𝐃𝐚𝐧𝐜𝐞? ⋇⋆✦⋆⋇ [ 𝐋𝐞𝐞 𝐊𝐧𝐨𝐰 𝐅𝐅 ]

-^°15°^-

Ma van a szülinapom. Végre 17 lettem. Nagyon vártam hogy eljöjjön ez a nap mert ha lehet úgy mondani már untam hogy 16 vagyok. Reggel a telefonom örült csipogására keltem fel. Amy vagy 20 üzit írt nekem és mindegyikben boldog szülinapot kívánt nekem. Amíg végig pörgettem és válaszoltam neki addig Minho is üzent nekem.

Minho üzenete: Boldog szülinapot Rinrin

Harin üzenete: Mi az a fantáziád beindult a becenevem terén?

Minho üzenete: Nagyon vicces vagy...

Harin üzenete: Tudom... De amúgy köszi szépen

Minho üzenete: Nagyon szívesen

Erre az üzenetére nem írtam semmit mert el kellett kezdenem készülődni. A fürdőszoba felé csoszogtam amikor nővérem egy hatalmas ölelésbe zárt és kívánt boldog szülinapot. Szüleim is ugyan így tettek. Amikor sikerült el indulnom a suliba pont találkoztam Amyvel a megálloba. Amikor be értünk a suliba mindenki oda jött hozzám és boldogat kívántak. Néhányan még ajándékot is hoztak nekem. Első óránk ofő volt és nagyon aranyos volt az osztály főnököm egy kis torta szeletet hozott nekem hogy még tudjanak együtt köszönteni az osztállyal. Miután meg köszöntöttek elkezdte az órát. Óra közepén Amy nagyon piszkált engem ezért kénytelen voltam figyelni rá.

-Mi az?

Kérdeztem halkan.

-Ezt Minho padjából esett ki. Szerintem érdemes lenne el olvasnod

-Nem akarom. Nem rám tartozik...

-Na olvasd már el

-Jóvanna...

Kezembe nyomta a papír lapott és óvatosan elkezdtem olvasni a pad alatt. A következő sorok voltak rajta:

Nem tudom mihez hasonlítani ezt az érzést... Ilyet ez előtt még nem éreztem... Olyan érzésem van mintha rózsaszín felhők közt lennék. Mindig hevesenver a szívem amikor látom őt vagy beszélek vele. Annyira jó lenne meg mondani neki... De közben félek is... Olyan ez mintha vakon futnék egy olyan ember után akinél nincs esélyem de még is futok mert bennem van valahol egy kis remény... Hogy talán mégis... A vége az lesz hogy fájni fog... Nagyon fog fájni... De én ezt is bevállalom csak neki legyen jó...

Amint ezeket a sorokat olvastam könnybe lábadt a szemem és egy könnycsepp is kifolyt a szememből. Amy kivette a papírt a kezemből és visszatette a padba. Hallottam hogy valaki a nevemet mondogatta de nem tudtam rá figyelni csak azok a sorok jártak a fejembe. Amy egyszercsak oldalba bökött a könyökével és egyből felnéztem.

-Harin minden rendben?

Kérdezte aggódva a tanár. Gyorsan letöröltem a könnycseppet az arcomról és próbáltam normális hangon válaszolni.

-Persze Mrs. Shin minden rendbe csak belement a szemembe valami

Mondtam és közben próbáltam egy mosolyt erőletteni az arcomra. Mrs. Shin csak bólintott és folytatta az órát.
Nem igazán tudtam a nap további részében figyelni az órákra csak az járt az eszembe hogy miért nem mondta el Minho hogy bántja valami... Talán nem bízik még bennem ennyire? Vagy talán rólam szól ez az egész és ezért nem mondta soha? Az utóbbi az lehetetlen ezért elkezdtem túlgondolni a történteket. Végül eldöntöttem hogy nem fogok ezen gondolkozni hogy el vigye az összes jó kedvemet. Amikor haza értem fura volt nekem hogy csönd van. Általában ha mindenki otthon van akkor nagy a nyüzsi és soha nincsen csend. Lettem az előszobában a táskám és a nappali felé mentem. Amikor be értem ott volt anyum, apum és tesóm és mind elkezdték énekelni a boldog szülinapot amikor még láttak engem. Beljebb mentem meg vártam még a dal végére érnek és elfújtam a gyertyákat. Utána oda adták az ajándékjaimat. Kaptam egy csomó ruhát, a könyvem 2. Részét, ékszereket, és egy ajándék utalványt. Oda mentem anyumékhoz még öleltem őket utána nővéremet is. Ettünk a tortából utána anyum mondta hogy mindenki menjen el fürödni mert családi mozi estet tartunk. Kiskoromba imádtam a családi mozi estéket mindig valami mesét néztünk de még véletlenül sem azért mert a kis Harin ki hisztizte. Dehogyis. Amikor mindenki készen volt tesóm hozott chipset, popcornt meg üdítőt és kezdődött a film. Elkezdtünk nézni egy mesét amit még akkor néztünk amikor kicsik voltunk tesommal. A Volt-ot néztük. Emlékszem kicsiként ez volt a kedvenc mesém. De nem tudtam a filmre figyelni mert még mindig Minho írománya járt az eszembe...