𝐃𝐚𝐧𝐜𝐞? ⋇⋆✦⋆⋇ [ 𝐋𝐞𝐞 𝐊𝐧𝐨𝐰 𝐅𝐅 ]

-^°4°^-

Reggelre egy elviselhetetlen nagy fájással ébredtem. Mondjuk nem csodálom mert nem az ágyamba aludtam. Feltápászkodtam az asztalomtól és ki vánszorogtam a konyhában. A nővérem csak nézett rám mintha még életében nem látott volna engem.

-Mi az amit nézel?

-Először is jó reggelt másodszor hogy nézel te ki?

-Szarul tudom...

-Szerintem is.. Na kapd össze magadat nem soká indulunk

-Indulunk?

-Hát suliba... Jaj bocsánat te a kis fiúkáddal mész

-Nem a fiúm kiérem

-Még Harin még nem az...

-Najó van

Otthagytam és el mentem le fürödni és fogat mosni. Fel öltöztem és siettem a buszhoz hogy elérjem. De hiába siettem szókásához hűen késett... Vagy 5 percet szobroztam mire jött. Be értem a suliba és az egyik barátnőm nevén szólítva Annie meg kérdezte hogy kivel megyek a bálba.

-Milyen bál?

-Ami kedden lesz

- Tényleg az kedden lesz?

-Aha

- Uhh hát én teljesen el is felejtettem... De amúgy nem megyek még senkivel te?

-Én se megyek még senkivel

Ekkor oda rohant hozzánk a másik osztályból egy srác és meg kérdezte Annietől hogy menne-e vele kedden. Annie örömmel fogadta a kérést.

-Na szuper akkor úgy látszik idén is egyedül megyek

Gondoltam magban. Mehetnék a barátnőmmel Amyvel de őt mindig valaki elhívja szóval minden évben egyedül mentem. Tavaly is volt bál és már el se akartam menni de végül Amy elrángatott. És elején rossz érzés volt hogy mindenki volt valakivel én meg ott egyedül de emlékszem hogy éppen haza akartam volna menni és pont egy lassu számnál akartam ki menni a tesi teremből amikor Minho felkért. És végig nézett de én nem mertem a szemébe nézni. Vége lett a számnak oda mentem Amyhez meg ragadtam a karját és el mentünk meg beszélni a történteket. Mondjuk így vissza gondolva nem tudom mi volt ezen olyan hű de nagy beszélni való de azt tudom hogy sokáig beszéltünk róla. Na mindegy. Ekkor felbukkant az ajtóba Minho egyből jöt is köszönni és ment is tovább a haverjaihoz.

-Hogy hogy ilyen jóba lettél vele?

Kérdezte Annie.

-Őszintén nem tudom... Együtt járunk táncra és csak úgy jóba lettünk

-Szerintem aranyosok lennétek együtt ha össze jönnétek...

-Oh...

Erre nem tudtam mit mondani.

-Köszi...Talán...

Ekkor megszólalt a becsöngő és mindenki levágott a helyére. A nap most nem ment olyan simán mint szokott most pont nekem kellet felelnem föciből de szerencsére mindent tudtam. A nap végen már meg szokottan Minhoval mentem haza és eléggé feszültnek tünt.

-Minden rendben?

Tettem a kezemet a hátára.

-Aha miért ne lenne...

Mondta még mindig feszengve.

-Minho nem úgy nézelki...

-Najólvan akkor elmondom...

-Na mond

-Harin.. Már egy ideje érlelődött bennem.. Najó 10.-óta hogy el akarlak hívni a bálba de nem mertem mert féltem hogy nemet fogsz mondani.. De akkor most meg kérdezem... El jössz velem kedden a bálba?

-Persze miért ne

-Tényleg?!

-Igen nem értem miért aggodtál 10.-be sem feltétlen kaptál volna vissza utasítást

-Ennek nagyon örülök

Láttam rajta hogy ölelésre nyújtja a kezét de nem merte meg tenni.

-Csak nyugodtan

-Mi?

-Ölelj meg nyugodtan

Nem is kellet kétszer mondanom meg is ölelt egyből. Haza mentem és most már nem tanultam semmire mert holnap szombat és kell már egy kis szabad idő. Meg beszéltük Amy-vel hogy holnap viszem neki a leckét és akkor többet tudunk dumálni. Befeküdtem az ágyamba és olvasni kezdtem de bele aludtam....