𝐃𝐚𝐧𝐜𝐞? ⋇⋆✦⋆⋇ [ 𝐋𝐞𝐞 𝐊𝐧𝐨𝐰 𝐅𝐅 ]

-^°20°^-

Nincs is jobb sérült bokával ülni az aszfalton és várni hogy enyhüljön a fájdalom és tudjak valamerre elindulni. De ne szaladjunk ennyire előre. Reggelem a szokásosan telet. Összevesztem nővéremmel hogy már megint elvette a ruháimat. Ő ezt persze tagadta és ez ment 15 percig amíg apa szét nem választott minket hogy már elég legyen a vitából. A vita miatt késésben voltam de a busz szokás szerint késett. Éppen az óra kezdete előtt eszembe a terembe így csak kisebb leszidásba részesültem. 3. Óránk tesi volt és miután átöltöztünk a torna terem előtt vártuk a tanárt. Mivel most kivételesen különszedték a lányokat és a fiúkat ezért ők régen az udvaron voltak mikor meg jött a tanárunk.

-Na lányok futunk egy iskola kört és utána kézilabdázunk

Kimentünk a suli elé és indította is a stoppert a tanárnő. Sikerült egy egyenletes tempót felvennem amiben nem fáradt el olyan könnyen ezért elég jól haladtam a második sarokig. Nem vettem észre egy gödröt az orrom előtt bele léptem és kibicsaklott a bokám. Egyből orra is estem és szépen kilyukadt a nadrágom a térdénél és még le is horzsoltam. De az volt a legkisebb gondom mert a bokám jobban fájt a térdem. Ültem a betonon és vártam hogy enyhüljön a fájdalom. Meg próbáltam többször is felállni de nem sikerült. Végül nem vártam tovább is elindultam. Nagyon nehezen ment a járás alig áltam a lábamon. Amikor sikerült vissza sántikálnom a suli kapujáig a tanárnő egyből látta hogy valami nem okés és oda sietett hozzám. Átkaroltatta a karomat a vállán és így bicegtünk be a suliba. Kint az udvaron leültett a padra és nem engedett így játszani. A mellettem lévő padon Minho ücsörgött amikor észre vett lehuppant mellém.

-Szia Rinrin mi történt veled?

-Szia Linos hát futottam és elég csúnyán kiment a bokám...

-Juj nagyon sajnálom...

-Hát köszi... És te mit csináltál?

-Áh... Hosszú...

Még egy ideig beszélgettünk amikor egyszer csak kipattant a fejemből egy kérdés.

-Te mikor érzed magad a legboldogabbnak?

-Hát... Nem is tudom...

Mondt a tarkóján vakargatva.

-Ne is tagadd.

-Mit?

-Azt hogy akkor amikor velem vagy...

Csak egy kis mosoly jelent meg az arcán és beletemedte a fejét a kezébe.
Közelebb ültem hozzá és mondtam neki:

-Na valdbe hogy ez az igazság...

Csak nyelt egyet és elmosolyodott.

-Honnan veszed?

-Hát... Meg érzés...

Nem is mondott semmit csak elterelte a témát.

-Ne tereld el a témát inkább válaszolj!

-Nem válaszolok

-Miért nem?

-Mert nem akarok erre válaszolni

-Hát jó... Te tudod...

Nem szóltunk egymáshoz egy ideig csak néztünk ki a fejünkből. Egyszer csak Jiu kiabált nekem oda gúnyosan.

-Harin undorító amit csinálsz!

-Most mi a bajod?!

-Nekem semmi...

-Akkor?

Nem válaszolt csak elfutott. Milyen szerencse hogy mindenki tud beszélni... Tesi után elbicegtem az öltözőbe átöltöztem és mentem volna fel a terembe amikor hátulról valaki meg lökött. Vajon kimás lehetett mint Jiu... Már megint mi a jó ég baja lehet?

-Kösz...

-Nagyon szívesen

Mondta gúnyosan.

-Miért kell állandóan cseszegetned?

-Azért mert összejöttél Minhoval pedig tudtad nagyon jól hogy bejön nekem...!

-Jiu... Hányszor mondjam még el neked hogy nem jönbe nekem?! Csak szimplán nagyon jóba vagyunk?!

-Még csókoloztál is vele... Az már nem hinném hogy csak egy jó baráti gesztus volt...

Francba még is látta. Így még jobban a lelkébe gázoltam...

-1. Azt ő találta ki én nem akartam bele menni...
2. Pedig lehet nála még esélyed. Szép vagy általánosságban kedves vagy ha nem csinálod amit most... És nagyon ügyesen hegedűlsz. Szóval sima utad van nála

-De messziről lerí róla hogy neki te tetszel...

-Én biztos nem max csak barátilag szeret

-Harin... Ne kezd...

-Mit?

-Inkább hagyjuk... De a lényeg hogy bocsánatot szeretnék kérni... Amiért bunkó voltam veled...

-Semmi baj... Én meg szúrkolok neked

-Hát... Azért köszi...

Felszedte a cuccom a földről és fel segített. Felmentem a lépcsőn a terembe a gyök kettes tempómba és amikor oda értem le ültem a helyemre és elő vettem a könyvem. Ekkor oda ült mellém Minho és egy kérdést tett fel.

-És te Harin? Mikor vagy a legboldogabb?

-Hm... Ez egy jó kérdés... Mondjuk talán akkor amikor nem a lábamon taposol

Lenézett a lábamra. Bocsánatot kért és újra feltette a kérdést.

-Erre én se tudok válaszolni

Nem szólt semmit csak elment a helyére furán néztem rá. Vissza fordultam és olvastam tovább a könyvem...