The Black List (Larry Stylinson)

I promise that you'll never be lonely (11)

____________________________________
A műtő asztalon a legsebbezhetőbbek az emberek.
Meztelenek,kiszolgáltatottak.
Bőrünk nem a legerősebb páncél.
Puha,könnyen megsérül.
A katonákat arra képzik ki hogy sértetlenek legyenek.
Nagyon nehéz sebezhetőnek mutatni magukat.
Mert pontosan tudjuk,milyen mélyre hatolnak a sérülések.
De a sebezhetőség,nem az erő ellentéte.
Hanem egy szükség része.
Rá kell vennünk magunkat hogy megnyíljunk.
Hogy felfedjük magunkat.
Hogy felajánljunk mindenünket.
És imádkozzunk azért hogy elég legyen.
Máskülönben....sosem érünk el semmit.
____________________________________

Louis meleg lenne? Az sok mindent megmagyarázna,például hogy miért utálja Tylert. De hát azt mondta van barátnője,és mindenki úgy tudja. Lehet csak hazudik,mivel a katonaságnál ezt nem nézik túl jó szemmel. Mit kéne most tennem? Ha utána megyek valószínűleg csak ordibálni fog velem,és most erre semmi energiám sincs. Először magamban kéne letisztáznom a dolgokat,aztán Louisval. De egyedül képtelen vagyok értelmes és elfogadható választ adni a történtekre. Niall nem hinném hogy megértené,még az is lehet hogy megundorodna tőlem. Tyler talán tudna segíteni. Összeszedtem magam,kicsit átfésültem az ujjaimmal a kocós hajam hogy ne tűnjek olyan ziláltnak. Nagyon remélem hogy miközben Tylert keresem,nem akad az utamba Louis.
Szerencsém volt mert se kint,se bent a nagy sátorban nem találkoztam vele. Tyler épp evett és közben olvasott valamit.

-Beszélnünk kell.- ilyedten kapta fel a fejét,gondolom hirtelen jött a hangom. Kedvesen mosolygott,majd becsukta könyvét. Hálás voltam neki hogy rögtön ilyen segitőkész.

-Ne ítélj el,de 10 perccel ezelőtt csókolóztam Louisval.- arra számítottam hogy rögtön undorodó arcot vág, vagy kidülled a szeme. De ehelyett csak csöndben próbálta feldolgozni a hallottakat.

-Te...meleg vagy?.- nem volt undor vagy lenézés a hangjában. Egy egyszerű kérdés volt,minden elő ítélet nélkül.

-Nem.- az asztal alatt az ujjaimmal babráltam a pólóm anyagát. Miért vagyok ideges?

-Akkor nem értem.- tanácstalan arca nem igazán nyugtatott meg.

-Amióta csak itt vagyok rossz szemmel nézz rám,és rengeteget veszekszünk. Ma is pont így volt.- vissza idéztem az emlékeket,amitől a gyomrom liftezni kezdet,és furcsa hiány érzetem lett. - Kiabálva berontott,és mindenfélét mondott. Aztán egyszer csak oda rohant,és megtörtént.

Tyler kicsit sokkban volt,nem csodálom, én is. Remélem tud valami hasznosat mondani,bár nem várhatom el tőle hogy helyettem oldja meg ezt az igen csak nagy problémát,mondjuk jó lenne. Belekortyolt a teájába,majd nagyott sóhajtott.

-Beszéltél már vele erről?.- nemlegesen megráztam a fejem.- Akkor kéne. Csak ő tudja hogy mi volt ez. Azt viszont neked kell tudnod,hogy miért hagytad.

Utálom hogy igaza van. Jobbnak láttam elterelni a témát,ezért rákérdeztem a menyassszonyára. Rögtön megváltozott a kedve,és fülig érő mosollyal számolt be arról hogy hamarosan látni fogja. Egy kicsit engem is megnyugtatott,valamennyire elfeledtette velem a Louisval való "kis" félreértésünket. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe,hogy már késő délután lett. Tyler visszament a házába skypeolni Jennával,én pedig mivel éhes voltam,összedobtam egy szendvicset. Kimentem a tábortűzhöz ahol a többiek voltak. Leültem egy kis farönkre,és ettem a szendvicsemet,néha felröhögtem egy-egy vicces beszólásukon. Megkínáltak sörrel,amit örömmel fogadtam mert most jól esett volna. Hangos ordibálásra kaptam fel a fejem,oda se néztem,de már tudtam ki volt az.