekkora gondom lesz a főhadnagynál.

-Akkor lenne csapat munka,ha én beszélek hozzád,te meg válaszolsz!.- egy percre elbambult,aztán arcán újra ott termett az az idegesítő és levakarhatatlan mosoly.

-Ez nem randi,Styles!.- a Styles-t már röhögve mondta ki. Megveregette a vállamat,majd ott hagyott.

-Meg kell védenem Téged!.- kiabáltam utána. Nem szoktam magam felhúzni,nyugodt embernek tartom magam,de most kihozott a sodromból. Azzal hogy nem tartotta velünk a kapcsolatot,nem csak a saját életét kockáztatta,hanem a miénket is.

-Meg is fogsz!.- Niall úgy állt ott mint egy kuka,csak nézte ahogyan dühösen beszállok a kocsiba és becsapom az ajtót.