𝐃𝐚𝐧𝐜𝐞? ⋇⋆✦⋆⋇ [ 𝐋𝐞𝐞 𝐊𝐧𝐨𝐰 𝐅𝐅 ]

-^°25°^-

Bement a szobájába és letette az egyik macskája elé a telefont.

-Beszélgess egy kicsit Soonieével amíg öltözök

A kis szőrmók először meg szagolta a telefont utána bele mászott a kamerába és végül egy laza mozdulattal felborította azt. Egy ideig néztem a feketeséget és hallgattam a kisebb zörejeket de miután meg untam meg szólaltam.

-Szép a szőnyeg...

Hallottam Minho lépteit. Felvette a földrő. Bele nézett a kamerába és ennyit mondott.

-Eh...Ott maradtsz...

És vissza dobta a szőnyegre.

-Kösz...

-Szívesen

És tovább kotorászott vagy nem is tudom mit csinált. Amíg ő ötözött addig én folytattam a pakolást. Kb 5 perccel később annyit hallottam hogy egy baromi nagyot bele ordít a mikrofonba és úgy meg ijedtem hogy sikítottam egy kisebbet.

-Te normális vagy?!

-Én igen

-Nem úgy tűnik...

-Na de megyek is mert kész vagyok

El is indult de mikor kiért a panelből meglepődött ha vizes az egész utca.

-Hm.. Esett...

-Ezt mégis honnan gondolod?

Kérdeztem gúnyosan.

-Jóvanna

Felszállt a buszra és továbbra se hagyta hogy le tegyem a telefont. Az egész busz utat végig beszéltük. Szeretek Minhoval beszélni meg lenni is. Nem tudom akkor minden olyan más mint mikor Amyvel vagyok. Már nem is tudom hogy elképzelni azt hogy milyen lenne ha nem lennénk barátok. Amíg ilyeneken gondolkodtam Minho csak tovább beszélt én pedig próbáltam figyelni rád de nem tudtam mert ezen járt az eszem.

-Hahó Harin figyelsz rám?

-Ja igen bocsi csak el kalandoztam...

-Azt látom... Biztos az ellenálhatatlan sármom miatt nem figyelsz rám

-Igen persze szerintem is...

Mondtam unott hangon.

-Na kövi meg állónál szállok

-Jó akkor már leteszem

-De ne!

Mondta hisztis hangon.

-Mi az félsz?

-Igen félek!

Egészen a kapunkig videochateltünk. Annyit hallottam hogy izomból kezdi nyomni a csengőt.

-Mindjárt jövök csak csengettek

-Okés

Kimentem kinyitottam a kaput és amint meg láttam a nyakába ugrottam. Ő pedig viszonozta az ölelésemet.

-Szia Linos

-Szia Rinrin

-Na most már le teheted

Így is tett. Bentünk a házba és pont akkor jött anyukám is. Illedelmesen köszönt és bementünk a szobámba. Már autómatikusan csuktam volna be az ajtót mikor anyu utána kapott.

-Ez az ajtó most semmien körülmények között nem lesz becsuva! Világos?

-Igen anyu...

-Helyes és meg ne lássam hogy két perc múlva csukva van!

Erre már nem mondtam semmi csak Minho felé fordultam

-És most mit csináljuk?

-Nem tudom te hívtál át... Azt hittem akarsz valamit...

-Jó akkor gyere körbe vezetlek

Megmutattam a ház minden egyes zeg-zugát. Még a padlásra is fel mentünk ahol alig láttunk valamit olyan sötét volt. Párszor felisbuktunk régi játékokban vagy dobozokba. Miután sikeresen levergödtünk onnan vissza mentünk a szobámba.

-Ajtó!

-Nincs be csukva!

-Ne is legyen!

Végül előhalásztam egy pakli kártyát és neki álltunk kártyázni. De mivel UNO-ba verhetetlen vagyok abból a 7 körből amit játszottunk mindegyikben én nyertem. Minho már mindennek el hordott mérgébe én pedig csak nevettem rajta. Végül meguntuk mind a ketten. Anyukám pont akkor hívott minket hogy készen van az edéb és ha éhesek vagyunk menjünk enni. Mivel Minho ma még nem evett semmit és én is megéheztem asztalhoz ültünk.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Miután meg ettük kitaláltam hogy menjünk ki a kertbe. Igaz hogy idő közben ismét neki állt esni de ez nem nagyon zavart. Minho éppen csak kitette a lábát a teraszra már rinyált hogy ő aztán esőben nem jön ki.

-Mi az cukorból vagy hogy elolvadsz ha ki jössz az esőbe?

-Igen abból vagyok

Mondta hisztis hangnemben.

-Én is tudok ám nyavalyogni...

-Ne merjed...

-Lee Minho vagyok és félek egy kis esőtől ezért nem merek ki menni a kertbe csak a teraszig jutok...

-Úristen de idegesítő vagy...

Végül kijött hogy bebizonyítsa hogy nem nyúl kijönni.

-Na itt vagyok most örülsz?

-Igen

Mondtam mosolyogva. Egy idő után ő is át adta magát az élvezetnek és olyan ők voltunk mint az 5 évesek. Ugráltunk a pocsolyákban és csurom vizesek lettünk. Össze vissza táncikátunk és ugráltunk. És ismét előjött az az érzések hogy nagyon szeretek Minhoval lenni. De ezt a jó pillanatot anyu szakította félbe.

-Gyerekek ti normálisak vagytok? Meg fogtok fázni! Azonnal mars befelé!

-Most jobb ha be megyünk mert anyunak nem érdemes vissza szólni...

Így azzal a lendületet futottunk is be a házba. A nap további részét bent töltöttük a szobámba és nagyon jól el voltunk. Néztünk filmet. Beszélgettünk és hülyültünk. Egy idő után annyira hangosan nevettünk hogy anyukám bejött hogy legyünk kicsit hallkabbak mert zavarja. Annyira nem néztük az időt hogy már vacsorázni hívtak mikor észre vettem hogy már elmúlt 8 óra.

-Nem kéne menned?

-Dehogynem. Apám azt mondta hogy legkésőbb 6-kor menjek haza...

-Uh... Hát akkor ideje menned

Illedelmesen elköszönt mindnekitől és én kikisértem a kapuig. Adtam neki egy ölelést de valamire figyelmes lettem. Úgy dobogott a szíve mintha mindjárt kiugrana a helyéről.

-Minden okés? Nagyon ver a szíved...

-Aha minden okés

Mondta zavartan.

-Hát jó akkor jó utat és jó éjt

-Köszi neked is jó éjt szia Harin

-Szia Minho...