𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×2. ➳ 16

- Én.. Sajnálom, annyira sajnálom. Részegek voltunk és.

- Kímélj meg a részletektől! - csattantam fel.

- Kérem, ne rúgjon ki.

- Te mit tennél a helyemben? Legszívesebben felpofoználak!

- Valószínűleg azt, amit maga - hangja szinte elhalt mikor befejezte a mondatot. Nem sajnáltam. Egyáltalán.

- Akkor szedd a cókmókodat! Ki vagy rúgva!

- Egy kérdést még..

- Tessék! - forgattam meg a szemeim s visszaültem a székembe.

- Ugye nem fognak elválni?

- Ehhez semmi közöd! Kifelé! - ordítottam mire kiment.

Remek. Kereshetek egy új titkárnőt. Szerettem volna sírni, de belépett hozzám egy fiú. Életemben nem láttam még.

- Jó napot!

- Szia.. Te?

- A szüleim kértek magánál időpontot úgy - nézett az órájára - mostra.

- Rendben, üljünk le akkor.

Az irodám másik végébe invitáltam ahol volt egy fotel, na meg egy kanapé.

- Ha szeretnél, elfeküdhetsz rajta. - mosolyogtam rá ő pedig úgy tett.

Ez a srác eléggé ki volt gyúrva, na jó annyira talán mégsem, de elég izmos volt. Fekete haját felzselézte barna szemei pedig folyton engem fürkésztek. Kicsit zavarba jöttem így ejtettem egy kis tettetett köhögést.

- Szóval a nevem Mario Price. Tizenhét éves vagyok. És játékfüggő.

Tizenhét éves. Istenem. Még egy ilyen és valakit megölök. Annyiszor elmondtam, már hogy.. Na mindegy.

- Milyen játékfüggő?

- Egésznap csak videojátékokkal játszom.

- És miért?

- Mert a valóság.. Az annyira.. Nem az én világom. Úgy érzem, semminek sincs jelentősége, amit teszek, vagy nem teszek.

- Mióta érzed így?

- Fél éve.

- Miért? Az iskolában nem kedvelnek?

- De, sőt néha túlságosan is. Egy hónapja kiléptem a kosárcsapatból épp emiatt. Már abban sem láttam élvezetet.

- És miben látnál élvezetet?

A plafonról hirtelen rám pillantott. Alaposan végigmért.

- Azt hiszem, lenne itt valami. De ez túl..

- Túl?

- Intim téma.

- Nincs barátnőd?

- Nincs.

- A szüleiddel milyen a kapcsolatod?

- Viharos. Eléggé. Mivel el akarnak válni.

A számat harapdostam belülről hogy ne sírjam el magam.

- Figyelj, Mario. Tegyünk lépéseket, minél kisebbeket. A mai nap inkább.. Keress egy másik sportágat, ami tetszene neked.

- Én nem is tudom..

- Csak próbáld meg.

- Rendben - sóhajtott fel és elindult felém, megemelte a kezem és adott egy puszit a kézfejemre - Öröm volt idejönnöm.

Elhúztam a kezem.

- Viszlát, Mario.

Visszaindultam az asztalomhoz, de még így is éreztem magamon a tekintetét. Kis taknyos elhinné, hogy akarnék tőle bármit is? Ugyan már!

//

Mikor hazaértem minden szem rám szegeződött. Lehuppantam hozzájuk a nappaliban lévő kanapéra Luke mellé. Átkarolt, de elhúzódtam tőle.

- Szeretnék valamit mondani gyerekek.

- Igen? - mondták egyszerre.

- Apátokkal el fogunk válni.

Tudtam, hogy nem helyes most közölnöm, de nem tudom megjátszani azt hogy minden rendben van. Hannah felrohant a szobájába. Luke utána ment. Blue és Jack szomorúan néztek rám.

- De anya.. Anya.. Kérlek csak, próbáljátok újrakezdeni! - kérlelt Blue.

- Blue fogalmad sincs arról mi folyik itt.

- Akkor világosíts fel.

- Ezt apádtól kérdezzétek meg. Ugyanis ő hibázott.

Mindkét gyerek felrohant utánuk.

Luke szemszöge;

- Apa. Most szépen elmondod nekünk miért fogtok válni! - kiabált Blue.

Megöleltem Hannah-t majd Jack-et és Blue-t a kertbe invitáltam.

- Mondd el apa! - kért Jack.

- Nos én.. Részeg voltam egyik este és.. Összegabalyodtam Lucy-val és..

- Ugye nem? - kérdezte remegő hanggal Blue.

Bólintottam mire kiborult. Fel alá járt idegességében és sírva fakadt. Odaléptem, hogy megölelhessem.

- Nem apa! Utállak! - kiáltotta a képembe majd berohant a lakásba.

Jack-re néztem.

- Gyerünk, add ki magadból te is!

- Nem apa. Nem helyes, amit tettél. De csak rajtad múlik, hogy jóvá teszed-e. Anya még ennek ellenére is ugyanúgy néz rád. Szeret téged.

- Mégis hogyan?

- Nem tudom. Talán éljétek újra a múltat. Csináljátok azt, amit régen. Nem tudom. De akkor fogok rád haragudni, ha hagyod hogy tényleg elváljatok.

Megöleltem. És igaza van. Helyre kell tennem. Faith nélkül semmi vagyok.