You make me feel like I'm alive again

Part 10

-Ez nem is a hotel- néztem értetlenül a mellőlem épp kiszállni készülő Georgera.
-Tudom, ez egy kávézó. A piac felé vezető úton láttam meg. Legalább van időnk beszélgetni, már ha van kedved- nyitotta ki a kocsi ajtót, amin én ki is szálltam.
-Veled mindig- mondtam a fiúnak, majd beindultunk a kávézóba.

Helyet foglaltunk, majd kikértük az italokat, én egy jeges karamellás latte-t kértem, George pedig egy jeges americanot. Borzasztóan meleg volt egésznap, szerencsénkre a kávézóban volt légkondi.
-Esküszöm meghalok a melegben- mondtam a fiúnak, aki csak elmosolyodott- Szerinted mit akar Stroll?- kérdeztem meg.
-Fogalmam sincs, nem nagyon beszélek vele- vont vállat- de azért légy óvatos. Hiszen egész idáig bántott, nem hiszem, hogy valaki ilyen hirtelen megváltozik.
-Jogos- adtam igazat a pilótának, miközben belekortyoltam a kávémba- Szerinted beszélnem kéne Landoval?- kérdeztem félve, George volt az egyetlen aki tudta, hogy Lando és énköztem mi történik, még Max-nek sem mondtam el, de a brit pilótának hamar leesett, ezért ki is tálaltam neki.
-Hát, igazából nem tudom- nevette el magát- nem vagyok túl hasznos- állapította meg.
-Georgiee! Segítened kell- néztem rá boci szemekkel- törd a csinos kis fejedet, hogy Lando, hogyan is reagálna erre.
-Tekintve, hogy nem jártok, de mégcsak nem is randiztatok, nem akadhatna ki, de ismerve Landot biztos magára veszi- gondolkodott hangosan- Mondd el neki, mielőtt az aljas Lance Strolltól tudja meg.
-Hát jó- feleltem- Megkeresem a hotelben.

Amikor visszaértünk a hotelbe nyomban írtam Landonak.

lynett_horner: Landoooo merre vagy?
landonorris: lent vagyok a wellnessben, a jakuzziban várlak😉
lynett_horner: sietek

Átvettem egy bikinit, belebújtam a köntösömbe, majd papucsban lesiettem a spa részleghez.
-Szia- köszöntem vigyorogva a fiúnak, miközben bemásztam a forrón pezsgő vízbe.
-Sziaa. Nagyon jól nézel ki- mondta miközben végig vezette a tekintetét rajtam.
-Beszélnünk kell- mondtam komolyan, mire a Lando arcáról leolvadt a mosoly.
-Mi történt?
-Lance Stroll- kezdtem, de a fiú közbe vágott.
-Mit csinált?- kérdezte és láttam, hogy minden izma megfeszült.
-Hé- mentem hozzá közelebb és a kezemet a vállaira helyeztem- Nem csinált semmit, illetve de, de az nem volt szemét. Vagy nem is tudom- folytattam, miközben Lando teljesen magához húzott, a kezeit pedig a derekamra helyezte- És tudnod kell, hogy nekem ez nem jelent semmit, de elhívott vacsorázni.
-Ez most komoly?- kérdezte dühödten, és azonnal el is engedett.
-Nézd, lehet csak bocsánatot akar kérni, ha nem akkor én nem óhajtok vele kommunikálni- kezdtem magyarázkodni.
-Nem, dehogy, nyugodtan randizz vele, elvégre nincs köztünk semmi-vágta a fejemhez- Nehogy elhidd, hogy én nem randizok más lányokkal- nevetett fel idegesen.
-Mi?- kérdeztem teljesen sokkolódva- Tudod mit, hagyjuk- mondtam és inkább elhagytam a wellnesst.

Dühösen nyomkodtam a lift hívó gombját, majd amikor láttam, hogy a hotel legfelső emeletéről indult le, inkább a lépcsőt választottam. Felrohantam a harmadik emeletre és berontottam a szobámba.
-Gyűlöllek Lando Norris!- mondtam magamban, miközben az összes ruhámat kidobáltam a bőröndből, valami dögös után kutatva, amit felvehetek a vacsorához. Ugyan kedvem nem volt elmenni, de mostmár csak azért is kiöltözök, hogy Lando megpukkadjon. Egye meg a méreg. Végül csak találtam egy célnak megfelelő ruhát, egy bordó színű ruha volt, ami tökéletesen kiemelte az alakomat, ehhez egy ugyanolyan színű cipőt és táskát. Gyorsan megcsináltam a sminkemet, felvettem pár ékszert. A hajamat kiengedve hagytam és még gyorsan ki vasaltam.

Tíz perc múlva hét óra, a többiek már a hotel éttermében vannak, mivel hallottam ahogy egyszerre megindultak le. Gyorsan lesiettem az étterembe, hogy elköszönjek tőlük és jó étvágyat kívánjak.
-Sziasztok- köszöntem nekik, és láttam, hogy mindegyiküknek megakadt a falat a szájában, Lando még az italát is félre nyelte- Meg ne fulladj- küldtem felé egy "kedves" mosolyt.
-Hát te..hova mész?- kérdezte Max.
-Vacsorázni- jelentettem ki büszkén.
-Kivel?- pislogott Lewis, mire George csak a szemét forgatta.
-Lance Strollal- válaszoltam.
-Na azt már nem- jelentette ki Max- Lyn, ne szórakozz velem, az a gyerek egy tahó.
-Lehet, hogy csak bocsánatot akar kérni- mondtam széttárt karokkal.
-Te tudod, ha hazaérsz beszélünk ugye?- kérdezte óvatosan.
-Persze- léptem oda hozzá és átkaroltam- Mennem kell, további jó étvágyat- intettem nekik.
-Vigyázz magadra- szólt utánam Charles, mire visszamosolyogtam rájuk, Lando feje csak úgy füstölt a dühtől.

Kimentem a hotel bejáratához, ahol Lance már várt rám.
-Woow- mért végig- nagyon dögös vagy- dicsért meg.
-Kösz- mosolyogtam rá. Kicsit feszülten éreztem magamat, de gondoltam majd vacsora alatt feloldódunk.

Odaértünk az étterembe, ahol már vezettek is minket egy asztalhoz. Leadtuk a rendeléseinket és kezdetét vehette a komolyabb beszélgetés.
-Tartozom egy bocsánat kéréssel- kezdett bele- Nem volt szép, amit az anyukádról mondtam- kért elnézést.
-Hát valóban nem- sütöttem le a szemeimet- Meg amit azelőtt mondtál, az sem.
-Azért nem kérek bocsánatot- vont vállat, mire kikerekedtek a szemeim- Bocs, de tartom magam ahhoz, hogy ha Max nem pátyolgatna, nem lenne már a Red Bullnál.
-Most csak viccelsz ugye? Max tehetséges, azért van nálunk. Mondd csak te miért is vagy az Aston Martinnál? Csak nem az apádé a csapat?- kérdeztem meglepetten- De persze biztos tehetséges vagy- forgattam a szemeimet.
-Nagyon felizgatsz azzal, hogy dühös leszel- mondta vigyorogva- Így még szexibb vagy.
-Szívem szerint hazamennék, de éhes vagyok és kikértem a kaját- mondtam neki, csak hogy tudja, mire csak felnevetett.

Végre kihozták a kajánkat és olyan sebességgel kezdtem el enni, amilyennel egy F1-es autó sem megy.
-Látom tényleg éhes voltál.
-Azért eszek ilyem gyorsan, hogy ne kelljen a kelleténél több időt együtt töltenünk.
Miután befejeztük a vacsorát, ami isteni finom volt, kár, hogy a társaság nem volt a legjobb.
Beszálltunk Lance autójába, és magam előtt összekulcsolva a karomat vártam arra, hogy a hotelhez érjünk. Stroll a kezét a combomra helyezte és elkezdte egyre feljebb vezetni.
-Most fejezd be!- kiáltottam rá- Ne érj hozzám.
-Baba, ne hisztizz már. Mi a gond?
-Ne hívj így és ne érj hozzám- mondtam újból, mire levette a kezét a combomról és dühösen meredt az útra.
-Nehéz lesz téged betörni- mondta halkan.
Az út további része csendben telt, mikor megérkeztünk a hotelhez azonnal kiszálltam a kocsiból, majd visszafordultam a fiú felé.
-Kösz a vacsit- mondtam, majd már el is tűnten a szeme elől.

Felértem a harmadik emeletre és elindultam a szobám felé. Az egyik ajtó kinyílt mellettem és egy igencsak dekoratív lány lépett ki rajta. A szoba pedig Landohoz tartozott. A lány lesietett a lépcsőn, mire a brit fiú kidugta a fejét az ajtón, a tekintete pedig szembe találkozott velem.
-Lefeküdtél vele?- kérdeztem döbbenten.
-Jó korán hazaértél, minden rendben?- fürkészte az arcomat.
-A kérdésemre válaszolj.
-Le- mondta halkan- Lyn kérlek- kezdte, de én már a folyosó másik végén voltam.
A szobámig rohantam, ahol bezártam magam mögött az ajtót és csendes sírásba kezdtem. Én nem kellek Landonak.