You make me feel like I'm alive again

Part 13

A lámpák kialszanak és elrajtol a 2024-es szezon első nagydíján a húsz versenyző.
-Checo hallasz?- szóltam bele a mikrofonba, miközben az előttem lévő monitort bámultam.
-Tisztán- érkezett a válasz a vonal túl feléről.
-Nagyon jó időt megyünk, esetleg gyorsíts a harmadik szektorban- adtam neki a tanácsokat.
Néha rápillantottam a többi pilótára is, mindenki egész jól ment, kivéve az Alpine-t. Sajnáltam Estebant és Pierret, de Maxre nagyon büszke voltam. Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy rajt-cél győzelemben lesz része.

-Sergio mit csinál? Mondd neki hogy lassítsom!- szólalt meg a fülemben apa.
-Nem értem a problémát. A két Red Bull első és második helyen áll-kezdtem magyarázni- Sainz jelenleg 10 másodpercre van Checotól. Nem lassít!- mondtam ellentmondást nem tűrve.

Max Verstappen első helyen végzett, utána Sergio Pérez második és közvetlen utána Carlos Sainz harmadik helyen futott be. Egyszerre rontott ki az egész Red Bull csapat, az összes nálunk dolgozó ember kirohant a pódium elé, hogy együtt ünnepeljük meg az első nagydíjon megszerzett pontokat. A ferraris dolgozókat észre sem lehetett venni, ezért kicsit sajnáltam Carlost, mivel láttam, hogy keresi őket a szemével. Úgy gondoltam érdemel egy kis támogatást.
-Szép volt Carlito!- kiabáltam torkom szakadtából a pódiumon álló Carlosnak, aki meghallotta és rám vigyorgott.
Átvették a srácok a díjakat, Checo pedig intett nekem, kezében a pezsgővel, hogy menjek fel hozzájuk. Felmentem és nyomban a nyakába ugrottam, majdnem elborultunk.
-Nagyon jó voltál Kicsi!- próbálta meg túl kiabálni a hangzavart.
-Te sem voltál rossz- vigyorogtam, majd Maxhez fordultam akit szintén nagyon megölelgettem- Nagyon büszke vagyok Maxi- borzoltam össze haját, mire ő egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.
-Pezsgőt?- lépett mellém spanyol barátom, felém nyújtva a kibontott üveget.
-Kösz!- vettem ki a kezéből és beleittam- Jó voltál.
-Te is nagyon! Ilyen debütálásról álmodik minden versenymérnök- mondta nekem.

Már javában zajlottak az interjúk, ezért szinte minden barátom el volt foglalva. Felsiettem a büfébe és két kávé társaságával tértem vissza, majd apa keresésére indultam.
-Szia- köszöntöttem vidáman és a kezébe nyomtam az egyik kávét- Na milyen voltam?- érdeklődtem.
-Szörnyű!- csattant fel, majd karon ragadva engem elrángatott egy privátabb helyre, ahol azonnal őrjöngeni kezdett- Ha azt mondom, hogy szólj Checonak, hogy lassítson, akkor neked azt kell csinálnod! Nem te vagy a főnök, csapattaktikát kell követni- kiabálta, mire néhány mérnök társam meglepetten pillantott felénk.
-Te egy kis kölyök vagy, aki a jó indulatomnak köszönheti a munkáját!- folytatta az alázásomat- Ha a jövőheti szaudi nagydíjon is így folytatod, ismételten mérnök váltás lesz- halkult el, én pedig csak némán álltam.
-Más csapatfőnök örülne, ha szakképzettség nélkül ilyen munkaerőt találna- mondtam alig hallhatóan.
-Ne motyogj az orrod alatt! És ne beszélj vissza, nem az apád vagyok most, hanem a főnököd- oktatott ki.
-Jó!- kiabáltam rá- Elmentem összepakolni a hotelba- mondtam búcsúképpen.
-Helyes, legalább valami hasznod is van.

Pityeregve mentem ki a Red Bull garázsból és ki akartam jutni a nagydíj helyszínéről.
-Szia! Lehet pár kérdésünk?- jött oda hozzám egy hölgy.
-Öö persze- mondtam, miközben megtöröltem a szemeimet.
-Mit gondol az apja botrányáról?- szegezte nekem a kérdést, bennem pedig megállt az ütő.
-M-milyen botrány?- kérdeztem félve.
-Hát nem hallotta?- kérdezett vissza meglepetten a nő- Állítólag az édesapja sms-ket küldözgetett- kezdett bele, de valaki félbe szakította.
-Ne haragudjon- szólt oda a nőnek- De szükségem van a kisasszonyra- lépett mellém, majd elkezdett húzni a kijárat felé.
-Ne haragudj ismerjük egymást?- néztem a megmentőmre.
-Jaj- csapott a homlokára- Tiszta hülye vagyok. Alex vagyok, Alex Albon- mutatkozott be.
-Lynett Horner- mutatkoztam be neki én is, mire csak mosolygott- Mi az?
-Ez furán fog hangzani, de tudom, hogy Horner lánya vagy- magyarázta- És véletlenül meghallottam, hogy az a nő faggat téged. Hidd el jobb, hogy eljöttél velem- rázta hihetetlenül a fejét- minden féle undorító pletykát terjeszt, vagy éppen talál ki magától.
-Hát köszönöm a megmentést- mosolyogtam a fiúra.
-Igazán nincs mit. Amúgy hogy hogy elkerültük egymást? Mármint egy időben én is voltam a Red Bullnál- csacsogott tovább.
-Hát..én pedig egy időben nem jártam futamokra- mondtam komoran.
-Uuu bocsi, rossz helyre kérdeztem ugye? Ne haragudj!- szabadkozott- Amúgy elvigyelek?- kérdezte, mivel időközben odaértünk az autójához.
-Igen, azt megköszönném- mondtam Alexnek.
Beültünk az autójába és a fiú már fojtatta is a csevelyt. Élveztem a társaságát, legalább lekötötte a gondolataimat.
-Visszatérve arra hölgyre, aki interjút akart veled készíteni- nézett rám- Rólam is kitalált egy pletykát tavaly- mondta sértődötten.
-Na és mit?- kérdeztem tőle- Beavatsz?
-Persze! Azt terjesztette, hogy kavarok a csapattársammal, Logannal. Nekem meg barátnőm volt. Hát képzelheted- forgatta a szemeit.
-Huu ez durva- mondtam a nevetést visszatartva.
-Nevethetsz- legyintett- De nagyon gáz volt. Persze a barátnőm hitt nekem.
Ki gondolta volna, hogy egy ilyen kedves és vicces srácnak, mint Alex van barátnője.
-Bár azóta szakítottunk- vont vállat- Na és veled mi a helyzet Lynett? Tudod az egész életemet, szóval mostmár mesélhetsz te is- mosolygott rám.
-Hívj csak Lyn-nek. A Lynett olyan felnőttes.
-Hát jó- nevetett fel. Olyan aranyosan nevet. Nem tudom mi van velem, de komolyan. Az egyik pillanatban még Lando Norris miatt sír a szám, most meg itt van ő, Alex, aki olyan tökéletes.
-Igazából, nem sok minden érdekes bennem. Illetve hát én vagyok Checo versenymérnöke, de kb ennyi.
-Szerintem te ennél érdekesebb vagy. Mondd csak- kezdett bele- Van valakid?
-Nincs- feleltem- Lehet, hogy Lance Stroll mást mondd, de nincs.
-Jaj ő az exed?
-Nem! Épp ez az, ő senkim. Ennek ellenére elég furán viselkedik. Ki vagyok tőle- magyaráztam a fiúnak, aki feltűnően hamar csendben lett- Jajj! Ugye nem a haverod?- kaptam a szám elé a kezemet.
-De, a legjobb haverom- mondta komolyan.
-Ne haragudj! Akkor semmi, jó fej srác- vigyorogtam kínosan.
-Nyugi, csak szívatlak. Igazából nekem ő olyan semleges.
-Héj!- csaptam a vállára, mire feljajdult és még a kormányt is megrántotta- Szörnyű színész vagy- forgattam meg a szemeimet.
-Ne forgasd, még a végén kiesik- mondta, miközben bekanyarodott a hotel parkolójába.
-Köszi a fuvart- néztem a fiúra.
-Máskor is- nézett mélyen a szemembe- Figyi, melyik nap mentek Jeddahba?- kérdezte.
-Azt hiszem, hogy én és még pár pilóta már ott leszünk holnap is.
-Haza se mentek?-kérdezte döbbenten.
-Nem. Minek? Inkább felfedezzük a várost.
-Hát jó. Akkor kedden elmegyünk valamerre?- kérdezte.
-Igen- válaszoltam- És mondd csak, ez esetleg egy..- kezdtem.
-Randi- vágta rá a fiú.
-Szuper. Ezer örömmel.

Elbúcsúztam Alextől és levakarhatatlan vigyorral toppantam be a hotelbe. Gyorsan összepakoltam a cuccaimat és lerohantam az étterembe, hogy utoljára megvacsorázzak ebben a hotelben.
-Miről maradtunk le?- vizslatott Charles.
-Hm?- kérdeztem vissza, majd észre vettem Alexet és egy aprót intettem neki.
-Kinek integetsz?- kérdezte Danny.
-Senkinek- legyintettem.
-Nők..- rázta meg a fejét George.
-Hé!
-Bezzeg erre felfigyelsz.

Sziasztok! Szeretném nagyon megköszönni, hogy ennyien elolvastátok már  a sztorit. Nagyon örülök. Illetve képzeljétek, hogy a #landonorris címkével ez az első helyezett, amiért nagyon hálás vagyok, mert ezt nektek köszönhetem. Jó olvasást és szép délutánt!❤️❤️❤️