Nem beszéltem Landoval, egyszerűen nem éreztem úgy, hogy ennek most van itt az ideje. Nem akartam magamnak törést okozni. Majd a futam után. Azóta már a hotel szobáinkat is elfoglaltuk, de nem nagyon mentünk se merre.
*Futam, utolsó 2 kör*
- Jól van Georgie!- mondtam a rádióba- Rajtad a világ szeme, így, hogy Lewis alatt megállt az autó.
-Igyekszem. Alonso mennyire van?- kérdezte.
-Meg tudod előzni. Valószínű, sőt biztos, hogy Carlos nyer- löktem az információkat a pilótának- Oké! Most kigyorsítasz és a kanyarban megelőzöd- adtam az instrukciókat Georgenak, aki úgy is cselekedett, ahogy mondtam. Kigyorsított, és elérkezett az előzés pillanata. Fernando túl lassan ment előtte a kanyarban. Már épp szólni akartam a rádióban, hogy hagyja a fenébe, egymásnak fognak menni, amikor a képernyőn megjelent, hogy George kiment a sóderre és felborult autóval feküdt keresztbe az úton. Lassított felvételként éltem meg az egészet.
-Jól vagy?- kérdeztem sokkolódva a fiútól, de válasz nem érkezett- George válaszolj!- kiabáltam a mikrofonba hisztérikusan- Georgie, meg vagy?- kérdeztem továbbra is- Faszom!- vettem le a fejemről a fülest és rohanni kezdtem ki a pályára. Tudom, hogy ez őrültség, tudom, hogy veszélyes. De a legjobb barátom kint volt az út közepén, nem kaptunk piros zászlót és nem reagált semmit.
-Horner ki ne menj!- kiabált utánam Toto Wolff, de én már rég a box utcán szaladtam végig.
Elszaladtam az összes csapat garázsa előtt, apa és Max, amikor észrevették, hogy hova is rohanok azonnal utánam kiabáltak, sőt Max meg is indult felém, de én csak szaladtam tovább.
Carlos, Charles és Lando már beálltak az őket megillető helyekre, majd amikor ők is meglátták, hogy épp ebben a pillanatban szaladtam ki a pályára, kipattantak az autóikból.
Elszáguldott mellettem az első autó, majd a második. Egész testemben remegtem, de tovább futottam az út legszélén a legjobb barátom felé. Az arcomról folyamatosan hullottak a könnyek, de végül odaértem.
A biztonsági autó már ott állt és George éppen akkor szállt ki a megrongálódott járműből.
Azonnal a nyakába ugrottam.
-Hála az égnek, hogy jól vagy- karoltam a nyakába.
-Mit csinálsz itt?- kérdezte dühösen- Normális vagy, hogy végig szaladsz a pályán?- szidott le azonnal, majd megenyhült és jó szorosan megölelt- Mondtam a rádióba, hogy jól vagyok- mondta.
-Tönkre ment az a szar- puffogtam- Tudod mennyire megijedtem?- kérdeztem.
-Képzelem mennyire. És most tudod mennyire van megijedve az apád? Meg az összes barátod?- tett nekem szemre hányást a brit pilóta miközben beszálltunk a biztonsági autóba, ami visszavitt minket a garázshoz. És kezdetét vehette az, hogy mindenki a fejemhez vágja mekkora idióta vagyok, hogy kirohantam a pályára.
-Normális vagy Kicsi?- állított meg a vállamnál fogva Dan- 300-al száguldottam el melletted! És ha kisiklok véletlenül?- nézett a szemembe- megijesztettél- sóhajtott végül, időközben pedig az összes pilóta barátom körém gyűlt (kivéve Carlos, Charles és Lando, akik a "pihenőben" várakoztak).
-Lyn! Mostmár elég ezekből az extrém veszélyes húzásaidból- utalt Pierre a szörfös esetre.
-Egyszerűen nem értelek utol Kölyök, az egész box utcán keresztül utánad loholtam- rázta a fejét hihetetlenül Lewis.
-Ne aggódj, én sem értem utol- legyintett Max is- De többet ne hozd ránk a szívbajt.
-Kislányom!- szaladt ide hozzám apa- Teljesen elment az eszed? És ha valaki kicsúszik a pályáról?- szidott le, miközben szorosan átölelt- Ne forgassad a szemeidet Kisasszony! Russellhet ment a biztonsági autó. Maradj legközelebb a seggeden- parancsolta meg.
-Jól van! De hagyjatok már békén, hadd nézzem meg a srácokat a dobogón- mutattam a pódium irányába, ahova akkor hívták fel Landot.
Büszkén álltam a pódium előtt, ahogy azt figyeltem, ahogy három barátom is ott áll. Ráadásul az egyik (Carlos) egy műtét után ért el ekkora eredményt.
-Szép volt fiúk!- kiabáltam fel a dobogósoknak, akik meg is hallották, mivel vigyorogva néztek le rám mind a hárman.
Visszamentünk a hotelbe én pedig azonnal fürdőruhára és köntösre vetkőztem, hogy neki indulja a wellness részleg felkutatásának. Sikeresen meg is találtam azt és azonnal be is léptem a szaunába. Hála az égnek csak egyedül voltam, ezért kényelmesen el tudtam nyúlni az ülő részen. Lehunytam a szememet és az elmúlt pár hónapra gondoltam. Arra, hogy barátokat szereztem, arra, hogy dolgoztam a Redbullnál, most pedig a Mercedesnél. Arra, hogy volt egy normális srác az életemben, igaz, hogy azóta szakítottunk, de akkor is. Majd akarva akaratlanul is eszembe jutottak a komorabb, sötétebb dolgok is. Az, hogy konkrétan George és Charles élesztettek újra, az, hogy a kocsik között rohantam a legjobb barátomhoz, akinek balesete volt. Az, hogy Lando és az én kapcsolatom, már megint nem tudom, hogy tart e valahova. Valószínűleg nem. Majd az is eszembe jutott, hogy anya sírjánál az elmúlt 4 hónapban, csak kettőször voltam kint. Mardosott a bűntudat, hogy nem mentem ki többet, hogy nem vittem rá friss virágokat, hogy nem ültem kint órákat és meséltem el neki a történéseket az életemben, ahogyan ezt mondjuk egy éve tettem.
-Szörnyű ember vagyok- ültem fel bánatosan a szaunában. Kiléptem a fülkéből és a hűs dézsa felé vettem az irányt, amibe bele is mártóztam, amikor is hangokra lettem figyelmes.
-Jóó! Ez jó ötlet! Én adom- hallottam Charles hangját, ahogyan végig csattogott papucsba a wellness folyosón.
-Király! Meg keresem Lynt és mehetünk- vettem ki Checo hangját is. Már megint, hova akarnak ezek menni.
-Szia- köszöntem a mexicóinak, amikor befordult arra a folyosóra, ahol én éppen most másztam ki a dézsából.
-Szia Lyn! Téged kereslek éppen. Arra gondoltunk, hogy mivel esős idő van elmennénk- kezdte, de már itt félbe szakítottam.
-Menjünk. El kell terelnem a gondolataimat kicsit. Szóval menjünk- mondtam és közben elindultam a szobám irányába.
-Oké! Öltözz sportosan, lent találkozunk a hallban!- intett Checo, és már el is tűnten a szeme elől.
Nos az esős időre való tekintettel, a kis társaságunk úgy döntött, hogy elmegy egy trambulin parkba. Egy kis érdekesség rólam, amit szerintem nem tudtatok, hogy három éves koromtól kezdve, egészen anya betegségéig szertornáztam. Értsétek ezt úgy, hogy tudok szaltózni (előre, hátra), cigány kerekezni. Sőt rundel flick-et is tudok csinálni, ami azért elég extra.
-Ez mi a fene volt?- nézett rám kikerekedett szemekkel Pierre.
-Rundel flick- mondtam lesütött szemekkel- Nagyon régen csináltam már. Be kell még melegednem- szabadkoztam.
-Még mindig tudsz nekem meglepetéseket okozni- mondta elismerően Lando.
-Ezt figyeljétek- kiáltott fel Carlos, és ekkor megpróbált cigány kerekezni, belőlem pedig feltört egy hatalmas, őszinte nevetés.
-Megtanítalak- mondtam a könnyeimet törölgetve- Nap végére profi leszel- mondtam, de erre a másik kilenc pilóta barátom is ingyen szertorna képzésre jelentkezett be nálam.
Sziasztok!! Itt van az új rész! Illetve még szeretnék ma kirakni egy részt, de az egy ilyen egyedi rész lenne, és csak akkor csinálnék belőle többet, ha van rá igény.
A külön rész kis címe pedig: Lyn rádió beszélgetései a pilótákkal.🥰🥰
YOU ARE READING
You make me feel like I'm alive again
Fanfiction-Ugye tudod, hogy ebből hatalmas botrány lesz?-nézett rám, miközben egyre közelebb jött. -Tudom..csak nem érdekel- hajoltam hozzá közel, még nem az ajkaink összeértek. A történet nem mindenhol valóság alapú! Ha van még igény más pilótával ff-re szív...
