𝐃𝐚𝐧𝐜𝐞? ⋇⋆✦⋆⋇ [ 𝐋𝐞𝐞 𝐊𝐧𝐨𝐰 𝐅𝐅 ]

-^°22°^-

A mai napban a délután volt érdekesebb mint a reggel és a délelőtt. Ma kaptam egy SMS-t a tánc tanártól hogy már ideje lenne még év vége előtt még pár órát beiktatni mert már egy ideje nem volt. Ennek több oka is volt. Egyik legfontosabb hogy nem igazán volt ideje egyikünknek sem. Nekem a tanulás miatt, Minhonak a röpi edzések és versenyek miatt és Mrs Seonnak pedig magán ügyi okok miatt. De ma sikerült összehoznunk. Tanítás után megbeszéltem tesómmal hogy nem megyek haza hanem Minhoékhoz megyek hogy együtt tudjunk menni órára. Szó nélkül rábólintott és mondta hogy érezzem jól magam. Felszálltunk a buszra amin éppen hering parti ment. Oda álltam az egyik kapaszkodóhoz Minho pedig mellém. Mentünk 10 percet amikor hirtelen egy baromi nagyot fékezett a busz. Éppen nem a kapaszkodót fogtam hanem a táskámba matattam és jól oldalra vágódtam volna ha valaki nem kapja el a kezemet. Amikor felnéztem egy ismerős arcot láttam meg. Nagyon megörültem mert nem más volt az illető mint Yejun. Olyan régen nem láttam hogy amikor megállt a busz szinte a nyakába ugrottam.

-Mizu veled ezer éve nem láttalak

Mondtam szinte fülig érő mosollyal.

-Hát igazából nincsen semmi. De nagyon örülök hogy találkoztunk

-Én is

A szemem sarkából láttam hogy Minhonak nem tetszik hogy Yejunnal beszélgetek ezért gondoltam őt is bevonom hátha megenyhül.

-Yejun ő a barátom Minho

-Emlékszek rá a versenyről...

-Hát akkor nem volt valami jó fej gondlom csak izgult de amúgy nagyon jó fej

-Hát akkor szia ismét...

-Csá

Mondta eléggé flegmán.

-Szerintem nem bír engem

Súgta oda halkan Yejun. Nem igazán volt mit mondanom erre mert pontosan tudtam hogy igaza van. Minhonak valamiért tényleg nem szimpi Yejun csak tudnám miért... Gondolkodásomból az zökkentetki hogy Minho oldalba bökött hogy a kövinél leszállunk. Elköszöntem Yejuntól és valahogyan át vergődtük magunkat az embertömegen hogy az ajtóhoz jussunk. Beértünk a megállóba leszáltunk és hallottam hogy Minho valamit morog az orra alatt.

-Mit mondasz?

-Semmit...

-Na mondjad már

-Nem szimpatikus ez a srác...

-De miért?

-Nem tudom... Csak egyszerűen nem szimpatikus

-Hát jó...

Csöndben haladtunk a házuk felé. Amikor felértünk az emeletre anyukája nyitott ajtóval várt minket. Illedelmesen köszöntem és beljebb mentünk. A macskák egyből a lábam alatt kezdtek rohangálni majdnem el is estem bennük. Leültünk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni amikor hirtelen az egyik szőrmók levert egy kazettát a TV alatti rekeszből. Minho oda szaladt és vissza akarta tenni amikor elkezdett nevetni.

-Mi olyan vicces?

-A videó ami ezen van egyszerűen...

Mondta szinte fulldokolva a nevetéstől.

-Akkor nézzük meg

Nem is adott semmi választ csak betette a lejátszóba. Vissza huppant mellém a kanapéra és elindította a videót. A videón Minho volt amikor kicsi volt még és föl-le ugrált a kanapéról és valamit nagyon magyarázott de nem lehetett érteni mit. Minho mellettem csak kuncogott én meg nem értettem hogy mit nevet amikor tökre aranyos volt rajta.