The Black List (Larry Stylinson)

Political Animals Got Me Here (6)

____________________________________

Az agy, az ember legkülönösebb szerve. Tanul,változik,alkalmazkodik. Megmondja mit látunk, mit hallunk. Ettől szeretünk. Szerintem itt van a lelkünk. De nem számít mennyi kutatást végzünk,senki se tudja megmondani,hogy a szürkeállomány a koponyánkban hogyan működik. És amikor megsérül...az emberi agyat sérülés éri.....nos...akkor válik még különlegesebbé. Senki se tudja hol végezzük.

____________________________________

Szerettem volna onnan elmenni,éreztem hogy ide fog jönni,de már túl késő volt hogy elszökjek.
A pad megnyikorgott ahogy leült,és a szívverésem is gyorsabb lett. Hihetetlen hogy a testem hogy reagál rá,valószínűleg csak izgultam,visszahozta a régi sulis emlékeim,amik nem éppen kedvesek.

-Mennyi van még belőle?.- közelebb hajolt hogy megnézze,meg sem várta a válaszom.

-Miért érdekel?.- tekintetemet nem emeltem fel,úgy tettem,mintha még mindig olvasnék.

-Azt mondtad,ha kiolvastad kölcsön adod.

Nem tudom eldönteni hogy most viccel vagy komolyan gondolja. A közelben nem volt sehol egy ember,hogy esetleg neki menőzzön,így kifogytam az ötletekből. Végre ránéztem,de meglepődtem mert túl közel volt,kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Ennyire közel maximum a barátnőim szoktak lenni. Túl kíváncsi természet vagyok,ezért muszáj volt végig néznem rajta,közelebbről talán még kékebbek a szemei,és fiú létére elég hosszú szempillái vannak,az arca karakteres, a szája vékony. Kicsit irigy voltam rá,ő szinte tökéletes. Nekem felnőtt létemre még mindig van néhány pattanásom,és az alsó ajkam túl nagy a fentihez képest,nem szoktam ezekre gondolni,de azért néha zavarnak. Talán kicsit túl sok sokáig nézhettem őt,mert nem vettem észre hogy hátrébb húzódott. Eszembe jutott hogy mit mondott,és gyorsan válaszoltam rá mielőtt azt hiszi értelmi fogyatékos vagyok.

- Mindjárt kiolvasom.- halvány mosollyal a száján bólintott. Lehet hogy félre ismertem ezt az embert?

-Na gyere focizni.- kivette a kezemből a könyvet és összecsukva letette a padra. Csak most vettem észre hogy ő is rövid nadrágban,és egy rövid ujjú pólóban,amiből kilátszanak a tetoválásai. Kreol bőrén jól nézett ki a fekete tinta,szívesen megkérdeztem volna tőle melyik mit jelent,de szerintem még nem vagyunk olyan jóban hogy haveri szinten beszélgessek vele.

Szinte az összes katona összegyűlt a két kapu között,rögtön észrevettem Tyler-t aki épp nyújtott így oda mentem hozzá,Louis-t ott hagyva.

-Örülök hogy eljöttél.- hogy őszinte legyek,én is örültem neki. Eleinte semmi kedvem nem volt a tűző napon labdát rugdosni,de mivel más sportolási lehetőség nagyon nincs,ez is megteszi.

-Köszönöm hogy meghívtál.- barátian kezet ráztam vele,és beálltam mellé nyújtani.

Rég nem mozogtam már,így jól esett ez a kis futás is. Tyler-el egy csapatba osztottak minket szerencsére,legalább nem éreztem magam olyan szerencsétlenül.Jó érzés volt hogy amikor sikerült rúgnom egy gólt, Tlyer rögtön oda jött gratulálni. Az egész játéknak nem volt sok értelme,nem is szabályosan játszottunk,habár annak indult,de természetesen Louis nem bírt magával. Mikor legelőször kigáncsolta Tylert,mindenki azt hitte véletlen volt,de miután már 3x fordult ez elő,kezdtünk furcsálkodni. A fekete hajú férfi,azt hiszem Zayn ment oda hozzá hogy lenyugtassa,ennek az embernek komoly problémái lehetnek ha egy baráti focitól,ennyire ki kell magából. Miután ellökte magától Zayn-t,azt mondta elfáradt és kiállt. Ez a játékon is meglátszódott,Louis kicsi és olyan mint egy méregzsák,de jól tud focizni. Én inkább nézni szeretem a focit,de azt nagyon és ahogy Louis játszott,simán elmehetne profinak ha esetleg megunná ezt a bomba szakértői állást. Még fél órát játszottunk,de utána mindenki szép lassan kiállt és inkább leültek a kapuba beszélgetni,vagy épp aludni. Tyler-el ugyan ezt tettük,leültünk egymás mellé,és szinte szinkronba kezdtünk bele a beszédbe. Hangosan felröhögtünk,és engedte hogy én kezdjem.

-Miért jelentkeztél ide?.- kíváncsi voltam,hogy ő is ugyanabból az okból jött ide mint én vagy esetleg más miatt.

-Én nem csak ideiglenesen vagyok itt,2 éve szolgálok a "brave camp"-ben. Szeretem az állandóságot.-soha nem néztem volna ki belőle hogy gyakorlatilag 2 éve mindennap úgy kell fel,hogy tudja lehet aznap meghal. Jó ez szinte bármelyik küldetésen esélyes,de itt ahol éles bombák vannak szinte minden utca sarkon,nagyobb rá az esély.

-Hogy bírod?.

-Egész jól,a menyasszonyom a jövő hónapban jön ide szolgálni.- kikerekedtek a szemeim,mire felnevetett.- itt ismerkedtünk meg,csak neki most telt le a küldetése,ezért meghosszabbítja.

-Wow!.- bátor nő lehet, az biztos.

-Igeen,mindenki így reagál erre,mikor mondom.

Tyler elmesélte hogyan ismerkedtek meg,első látásra szerelem volt neki és soha nem is kételkedett abban hogy rosszul választott,vagy a nehézségek miatt ott hagyná,mert úgy könnyebb. Tudom hogy nem szép dolog,de irigyeltem hogy ilyen boldog,talált egy nőt,aki kiáll mellette és ugyanazok az álmaik. A "meghitt" beszélgetést Zayn szakította félbe,azzal hogy hozott egy nagy láda sört,mire az összes katona ujjongva örült. Mindenkinek szétosztották,aztán elkezdtek beszélgetni. Én csak csöndes figyelő voltam,de volt pár téma,amibe én is beleszóltam, vagy poén amin nevettem. Csak kis idő után vettem észre hogy Louis is visszatért köreinkbe,remélem bevette a gyógyszerét és végre lenyugodott.A téma számomra kissé kellemetlen irányba fordult,tudni akarták ki hagyott otthon összetört szíveket vagy éppen a barátnőjét. Sok - sok mocskosabbnál,mocskosabb történet után,amiket a katonák meséltek, Louis-ra esett a sor.

-Még mindig döngeted azt a vörös csajszit?.-kérdezték cseppet sem finoman. Ez a kérdés engem is érdekelt,kíváncsi voltam hogy létezik-e olyan nő,aki képes megmaradni mellette. Ő csak hevesen bólogatott,és röhögött,majd fenékig kiitta a sörét és rögtön egy másik után nyúlt.

-Lassan 2 éve vele vagy,csak nem Ő a nagy Ő?.- Zayn olyan haveri módon verte karon Louist. Meglepetésként ért a hír,hogy 2 éve komoly párkapcsolatban él,már amennyire ezzel a munkával lehet. A kedvem kicsit lelankadt,biztos azért mert nekem maximum 2 hónapos kapcsolataim voltak,abból is csak 3. Unottan gyűrögettem a pólóm alját,és igyekeztem kiszűrni azokat a részleteket amiket Louis mesélt a barátnője hajlékonyságáról. Fel nem tudtam fogni,miért idegesített ez az egész dolog,ami kiderült róla. Ráemeltem tekintetem,és kék szemeivel találtam szembe magam (?!). Az elmúlt 2 napban túl sok gondolatot pazaroltam erre az emberre,de más,olyan más ami már szinte zavaró. Az összes ismerősöm ugyanolyan,de ő nem. Lehetetlen megérteni mit miért tesz vagy mond,egyszer kedves és elhiszem hogy szorult belé egy kis értelem és jó indulat,de ezt egy másodperc alatt tönkreteszi pusztán azzal hogy megszólal. Kíváncsi vagyok miért olyan,amilyen. Persze ezt soha nem fogom megtudni,mivel én nem tartozom az ő baráti körébe,eléggé kiütnék onnan. Én nem fekszem le heti 5 nővel,nem tudok jó bulizós sztorikat mesélni,és nem is vagyok olyan laza mint ők. Én unalmas vagyok,és valószínűleg pont ezért gúnyoltak ki a repülőn. Egy velem egykorú,ritkán fog a kezébe könyvet,vagy újságot, de ha még is ráveszi magát az biztos a Play Boy magazin. Nagyot sóhajtottam,és csak most tudatosult bennem,hogy ma már másodjára bambultam el úgy hogy közben Louis-t néztem. De valamilyen szinten megnyugodtam hogy ő is ugyan így tett. Mosolyogva elköszöntem Tyler-től,aki úgy döntött velem jön,mert ő is fáradt. Mindketten egy laza Jó éjt-al elköszöntünk a többiektől.