𝐃𝐚𝐧𝐜𝐞? ⋇⋆✦⋆⋇ [ 𝐋𝐞𝐞 𝐊𝐧𝐨𝐰 𝐅𝐅 ]

-^°19°^-

Már napok óta nem szóltunk egymáshoz. Csak ment az ellenszenveskedés. Az ő részéről. Én részemről szomorúság és düh volt saját magam felé. Néha oda pillantottam felé és oda is akartam menni de ő csak egy megvető pillantással jutalmazott és arrébb állt. Rosszul esett. Nagyon. De neki biztosan rosszabbul. Hiszen ő nem tett semmi rosszat csak barátként viselkedett. És én ismét meg bántottam. Milyen barát vagyok én...
A suliban rosszul éreztem magam emiatt. Amy nem bírta tovább tűrni hogy levagyok hangolva ezért elvitt vásarolni a plázába utánna fagyizni.
Elmentünk suli után és jól éreztem magam nem is gondoltam semmi rosszra. Elmentünk egy csomó boltba és vettünk egy rakás ruhát, sminket és ékszereket is.

-Amy köszi hogy elhoztál

-Nincs mit de most menjünk még be pár boltba

Bementünk még egy ruha boltba és minden féle ruhát felpróbáltunk és hülyeskestünk a napszemüvegekekkel. Készült pár eléggé idétlen kép rólam, Amyről vagy közösen pózoltunk. Szerintem a boltba hülyének nézhettek minket. De nem igazán érdekelt minket mert jól éreztünk magunkat. Miközben a sorok között járkáltam neki mentem véletlen egy kb. velem egy idős fiúnak.

-Jaj bocsi

-Semmi baj... De várjál nagyon csinos vagy elkérhetem a számod?

-Őő bocsi de nem akarok ismerkedni...

-Ja semmi baj megértem

-Köszi és bókot is

-Nincs mit

És tovább boklásztam a sorok között. Amikor kimentünk a plázából elmentünk a közeli fagyizóba. Én túlságosan unalmasnak minősülők hogy szinte mindig ugyan azt az ízt eszem. Eper és csoki kombó. Most sem tettem másképp. Amy próbált rábeszéli egy másfajta kombóra de nem sikerült. Makacs vagyok tudom. Leültünk a közeli parkba egy padra és elkezdtünk beszélgetni. Egyszer csak oda jött az a srác aki a boltba is elkérte a számom lelökte Amyt a padról és elkezdett nyájas hangon beszélni hozzám.

-Na ne kéresd magadat had kérjem el a számod

-Nem értetted meg hogy nem akarok ismerkedni senkivel?!

És feláltam hogy felsegítsem Amyt aki a lábát fájlalta.

-Na ne legyél ilyen

-Haggyál már békén! Fogd már fel amit mondok!

-Olyan csinos vagy kár lenne téged egyedül hagyni

-Nem fogtad fel amit mondott?!

Avatkozott Amy közbe. Ekkor azt éreztem hogy valaki hátulról meg ölel. Ijedten hátra néztem és Minho állt mögöttem.

-Szia szívem! Bocsi hogy késtem..

-Szia! Semmi baj

És amennyire tudtam viszonoztam az ölelését.

-Ki ez csávó?

-Hát nagyon ismerkedni akar velem pedig mondtam neki hogy nem akarok mert már veled vagyok

-Akkor jobb ha elhúzol

Mondta a fiúnak szúros tekintettel.

-Jóvan tesó megyek már

És elfutott a másik irányba. Amint elment Minho egyből el is engedett.

-Köszi a segítséget...

-Nincs mit...

Mondta kicsikét undokul. És felkapta az edzős táskáját a vállára.

-Figyu...

-Hm?

-Nagyon sajnálom hogy bunkó voltam veled... Csak anyum azt akarta hogy hanyagoljalak el... Pedig én nem akartalak mert szeretlek mint barátomat...

-Hát... Eléggé bunkó voltál az tény... De meg bocsátok neked és én is szeretlek persze mint barátot

Oda mentem hozzá és meg öleltem.

-Na de én most megyek mert szüleim már várnak

-Okés szia...

Amikor elment a padon ülő Amyre néztem és csak mosolyogva nézett.

-Mi az?

-Ja semmi csak ez olyan cuki volt

Mondta fülig érő szájjal.

-Na gyere

És meg fogtam a karját át karoltam vele a vállam és így bicegtünk el a busz megállóig a csomagjainkkal. Otthon kipakoltam a cuccaimat amiket vettünk és mentem át nővéremhez beszámolot tartani a történtekről. Abban állapodtunk meg hogy anyunak nem szólunk erről nehogy baj legyen...