The Black List (Larry Stylinson)

I am a lost boy from Neverland (9)

____________________________________

Mind emlékszünk a gyermekkori esti mesékre. A cípő hamupipőkére illik,a békából királyfi lesz,csipkrózsika felébred egy csóktól. Egyszer volt,hol nem volt, és boldogan élnek míg megnem halnak. Tündér mesék. Amolyan álmok. Csak az a baj,hogy a tündér mesék nem vállnak valóra. Azok a mesék amelyek egy sötét,viharos éjjelen kezdődnek és rettenetesen érnek véget,vagyis a rémálmok. Azok általában valósággá válnak.
____________________________________

Louis

Mégis mi a franc ütött belém,hogy kávét viszek egy férfinak. És még emiatt is izgulok. Komolyan fontolóra vettem hogy kidobom,és hagyom az egészet,nem fogok pitizni neki. Azt sem tudom miért izgat hogy mit gondol rólam,tuti valami úri gyerek. Tök mindegy hogy a józan eszem mit akar,a testem magától cselekszik,és benyit. Mindenre számítottam,csak erre nem. Félpucéran ugrálgatott,de a halk kuncogásomra kicsit megdermedt. Nagyszerű,úgy nevetek,mint egy idióta tini.Kezdem megutálni az új énem. Folyton azt lesem vajon hol lehet Harry,és ha nem találom,vagy dühöngök vagy megkeresem. Naponta 245x féltékenységi roham tőr rám, de még egy rohadt pohárra is féltékeny vagyok,csak mert a szájához ér. Utálom Őt,mert ezt válltja ki belőlem,és utálom magamat,mert hagyom. Pedig még csak meleg se vagyok,otthon egy gyönyörű vörös hajú nő vár rám. Soha,semmi jelét nem tapasztaltam hogy más is érdekelne,undorító is lenne.
Harry végre kiszabadította magát a pólója fogságából,és rám emelte tekintetét. Ennyi volt,ahogy rám nézett minden negatív szart kitörölt a gondolataimból. A francba hogy ennyi akarat erőm sincs.
A kellemetlen kávés incidens után,jobbnak láttam ha beülünk a kocsiba,a munka legalább kitisztítja az agyam. Automatikusan mutattam hogy üljön előre,mire rájöttem milyen furcsa kérés is ez,már késő volt. Igyekeztem halál nyugodtan vezetni,de mikor megéreztem Harry hajának különleges illatát,necces volt a dolog. Próbáltam aranyos kiskutyákra gondolni,akiknek nagy szemeik vannak,Harry nek is nagy szemei vannak. Ez egyre rosszabb.
Esküszöm úgy éreztem mintha figyelne,de nem mertem oda nézni. Lehet hogy beképzelem ezt az egészet,és csak az én hülye agyszüleményem,hogy néha nézni szokott. Szerintem mire letelik az egy év én megbolondulok tőle is,és magamtól is. Ma elkell mennem inni a többiekkel,akkor végre kitisztul az agyam,és nem gondolok Harryre 0-24 ben.
De előtte még itt az egésznap,amit valahogy túl kell élnem,anélkül hogy valami bajt csinálnék. Automatikusan szálltam ki a kocsiból és mentem hátra hogy kivegyem a ruhát,amit már megint magamra kell majd erőszakolni. Míg öltözködtem,el döntöttem magamban hogy nem fog érdekelni Harry. Nem szabadna még csak gondolkoznom se rajta,vagy azon hogy néz ki.
A múltkori után,amikor láttam fürödni,azt hittem soha többet nem tudok majd a szemébe nézni. Nem miatta,mert valami baj volna vele,hanen miattam. Csak álltam,és néztem. Tetszett,és a legijesztőbb hogy alul megmozdultak a dolgok. Undorottam magamtól,az nap nem tudtam aludni.
Harry futó lépésben szaladt utánam,hogy elmondja hol a bomba. Kihúztam magam,és úgy tettem mintha nem érdekelnének az izzadtság cseppek a mellkasán. Csak a bombára koncentráltam, más nem is tehettem,hiszen ha valamit rosszul húzok ki,vagy rossz helyre csatlakoztatok valamit. A legrosszabb esetben mindenkit felrobbantok.
Azt hinné az ember az én szakmámban,ennyi idő után már nem érnek meglepetések. Már mindent láttam és meg tapasztaltam. De ez a bomba,ami a csomagtartóban várt,még engem is meglepett. Gyerünk Tomlinson,nem szarhatsz a nadrágodba Harry előtt. Mély levegőt vettem,ezzel próbáltam lenyugtatni magam.

-Nincs veszteni valód,nincs veszteni valód!.- folyamatosan ezt ismételgettem magamba. Az istenért se találtam annak a kibaszott bombának a hatástalanító kábeleit. A hülye hőség is zavart,ezért vissza mentem a többiekhez és levettem a vastag ruhát. Miután végre nem éreztem úgy hogy meghalok a hőségtől,100%-ban a munkára tudtam koncentrálni. A hátsó üléseket kiszedegettem a kocsiból,még a kézi féket is leszereltem de sehol se találtam a színes kábeleket.

- Megtaláltad?.- Harry gyönyörű rekedtes hangja megnyugtatott.

-Még nem,pedig már mindent átnéztem.- igyekeztem nyugodtnak hangzani.

-Bassza meg!.- nem akarok semmit bele képzelni ebbe az egy kis szóba,de nekem úgy tűnik mintha aggódna értem. Vagy csak minden szart beképzelek,igen ez valószínűbb.

-Még soha nem hallottalak káromkodni.- megtudnám szokni a mocskosabb énjét. Vajon az ágyban is olyan visszahúzodó mint amilyennek mutatja magát? Mi a francért érdekel ez engem? Észre se vettem hogy valaki behuppant mellém a vezető ülésre.

-Te meg mi a faszt csinálsz?.- ezt ő se gondolhatja komolyan.

-Segítek.

-Menj vissza!.- ha nekem bajom esik az nem érdekel,úgy sincs sok veszteni valóm,de ő más.

Mintha a levegőbe beszélnék csinált tovább mindent. Rohadtul fel tud húzni ha nem figyel rám,és úgy csinál mintha mindenhez értene. Kinyitotta a motorháztetőt,matatott valamit.

-Megvan!.- rögtön kiugrottam a kocsiból nem akartam hogy magától húzogasson ki random zsinórokat. Arrébb löktem,és kiszedtem a .
Dühösen lecsaptam a tetőt és a hammerhez mentem. Nem szeretem ha az én dolgomat más végzi,nem véletlenül hívtak engem ide.
A visszafele út csöndesen telt,egyszer sem próbáltam szemkontaktust létesíteni Harry-vel úgy tettem mintha ott se volna. Egyszerűen nem értem hogyan válthat ki belőlem ilyen kétes érzéseket. Egyszer jól kijövök vele és úgy érzem minden rendben van,másszor feldűhít és kinem állhatom.
A táborba vissza érve gyorsan vettem egy hideg zuhanyt,nem akartam kárt tenni magamban vagy másban,jobb ha lehiggadok.
A szobámban már rögtön a főhadnagy várt.

-Estét!.- lazán ledobtam a piszkos munkaruhám az ágyra és elkezdtem felöltözködni.
Liam fel-alá járkált.

-Ha lát egy olyan bombát,ami már meghaladja a képesítését,akkor fogja magát és elmegy.- hangját nem emelte fel,gondolom így szokta megfélemlíteni az embereket. Nálam ez nem jött be.

-De nem haladta meg a képesítésemet.- nem értem min kapta fel ennyire a vizet. Egyáltalán ki köpött be? Tuti Harry volt. Már megint vágja maga alatt a fát.

-Nem szeretném,ha mégegyszer szabály sértést követnél el. Ha ez megtörténik,akkor jobb lesz ha más küldetés után nézel.- a rövid,de tömör mondandója után,kiment.

Ha apám tudtára jut hogy megint rezeg a léc alattam,megöl. De én meg Harry-t. Nem értem miért csinálta ezt. Magamra rángattam a kapucnis pulóverem és dühöngve az ő kabinja felé vettem az irányt.