-^°29°^-

50 5 2
                                        

Nem tudom elhinni... Egyszerűen nem... Hogyan történhetett ez?... Nem akarok így kötődni Minhohoz... Nem akarom... Utálom ezt az egész helyzetet de valahol még is tetszik...
Valahol még is lehet elindított bennem valamit?... Najó én ezt egyedül nem bírom. Írnom kell Amynek. Elővettem a telefonom a táskámból, megnyitottam az üzeneteket és írtam is. Csak éppen... Nem néztem kinek.

Harin üzenete: Úristen Amy... Nem találod ki soha mi történt!

Amint elküldtem már egyből látta is. Fura... Ő soha nem szokott ilyen gyorsan reagálni.

"Amy" üzenete: Na? Mi történt?

Harin üzenete: Ugye... Ma miután vissza jöttünk a táborból, utána Minho és én elmentünk abba a vidámparkaba ami nem rég nyílt

"Amy" üzenete: Igen? És mi volt?

Harin üzenete: Hát... hol is kezdjem... Mindegy lényeg, hogy Minho és én-...

Nem is küldtem el az üzenetet, mikor már jött is egy válasz.

"Amy" üzenete: Tudom mit csináltunk Harin....

Azonnal felnéztem, hogy valojában kinek is irogatok. Ne... Ne... Hogy lehetek ekkora idióta?! Igazából nem is Amynek irtam, hanem Minhonak. Azzal a lendülettel, gondolkodás nélkül letiltottam. Elhajítottam a telefonom nem is gondolkozva, hogy el is törthet vagy bármi baja eshet. Édés Istenem most ne haggy el... Kérlek szépen... Még vagy egy bő fél órán keresztül ültem az ajtónak támaszkodva, mikor meghallottam a telefonom csöngését a valahonnan. Nem akartam felvenni. Túlságosan levoltam sokkolódva, a mai napi események után. Csak az az idióta csók járt a fejemben, és az utóbbi üzenet váltások. Most akkor lényegében mi is történik? Minho a barátom? Vagy nem? Vagy most hogy is van ez?! Az agyam megállas nélkül csak járt és járt. Ha ez így megy tovább megfogok örülni, kell egy kis levegő. Felálltam a földről, kimentem a szobámból és amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam a bejárati ajtón, hogy senki ne vegye észre, amint távozok. Mikor kiértem a nyári kellemes meleg levegő megcsapta az arcomat. Elkezdtem sétálni a környéken, de az eszem csak azért sem tudta abba hagyni a gondolkozást. Mi van, ha mostantól máshogy nézünk egymásra Minhoval? Ha esetleg már, nem lesz semmi olyan, mint régen volt? Annyira félek, hogy emiatt a hülye helyzet miatt elveszíthetem. Kellett nekem felültetni őt arra az idióta óriáskerékre! Ha nem teszem akkor most nem tartanánk itt! Magamat hibáztattam az egész miatt. Még szép, hogy magamat! Az egész az én ötletem volt! Hogyan lehetek ekkora idióta...? Ezekkel a gondolatokkal mentem az éjleple alatt, és megállas nélkül gondolkoztam. Nem is tudom mennyi idő kellett ahoz, hogy teljesen megtörjek. Könnyek lepték el a szememet. Mindent tönkre tettem... Egy hatalmas nagy barom vagyok. A szemeim égtek a visszafojtot könnyeimtől, de nem sikerült őket megállítani. Amint felpillantottam az utca lápmák, egy-egy házból kiszűrődő gyenge fény, és a mellettem elhaladó autók lápmájainak erős világítása mind össze mosodtak egyetlen egy nagy pacává. Felemészt a bűntudat, és az önutálat abban a pillanatban. Szeretnék csinálni valamit, hogy jóvá tegyem. Hogy minden olyan legyen, mint ezelőtt a csók előtt. De nem tudom mit tegyek. Tehetetlen vagyok. Felpillantottam az égre. A csillagok szépen csillogtak az égen, és azt kívántam bárcsak egy pillanatra minden eltünne. A könnyeim csak tovább folytak az arcomon és tovább emésztettek az érzelmek. Néhány szökevény zokogás ki is jött a számon, de azonnal megpróbaltam elfojtani őket. Nem akarom, hogy bárki is felfigyeljen rám.

~~~

Egy ideje már mentem az utcán olyan 21:00 óra körül járhatott már az idő. Szüleim valószínűleg, halálra aggodják magukat, hogy se szó, se beszéd nélkül eltüntem. Sajnáltam is őket egy kicsit, mert mégis csak a gyerekük vagyok, akinek úgy a semmiből nyoma sincsen.

~~~

Olyan fél óra telhetett el. Még mindig az utácan sétálok. És a könnyeim, nem nagyon akartak nyugtot hagyni nekem. Megálltam egy kicsit, hogy megtudjak nyugodni, és haza mehessek. Én próbáltam de nem sikerült. Biztos sokan azt gondolhatják, hogy egy ilyen apróságot miért kell túlreagálni. Ez csak egy csók volt semmi nincs benne. De nem nekem. Ez egy barátság végét is jelentheti. Amit én határozottan nem akartam. Egy újabb kisebb zokogás hagyta el a számat mikor hírtelen meg éreztem hátulról a derekam körül két kart. Meg ijedtem. Mikor már azon voltam, hogy szükségesetem valamilyen fajta segély kiáltás hagyja el a számat, az illető megszólalt mögüllem.

-Nyugi Rinrin... Csak én vagyok... -Minho volt az... Miért van itt?

-Te mit keresel itt...? -Hagyta el a számat ezek a szavak a lehető legremegősebb hangon.

-Nem válaszoltál se az üzenetemre, se a hívásomra, így kezdtem aggódni... -És szorosabban magához húzott.

-Minho kérlek menj el...

-Miért tenném? -Magam se tudtam, hogy miért. Csak azt akartam, hogy eltünjön.

-Csak kérlek... Hagyjál béken... - És óvatosan levettem a karját a derakamról amit a köré font.

-Harin, miért csinálod ezt... Én csak... Baszki Harin...

-Kérlek most haggyál... Nem nehezítsd meg még jobban a már így is nehéz dolgom...

-Miért mi a baj?! Ahelyett, hogy ellöksz meg nem válaszolsz, ahelyett beszélj hozzám, és talán tudok segíteni!!

-Azon a rohadt csókon jár az eszem oké?! Boldog vagy?! -Láttam az arcán amint a meglepődötség kiült az arcára. Egy kis csend után megszólaltam újra. -Egy hiba volt Minho... tönkre tett mindent...

-Ez nem igaz...

-De hogy nem igaz!! Nézz csak ránk! Szóval kérlek... Haggyál most béken, nagyon szépen kérlek utoljára... -És szépen lassan hátat fordítottam neki és elmentem. A hátam mögül még hallottam, néhány kiabálast, ahogy vissza hív, hogy beszéljük meg de nem érdekelt.

~~~

Mikor haza értem, és megkaptam a jól megérdemelt fejmosásom, hogy mégis mit képzeltem magamróly hogy ilyen órákban az utácán járkálok. Így kaptam 2 hét szobafokságot. Amint bementem a szobámba a mai nap eseményei után fáradtan ledőltem az ágyamra, és nagy sohajtozásba kezdtem. És abban a pillanatban, amint kifújtam a levegőt akkor realizálodott bennem a tudat. Hogy megint ellőktem magamtól azt az embert, aki tényleg törödik velem és tiszta szívéből szeret...

(Egy hatalmas nagy kihagyás után, vissza tértem!! Remélem teszeni fog nektek ^^ <33)

𝐃𝐚𝐧𝐜𝐞? ⋇⋆✦⋆⋇ [ 𝐋𝐞𝐞 𝐊𝐧𝐨𝐰 𝐅𝐅 ]Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora