You make me feel like I'm alive again

Part 17

Max Vesrtappen első, Checo Pérez második, Charles Leclerc pedig harmadik helyezést ért el a szaudi nagydíjon. Carlost sajnos megműtötték, vakbéllel, ezért a helyére Ollie került, egy brit kiskölyök. Nagyon kedves, jó fej srác. Alig múlt tizennyolc és az első Forma egyes futamán pontot szerzett.

*a futam után*
-Lynett gyere csak ide- intett nekem apa, ami miatt igencsak rossz érzés kerített hatalmába.
-Megyek- siettem oda hozzá.
-Nem vagy többé Sergio versenymérnöke, felőlem jöhetsz a futamokra, de ez volt az utolsó, ahol mérnökként jelentél meg- mondta hűvösen.
-Ez most komoly?- kérdeztem- Mert Checo sorra hozza a pontokat?
-Nem ez a csapatutasítás!- emelte fel a hangját- Ha Te ezt nem vagy képes megérteni, a Red Bull köszöni szépen, de nem kér belőled és kétlem, hogy más csapatnak kellesz képzettség nélkül- jelentette ki.
-Checo tudja?- kérdeztem elcsukló hangon.
-Nem, te fogod neki elmondani. Csalódtam benned, azt hittem alkalmas vagy bármire is, de tévedtem. Talán legjobb lenne, ha keresnél valami iskolát és most ne érts félre, tudom hogy nehéz volt az elmúlt pár év, de az embereknek meg kell tanulni tovább lépni.- mondta, nekem pedig könnyek kezdtek potyogni a szememből- Lynett, ne sírj, tudod, hogy hogyan értettem. Most menj, ezer dolgom van még- küldött el.

A Red Bull kirúgott, ez van. Nem kellek nekik, köszönik szépen, de nem látják bennem azt, ami nekik kell. És mindezek mellett még én közöljem ezt a tényt, azzal az emberrel, aki néha apám helyett apám. Nem tudom, hogy ez szomorú vagy inkább megalázó.
A futam után a srácok a paddocknál gyülekezetek. Ott álltak egy körben és kibeszélték az aznapi futamot. Éppenhogy, de elkaptam egy beszélgetés foszlányt.
-Baromi jó abban amit csinál- hallottam Checo hangját- Isteni mérnök, Christian büszke lehet.
-Ha ő nem is, én az vagyok- mondta Alex.
-Hát itt van a mi kis csodamérnökünk- kiáltott fel Dan amikor meglátott, én pedig közben odaértem hozzájuk.
-Lyn? Sírtál?- kérdezte Max- Lynett, mi történt?
-Checo..beszélhetünk- mondtam el-elcsukló hangon.
-Persze, gyere- ragadta meg a karomat és odébb mentünk- Mi a baj?
-Új mérnököd lesz..én úgy sajnálom- tört fel belőlem a zokogás- Annyira akartam, de a Red Bullnak nem kellek- töröltem meg a szemeimet.
-Héé! Semmi baj- ölelt magához- Sajnálom, hogy nem úgy alakult, ahogy tervezted. Apukád mit mondott?
-Csalódott. Ő rúgott ki- sírtam folyamatosan, szörnyen bántott, hogy az a szülőm, aki itt maradt velem, csalódott bennem- Ha láttad volna az arcát..
-Komolyan?- kérdezte döbbenten a mexicói- Ezt nem hagyjuk annyiban. Gyere Kicsi, menjünk vissza a többiekhez.
-Ez szánalmas Checo, amit velem csináltak. Kettő futam után így elszúrtam.
-Ez a többieket nem érdekli- simította meg  a hátamat- Mi a barátaid vagyunk.

Visszamentünk a többiekhez, ahol is felvázoltam nekik a helyzetet. Azokat a dolgokat is elmondtam nekik, amiket apa a fejemhez vágott.
-Sajnálom Kicsim- ölelt át hátulról Alex, mire Lando alig láthatóan, de megforgatta a szemeit.
-Tudunk valahogy segíteni?- érdeklődött Charles.
-Nem hiszem- csóváltam lemondóan a fejemet- Szerintem a legjobb az lesz, ha visszamegyek Angliába- sóhajtottam.
-Otthon laksz?- kérdezte Lewis.
-Nem, dehogy. Szinte 20 évrs korom óta egyedül, anyu házát megörököltem..- vonogattam a vállamat- De ha visszamennék legalább eltöltenék egy kis időt a tesóimmal.
-Bocs el kell intéznem egy hívást- bökött ekkor George a készülékére- Egy perc és jövök.
Mikor a brit barátok visszatért hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-Ki volt az?- érdeklődött Lando.
-Toto- felelte George- Lyn, jó hírem van!- szólt nekem, mire meglepődve kaptam felé a fejemet és kérdőn nézve vártam, hogy folytassa- Toto szeretné, ha az én versenymérnököm lennél- mondta vigyorogva, mire fokozatosan nekem is mosoly szökött az arcomra.
-Komolyan?? De miért? Vagy honnan tudja?- kérdeztem.
-Lehet, hogy én említettem neki..-vonogatta vigyorogva a vállát a brit fiú.
-Georgia annyira imádlak. Jaj srácok, nem kell itt hagynom titeket- ugrottam a fiú nyakába- Köszönöm.

Visszaértünk a hotelbe, előtte még megkerestem Toto-t hogy megköszönjem neki, hogy alkalmaz majd mérnökként.
Felmentünk Alexxel a szobámba, és szinte azonnal az ágyba zuhantunk.
-Rögtön Ausztráliába mentek?- érdeklődött a barátom.
-Nem, illetve én nem. Hazamegyek, hogy lássam a tesóimat- mondtam miközben elterültem azágyon, Alex pedig felém hajolt.

Másnap reggel Alex még javában szuszogott mellettem, amikor is engem már kidobott az ágy. Nem volt szívem felkelteni ezért csendben felöltöztem és lesiettem az étterembe, hogy eltöltsük az utolsó reggelinket közösen, mivel innen az én gépem rögtön Angliába megy. Persze George velem tart, de a többiek, vagy maradnak még itt pár napot, vagy egyenesen Ausztráliába repülnek, hogy felelevenítsék szörf tudásukat. Amikor odaértem a társaságunkhoz, egy felettébb kínos mondatot kaptam el a beszélgetésükből, ami Lando szájából hangzott el.
-Esküszöm, hogy ilyen hangos párt én még nem hallottam. De komolyan- rázta a fejét hihetetlenül- Nem hiszem el, hogy nem hallottátok.
-Jó reggelt- köszöntem nekik és helyet foglaltam Max mellett a kávémmal- Miről van szó?- kérdeztem mit sem sejtve, miközben holland barátom tányérjáról elvettem egy darab uborkát.
-Hogy milyen hangosan du..-kezdte Lando, mire Daniel befogta a száját.
-Landonak van egy kis problémája a szobák hangszigeteltségével.
-Higgyétek el, abból amit én hallottam, az nem kis "probléma"- magyarázta felháborodva.
-Én nem hallottam semmit- vontam vállat és beleittam a kávémba.
-Persze, mert te voltál az egyik fél- mondta visszatartott nevetéssel Pierre, mire én azonnal kiköptem a számba jutott italt, ami beterítette szegény Estebant.
-Mi lenne, ha én most felmennék a szobámba és soha többet nem hoznánk fel ezt a témát?- kérdeztem folyamatosan vörösödve.
-Jajj, ne már- legyintett direkt lányosan Checo- Tudod, hogy velünk mindent megbeszélhetsz.
-Jó az ágyban?- kérdezte Pierre.
-Te jó isten- csaptam a homlokomra- Nem akarom tudni, hogy téged ez miért érdekel.
-Nem ejthetnénk a témát?- kérdezte Lando is megrökönyödve.
-De- mondtam és már el is indultam a szobám felé.
-Ne aggódj Lyn! Csak egy több órás repcsiút áll előttünk, amit végig beszélgetünk majd!- kiáltott utánam George.
-Azt te csak hiszed Georgie!- intettem vissza, majd felrohantam a lépcsőn.
Gyorsan összepakoltam minden cuccomat, hogy indulásra készen álljak. Max kivisz engem és Georgeot a repülőtérre (én nem szeretem a magán járatokat, mivel egyáltalán nem tartom hatékonynak, hogy kettő embert szállít és ugyanannyi szenny anyagot bocsát ki, mint egy utasszállító, ezt pedig az imádott barátaim figyelembe veszik, ezért velem utaznak). A bőröndöm már készenlétben állt, de Alex még mindig csak aludt. Szegénykém biztos fáradt volt.
-Jó reggelt Kicsim- hallottam meg az álmos hangját, miközben az utazós válltáskámba pakoltam bele, a még szükséges dolgokat.
-Jó reggelt- hajoltam oda hozzá egy gyors csókra- Nekem mindjárt mennem kell, szóval elbúcsúznék- mondtam neki, mire ő ki is pattant az ágyból és mellém lépett.

-Jól van srácok- intett Max- Akkor csütörtök éjszaka száll le a gépetek Ausztráliában?- kérdezte.
-Aha- bólogattam-Csak három napra jöttünk haza- vontam vállat.
-Rendben van, akkor sziasztok- köszönt el végleg.

Sziasztok! Bocsi, hogy ennyi ideig nem volt rész, csak érettségire készülök🥲🥲
Remélem azért tetszik, köszönöm a sok vote-ot és olvasást!❤️❤️❤️