𝐃𝐚𝐧𝐜𝐞? ⋇⋆✦⋆⋇ [ 𝐋𝐞𝐞 𝐊𝐧𝐨𝐰 𝐅𝐅 ]

-^°21°^-

Másnap reggelre a sérült bokám kicsit feldagadt és eléggé fájt. Oda mentem a zoknis fiókomhoz és elő kerestem a bokaszorítómat. Felvettem és a fürdő szoba felé vettem az irányt. Meg mosakodtam felvettem az az napi ruhámat és útnak indultam a suli felé. Már a terem ajtajában egy izgatott Jiu fogadott engem.

-Jó reggelt

-Harin segítened kell!

-Miben?

-Mik azok a dolgok amiket Minho szeret?

-Hát...Például szeret röpizni, játékokkal játszani, hajnali 2-kor írni embereknek mert unatkozik, a macskáit...És most hirtelen ennyi jutott eszembe. De miért kérded?

-Csak azért hogy hogyan tudnék vele időt tölteni

-Mondjuk menjetek a parkba sétálni vagy játszatok valamit vagy csak szimplán beszélgessetek

-Köszi szépen Harin

-Nincs mit...

De az utóbbit már szerintem nem hallotta mert elviharzott. Nem sokkal később Amy is meg érkezett Seonjunnal az oldalán. Köszöntem nekik és leültünk beszélgetni. Nem sokára Minho is megérkezett. Eléggé gondterhelt és álmos feje volt. Oda akartam menni meg kérdezni mi a baj de Jiu meg előzött. Elkezdtek beszélgetni én meg nem akartam zavarni. Nem bánom hogy próbálkozik nála de egy furcsa érzés mégis elfogott amit leginkább a féltékenységhez tudnék hasonlítani. Annyira bele merültem a gondolataimba nem is vettem észre hogy Amy engem szólongat. Csak akkor kaptam észbe amikor nekem dobott egy papír galacsint.

-Amy ezt most miért kellet?!

Förmedtem rá egy kicsit.

-Azért mert itt beszélek neked és nem figyelsz rám...

-Jó bocsi elbambultam mond újra amit akartál

Elkezdte mondani de nem igazán figyeltem rá mert újra ellepték a gondolataim az agyam. Csak helyeslően bólogattam minden egyes szavára hogy úgy tűnjön mintha figyelnék de közben máshol jártam. Végül a becsengő hangja hozott vissza a valóságba. Órán se igazán tudtam figyelni mert mind végig az a furcsa érzés volt bennem és görcsösen próbáltam megfejetni. Amikor meg hallottam a föci tanáron szájából a nevemet kicsit beparáztam. Fogalmam se volt arról hogy mit mondott.

-Elnézést tanárnő meg tudná ismételni?

-Csak annyit mondtam hogy olvassátok a tankönyv 226.oldalán lévő szöveget és húzzátok alá a lényeget. És azért szóltam hogy kezdj neki mert lefogsz maradni

-Igen tanárnő és elnézést kérek...

Magam elé vettem a könyvem és egy színes szöveg kiemelőt és elkezdtem olvasni. Valamennyi infót megjegyeztem de olyan volt ez az egész mint amikor tanulsz olvasod próbálod realizálni és megértei amit olvasol de nem jut be az agyadba az infó. Óra végén a tanár oda hívott mgához hogy szeretne velem beszélni egy kicsit.

-Igen Mrs Choi?

-Harin az utóbbi időben azt vettem észre hogy nem igazán vagy aktív az órákon és mindig elbambulsz. Valami baj van otthon vagy a barátokkal?

-Nem nem semmi ilyesmi! Csak már nagyon elfáradtam ebbe az évben és várom a szünetet

Kicsit füllentettem mert azért mégsem akartam elmondani hogy a ma reggeli események miatt vagyok ennyire ki de azért az is igaz hogy eléggé meg tépázott ez a tanév. Nagyon szeretnék bekerülni egy orvosi egyetemre ezért igyekszem minél többet tanulni hogy a kis kori álmomat valóra váltsam. Mrs Choi csak bólogatott kitartást kívánt és kiment a teremből. Egyik szünetbe oda jött hozzám Minho és kérdéseket tett föl.

-Miért van most ennyire rám mászva Jiu?

-Fogalmam sincs...

-Már kicsit kezd idegesíteni

-Csak barátkozni akar veled..Adj neki egy esélyt...

-De mindig vihorászik meg teszi a fejét és eléggé bosszantó

-Lehet csak pillanatnyi meg zavarodás. Tölts vele el egy kis időt és meg látod meg szereted

-De én nem akarok...

-Minho adj már neki egy esélyt nem is tudod milyen és úgy ítélkezel

-Igen úgy

-Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján...

-Jaj ne gyere már nekem ilyennel...

-De igaz

-Jó adok neki egy esélyt csak hagyjál ilyennek békén

-Na ezt meg dumáltuk. De egyébként..

Meg se hallotta amit mondtam neki csak fellát a székről és elment. Milyen jó hogy az emberek végig hallgatnak... Nap közben Jiu és Minho egész végig együtt voltak. És egyre erősödött bennem az érzés. Elkellet könyvelnem magamnak hogy féltékeny vagyok Jiura ami semmi okom nincsen de mégis az vagyok. Kézzel lábbal próbáltam ignorálni a dolgot de nem igazán sikerült végül feladtam a próbálkozást és úgy voltam vele hogy nem érdekel. Délután amikor meg csináltam a leckém és meg tanultam leültem a laptopomhoz hogy meg csináljam fizikára a beadandó kiselőadást amikor meg zizzent a telefonom. Jiu új posztot tett ki instára. Egy olyan képvolt amin ketten voltak Minhoval és éppen fagyit esznek. És alá ez volt írva: Várom a kövi randit🥰.Kicsit lefagytam és szívem a torkomig ugrott. Megremegett a gyomrom és most igazán elkapott egy érzelem hullám. Egyszerre örültem, mérges is voltam, szomorú is és féltékeny is. Végül ezeket férre téve ráírtam Jiura hogy milyen volt az állítólagos randi.

Harin üzenete: Szió! Na milyen volt?

Jiu üzenete: Haliii! Egyszerűen szuper volt olyan jókat beszélgettünk és imádtam

Harin üzenete: Na ennek nagyon örülök!

Jiu üzenete: Annyira kösz Harin hogy segítettél nekem most már tényleg érzem hogy van esélyem

Erre már nem akartam válaszolni ezért letettem a telom és folytattam a feladatomat. Megint csak kattogni tudott az agyam de persze nem a fizika beadandón hanem a Jiu és Minho pároson. Végül sikerült megcsinálnom de annyira leszívta az energiám hogy még vacsorázni se volt erőm elmenni ezért ma kihagytam. Inkább elmentem fürödni és utána aludni. De persze az alvásba is bele zavartak a gondolataim. Mindig feltettem magamban a kérdést hogy: Mi van ha össze jönnek akkor Minho teljesen elfog hanyagolni és nem leszünk annyit együtt mint eddig és nem leszünk olyan jóba sem...

Mindig csak a mi van ha... kezdetű mondatok futnak végig az agyamon ha ilyen szituba keveredek. Végül az egy óra forgolódás után sikerült magamat ezekkel a gondolatokkal álomba szenvednem...