Ezer nap || T.Danny FF. (18+) ||

XIII. Fejezet - Befejeztük

* Dani szemszöge *

Nem voltam teljesen őszinte Zsófival de most már hátha megnyugszik végre, legalább egy kis időre. Azért maradt egy pár millióm, nem adom fel a vagyonomat teljesen még érte sem. Sokat gondolkoztam ezen és nem gondoltam volna de éles helyzetben ami most is volt a pénz volt előrébb, hiába volt végig a gondolataimban amit még régebben mondtam Zsófinak. Mivel nagyon okos lány így nincs túl sok időm kitalálni, hogyan lett újra több millióm.

***

-Megjöttem! - Mondtam mikor bementem a házba, elvileg Kevin nincs itthon csak Zsófi.

-Szia! - Mosolyogva jött az előtérbe, a nyakamba is ugrott egyből és megcsókolt. A fenekénél fogva megtartottam őt.

-Szia, bébi! - Mosolyogtam rá.

-Annyira büszke vagyok rád! - Nézett a szemembe. - Hogy lemondtál a vagyonodról egy jó cél érdekében! - Mosolygott. Így, hogy előttem áll nehezebb hazudnom.

-Ja, igen. - Mondtam halkabban. - Nehéz is volt.. - Engedtem el őt és a konyhába mentem, ő jött utánam.

-De a lényeg, hogy most már minden jó! - Nyitotta ki az ajtót. - Csináltam neked egy tortát! - Tette a pultra, szív alakú volt és gyönyörű mint ő. Mellesleg csokitorta, a kedvencem.

-Köszönöm, bébi! - Mosolyogva hajoltam hozzá és megcsókoltam őt.

-És még egyszer hangsúlyozom, hogy én így is veled maradok és szeretlek. - Nézett a szemembe. - Hogy nincs vagyonod. - Simogatta a mellkasomat.

-Szeretlek! - Néztem a szemébe, elmosolyodtam halványan.

-Én is téged! - Csókolt meg, lábujjhegyre állt és átkarolta a nyakamat én pedig a derekát.

* Zsófi szemszöge *

-Nem is tudom mikor szexeltünk utoljára ilyen jót! - Mosolyogva néztem rá ahogy feküdtem mellette az ágyon, Dani a plafont nézte és úgy tűnt, hogy nem is figyel rám. - Hahó.. - Néztem rá.

-Igen? - Nézett rám.

-Minden oké? - Vontam fel kissé a szemöldökömet, a melleimet eltakarva húztam magamra a takarót.

-Ja, persze. - Mosolyodott el halványan.

-Figyeltél rám? - Sóhajtottam.

-Mit is mondtál? - Fordult felém egy kicsit.

-Hogy nem is tudom mikor szexeltünk ilyen jót.. - Néztem rá.

-Bocsi, bébi. - Sóhajtva tűrte el a hajamat. - Nekem is isteni volt csak tudod egy kicsit emésztenek a dolgok..

-Ne rágódj már ezen, megoldunk mindent együtt! - Bújtam hozzá.

-Persze. - Mosolyogva karolta át a vállamat.

-Márkot visszaküldjük a suliba, én elmegyek dolgozni és minden rendben lesz! - Cirógattam a hasát, a szíve dobogását hallgattam közben.

-Erre semmi szükség. - Mondta mély, rekedtes hangján.

-De hát minden pénzed rá ment a lányokra. - Ráncoltam össze a szemöldökömet, a szíve szaporábban vert. - Vagy nem? - Néztem fel rá.

-Ne, ne most.. - Nézett rám sóhajtva. - Nem akarok veszekedni..

-Mennyi pénzed maradt? - Nevettem halkan, fel ültem az ágyban.

-Zsófi, kérlek.. - Hunyta le szemeit, kimásztam az ágyból és elkezdtem felöltözni szótlanul. - Ne csináld már.. - Nézett rám, fel ült az ágyban.

-Elegem van abból, hogy állandóan hülyének nézel.. - Néztem rá, közben felvettem egy pólót. - Én meg naivan beveszek mindent amit mondasz.. - Nevettem és felvettem egy farmert is.

-Ez bonyolultabb jóval mint te azt gondolnád.. - Nevetve nézett rám. - Ez olyan mint a drogfüggőség csak ez pénzről szól.. - Állt fel, felhúzta a boxerét. - Sajnálom, hogy azt hazudtam, hogy nem maradt pénzem de nem tudtam mindent feladni. - Jött oda hozzám és a szemembe nézett. - De ez így is nagy szó, hogy ennyi pénz beáldoztam miattad.

-De nem miattam, hanem azokért a nőkért akiket tálcán kínáltál rabszolgának és még kitudja minek.. - Emeltem fel a hangomat kissé.

-Jó, lenyugodnál? - Nézett rám sóhajtva.

-Mennyi pénzed maradt még? - Néztem a szemébe.

-Nem tudom, talán három.. - Mondtam halkan. - Háromszáz millió körül. - Mondta ki még halkabban. Lesokkolt.

-Akkor mondom mi lesz.. - Fújtam ki magam, könnyeimmel küszködtem. - Befejeztük. - Néztem fel rá.

-De..

-Nincs de! - Kiabáltam rá a szavába vágva. - Magadnak köszönheted.. - Szipogtam egyet halkan, letöröltem könnyeim az arcomról. - Veszel nekünk egy lakást, nekem és Márknak mert úgy is belefér a pénzedbe és ennyit érdemlek azok után, hogy hülyére vettél! - Néztem a szemébe.

-Nem szakíthatsz velem.. - Mondta halkan, megfogta a kezemet de már nem éreztem a szikrát sem köztünk. Borzalmasan nagyot csalódtam most Daniban.

-De, szakítunk. - Húztam el tőle a kezemet, könnyeim szaporán folytak le az arcomon.

-Most komolyan azért mert nem költöttem el minden pénzemet? - Nevetve túrt a hajába, fölfelé nézett pislogva, hogy visszafojtsa könnyeit.

-Nem. - Néztem rá nevetve. - Azért szakítunk mert megint a pofámba hazudtál és neked a pénz még mindig előrébb van mint én.. - Néztem rá, nem szólt semmit csak leült az ágy szélére. Én pedig szótlanul kisétáltam a szobából és becsaptam az ajtót.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White