𝐃𝐚𝐧𝐜𝐞? ⋇⋆✦⋆⋇ [ 𝐋𝐞𝐞 𝐊𝐧𝐨𝐰 𝐅𝐅 ]

-^°18°^-

Ma a szokásosnál is korábban keltem fel hogy kényelmesen el tudjak készülni. De ez nem jött össze. Vagy 15 percet hezitáltam hogy melyik ruhámat vegyem fel és miután sikerült eldöntenem síránkoztam egy sort hogy milyen rosszul nézekki és végül nagy nehezen elindultam kicsikét késésben. Mostanában nem nagyon szoktam Amyvel menni hanem az utóbbi időben Minhoval vagy egyedül mentem suliba. Most a változatosság kedvéért ismét egyedül mentem suliba. Fő a változatosság. Amikor beértem a terembe már mindenki meg érkezett az osztályból. Amy éppen Seonjunnal beszélgetett ezért inkább nem is zavartam. Leültem a helyemre és kinyitottam a könyvem amikor Minho levágott mellém az üres székre.

-Szia Rinrin

-Szia...

Köszöntem neki hallkan.

-Miért nem válaszoltál nekem? Valami rosszat tettem?

-Nem csak...

Nem tudtam befejezni mert Amy éppen akkor jött oda hozzám beszélni. Elkezdtem vele beszélni amikor Minho meg ragadta vállam és maga felé rántotta azt.

-Harin könyörgöm mond már el mi a bajod most velem...!

Kicsikét ingerült lettem és kissé kiabálva lerántottam a kezét a vállamról és oda mondtam neki:

-Haggyál már békén!

Erre nem mondott semmit csak fél állt és hátra ment a helyére. Vissza fordultam Amyhez és folytattuk a beszélgetést. Igazság szerint nem volt bűntudatom azért amit tettem mert nem igazán érdekelt most Minho. A nap többi részében el voltam Amyvel és kibeszéltünk mindent Seonjunnal kapcsolatban. Délután amikor mentem a folyosón a kijárat felé Minho jött ki az öltözőből és nagy erővel nekem jött.

-Jaj bocsi Minho...

-Nem érdekelsz...

Mondta durván.

-Most mi a bajod?!

Ordítottam utánna.

-Inkább neked mi a bajod velem! Szándékosan vagy velem bunkó és még meg se bírod mondani mi a bajod velem... Szóval ezek után haggyál békén engem végeztem veled...

-De Minho...

Közelebb lépett hozzám és bele hajolt az arcomba. Én egy kicsikét hátrébb áltam.

-Nem érdekelsz végeztem veled...!

Ismételte meg. Ránézett az órára a falon és ennyit mondott:

-Én most megyek mert elkéstem röpiről köszi hogy elpazaroltad az időm

És mosolyogva elment. Én amilyen gyorsan tudtam haza mentem. Anyukám pont otthon volt így meg tudtam neki köszönni ezt a csodás javaslatot amit tett nekem hogy haggyam Minhot.

-Anya! Köszönöm szépen hogy elcseszted a barátságomat!

-Mi rosszat tettem?

-Azt hogy Minho egy életre meg utált engem és többé látni sem akar szóval kösz szépen!

Már nem láttam a könnyeimtől annyira sírhatnékom volt. Elkezdtünk újra vitatkozni és megint nem jutottunk semmire. A nagy vitára nővérem is kijött a konyhába és ő is beszállt a vitába. Egymás szavába vágva kiabáltunk és mindenki mondta a maga "igazát". Végül sírva bevonultam a szobámba becsuktam az ajtót befeküdtem az ágyamba és elkezdtem zokogni. Még csukott ajtón keresztül is lehetett hallani ahogy anya és a nővérem vitáztak egymással. Kb. Egy 15 perc múlva ajtó nyitodást hallottam. Meg jött apum a munkából. A veszekedést meg hallva csak próbálta meg nyugtatni anyáékat de nem sokkal később ő is beszállt a vitába. Még vagy 10 percig ment a vita mire abba hagyták. Félve kimentem és láttam hogy minden rendbe volt egyedül anyum volt rossz állapotban. Láttam rajta hogy nagyon bántja amit tett. Rám nézett és kitárta a karját hogy meg ölelhessen.

-Sajnálom...

Mondta síros hangon.

-Majd meg oldal ne emézd magad anyu tudom hogy csak jót akartál...

-De akkor is sajnálom...

Végül sikerült normálisan meg beszélni a történteket de akkor is nagyon bántott hogy bunkó voltam Minhoval. Este azért imádkoztam hogy legyen úgy mint a bál után. Ide jön elmondhatom hogy nem gondoltam komolyan és hogy nagyon szeretem mint barátomat és hogy ő is el mondja hogy nem gondolta komolyan és hogy ő is szeret mint barátja. Csak vártam és vártam de nem történt semmi...