You make me feel like I'm alive again

Part 1

Max Verstappen immáron háromszoros világ bajnok lett, és ezzel a Red Bull is. A paddockból kirohanva a pódium elé siettem, ahol apukám nyakába ugrottam.
-Gratulálok!- mondtam mosolyogva, majd büszkén figyeltem, ahogy legjobb barátom a szezon utolsó futamán, Abu Dhabiban ismét a dobogó legfelső fokán áll.

Lynett Horner vagyok, Christian Horner legidősebb lánya. Idén lettem 23 éves. Amióta az eszemet tudom, apával járok a futamokra, ezért is történt, hogy az akkor 17 éves Max Verstappen és a kis 14 éves Lynett nagyon jó barátok lettek. Persze nem panaszkodom senkire, hisz aki apa csapatában volt, mindig is nagyon jó fej volt velem, de hát akkor Daniel már 25 éves volt, senki nem várhatta el tőle, hogy velem barátkozzon, így maradt Max. És ahogy nőttünk fel, egyre elmélyült a barátságunk és már szinte húgaként tekintett rám. Azóta Checo, vagyis Sergio Perez került a csapatba Max mellé, és mivel már elég idős vagyok, simán kijövök vele.
Mivel nem volt ötletem, hogy mivel tanuljak tovább, ezért érettségi után, minden időmet a csapattal töltöttem, hátha megtetszik valami ebből a világból.

-Gyere Lyn- intett felém Max, miután végzett a kötelező interjúkkal.
-Gratulálok! Büszke vagyok- karoltam a nyakába, mikor odaértem, majd eltolt magától, hogy rám tudjon nézni.
-Kösz- mondta, miközben tovább fürkészett- Jól van, szerintem már elég idős vagy- jelentette végül ki, mire a vállára csaptam - Ne érts félre, csak szerintem mostmár Horner elenged velünk.
-Hova?- érdeklődtem.
-Minden pihenő időben pár pilótával elmegyünk valamerre. És én már egy ideje minden évben kérem apádat, hogy hadd gyere velünk, mert kimozdulnál és barátokat is szereznél- mondta egyre halkulva, mire egy szomorú mosolyt eresztettem felé.
-Örülnék, ha mehetnék- mondtam ki végül- Keressük meg apát- javasoltam.

Apa végül nagy nehezen beleegyezett, elvégre is belátta, hogy az elmúlt öt évben nem nagyon mozdultam ki, és a barátaim leredukálódtak Max-re és Checo-ra, illetve néha összefutottam Daniel-el a paddockban és ennyi. Az érettségi éve minden fiatal életében egy nehéz időszak, rá tud tenni viszont egy lapáttal egy hír, egy olyan váratlan esemény, ami miatt végül mindenkit ellöksz magadtól, vagy ott hagynak maguktól. Az én esetemben édesanyám halála volt ez a hír. Apa és anya kis koromban elváltak. A végzős évemben pedig anyát végső stádiumú csontvelő rákkal diagnosztizálták. A kórházban készültem az érettségire, ami időm volt, azt mellette akartam tölteni. Eljött az utolsó szóbeli érettségi napja, éppen hogy kijöttem, minden súlytól megszabadulva, ami nyomta a vállam az iskola miatt, a kórházba indultam volna, amikor az orvos hívott. Nem akartam felvenni. Telefonon közölte a hírt, miszerint édesanyám elhunyt. Zokogva hívtam apát, aki azonnal jött és magával vitt. Nem tudtam elbúcsúzni, nem volt alkalmam, és ezt sosem felejtem el. A temetés másnapján futam volt. Ott ültem a paddockban és csak néztem ki a fejemből. Nem keresett senki az iskolámból. Senki. Azóta eltelt 5 év, és továbbra sem keresett senki, de ebbe beletörődtem, meg kellett tanulnom elengedni. Nagyon jó alkalom volt ez a kiruccanás a pilótákkal.

Azt beszéltük meg, hogy Mykonoson, merthogy oda megyünk, mivel valakinek a valakiének van ott egy jachtja, találkozunk a többiekkel.
A repülő utat szinte végig aludtam, Max-el és Checo-val mentem egyébként. Amikor leszálltunk, izgatottan lépkedtem a két pilóta mögött. Taxiba szálltunk és elindultunk a hajóhoz, ami mint kiderül az Ocon családé, nem mintha ez nekem sokat mondott volna. Tudom gáz, hogy egész életemben futamikra jártam és nem ismerem őket, de ehhez hozzá tartozik az is, hogy nem is akartam megismerni őket.
-Megérkeztünk- szállt ki mellőlem Max, mire én is elkezdtem kiszállni a járműből, de amikor megláttam, hogy egy csak fiúkból álló társaság van ott, inkább visszaültem.
-Mi az Kicsi?- kérdezte Sergio, mosolyogva amikor meglátta, hogy inkább nem szálltam ki.
-Itt nincs más lány- kezdtem tördelni az ujjaimat idegességemben.
-Na és? Hidd el jó fejek. Szeretni fogod őket. És például ők-mutatott két srácra- pletykásabbak, mint a lányok. Na gyere szálljunk ki.

Nagy nehezen végül odarángatott Sergio.
-Sziasztok- intettem félve, miközben a pilóták végig mértek.
-Oké már most szólok, hogy aki egy ujjal is hozzáér annak annyi- jelentette ki Max- Lando szívd vissza a nyálad haver, mert folyik- vetett szúrós pillantást egy göndör hajú fiúra, akiről azt mondta Checo, hogy pletyis.
-Lynett Horner vagyok- mutatkoztam be végül- De hívjatok inkább Lyn-nek.
-Lando Norris- mondta vigyorogva a göndör.
-George Russel- intett mosolyogva egy nagyon magas srác.
-Gondolom engem nem kell be mutatni- mutatott magára valaki, mire a nevetésemet visszatartva próbáltam komolyan kitalálni, hogy ki ő- Jézusom, gyerekek Chris Horner lánya nem tudja ki vagyok- nézett körbe- Lewis Hamilton- legyintett végül csalódottan.
-Ooo..bocsi- húztam be a nyakam, majd két kart éreztem meg a derekamnál, mire megfordultam és boldogan ugrottam Daniel nyakába.
-Szia Kicsi- ölelt vissza- apád végre elengedett?- kérdezte, mire bólogattam.
- Ilyen üdvözlés jár mindenkinek?- kérdezte valaki a hátam mögül.
-Gasly neked nem- kiabált oda neki Max, mire én is felpillantottam. Három srác tartott felénk.
-Végre itt vannak a szokásos későin- mondta Esteban, akivel közben bemutatkoztunk egymásnak, az ő családjáé volt a hajó, és ő volt a másik pletykás srác Lando mellett.
-Kinek van húga akiről mi nem tudunk?- kérdezte az egyik fiú egy kis francia akcentussal- Charles vagyok egyébként- lépett oda hozzám, majd két puszival köszöntött.
-Öhm, Lynett Horner- mondtam meglepődve.
-Ők-mutatott maga mögé- Pierre és Carlos.
-Najó, most hogy túl vagyunk ezen a kicsit sem kínos bemutatkozáson- kezdte Max- mindenkinek elmondom újra, hogy rá se nézzetek Lyn-re.
-Mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb- súgta Pierre Landonak, de túl hangosra sikeredett.

Kiosztásra kerültek a szobák, a srácok nagyon aranyosak voltak és úgy intézték, hogy ne kelljen senkivel sem szobán osztozkodnom. Kipakoltam a cuccaimat, amit erre a két hétre hoztam, írtam apának, hogy itt vagyunk és mindenki jó fej, szóval nem lesz gond, amikor kopogtak az ajtómon.
-Gyere!- kiáltottam.
-Mizu Kicsi?- dugta be a fejét Sergio az ajtón- Minden rendben?
-Aham, jó fejek tényleg, de Max-et állítsd le kérlek- kezdtem neki szinte azonnal könyörögni- Így nem fognak velem barátkozni se, úgy elijeszti őket.
-Csak vigyázni akar rád- mondta, miközbe körbenézett a szobában.
-Jó, de tudok magamra egyedül is- fújtattam.
-Jól van, leállítom- kezdett kifele menni- Jössz te is?- kérdezte.
-Mindjárt- feleltem.

Átöltöztem az "utazós" cuccomból, felvettem egy fekete bikinit, arra pedig egy fekete ruhát, kibontottam a hajamat, így a festett szőke hajam, most a vállamra omlott. Annak ellenére, hogy decemberhez közeledtünk, itt Mykonoson 27 fok volt. Lehúztam a hajamról a szemem elé a napszemüveget, majd leindultam a hajó központi részére.