Ezer nap || T.Danny FF. (18+) ||

I. Fejezet - Ezer nap

|18+-os tartalom lesz ebben a könyvben, olvasás csak saját felelősségre 🔞|

Kivettem a postaládából a leveleket haza érve, bementem a lakásba és ledobtam magamról a kabátomat.

-Megjöttem! - Mentem a konyhába, közben megnéztem a leveleket. Végrehajtó. Volt egy ilyen boríték, nagyot sóhajtottam.

-Szia, kicsim! - Mosolygott rám anya, kissé elkeseredett volt.

-Anya, ez mi? - Mutattam neki sóhajtva a borítékot, csak könnyek gyűltek a szemében. - Hm?

-Hát, azt hiszem az összeg amit be kell fizetnünk. - Nevetett halkan. - Bontsd ki.. - Sóhajtott, feltéptem és szemeim elkerekedtek.

-E..Ez.. - Habogtam.- Mi a fasz? - Néztem anyára. - Hogy lett ekkora az adósság? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Kell a pénz, apád tudod milyen beteg nem tud dolgozni. - Suttogta. - Vettem még fel kölcsönt..

-Ezért dolgozom én ki a belemet, anya! - Emeltem fel kissé a hangomat, csak sírni kezdett. - Basszameg, 94 milliós tartozás.. -Nevetve ültem a székre mellé.

-Zsófi! - Mosolyogva szaladt a konyhába az öcsém, Márk. 7 éves.

-Szia, kis haver! - Mosolyogtam rá, ő anyára nézett.

-Anyu mi a baj? - Kérdezte halkan.

-Semmi, kicsikém! - Mondta sóhajtva és megtörölte a szemeit. - Csak felnőtt dolgok de megoldunk mindent! - Ölelte át az öcsémet.

-Felmentem a szobámba..

Motyogtam és felmentem a lépcsőn sóhajtva. Hogy a szarba fogunk ebből ki mászni? A szobámba mentem és ledobtam a táskámat a földre, leültem az ágyam szélére és megdörzsöltem az arcomat. Fogalmam sincs mihez kezdjek, így is két műszakban dolgozom egy gyárban. Jól keresek de ennyire nem, ez pont elég volt ahhoz, hogy fizessük a törlesztőt és meg is éljünk, anya kevés fizetést kap a bölcsődei munkájával. Apa pedig csak támogatást mivel le van százalékolva és nem dolgozik, bányászként dolgozott vagy 25 évig szóval tüdőbeteg lett. Elég sűrűn van szüksége oxigén palackra de szerencsére ezt az állam támogatja így erre nem kell költeni, viszont az öcsémre is elég sokat kell a suli miatt. Sem én, sem anyáék nem akarják, hogy kinézzék őt. Valamit ki kell találnom.

Később lementem vacsorázni anyáékkal, utána lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba. A telefonomon keresgéltem megoldásokat, nyilván feketén. Találtam egy blogot ami ilyen segítségkérős féleség, sok ember írta ki ide a gondjait és elég sokan írtak. Most már úgy is mindegy, megpróbálom. Persze névtelenül.

Sziasztok!

Segítségre lenne szükségem, a szüleim teljesen eladósodtak.. 94 milliós tartozásuk van és nem tudjuk nyilván kifizetni, apukám pedig beteg és van egy öcsém is. Elég reménytelen a helyzet de úgy láttam itt elég sokan segítőkészek, ha bárki tud bármi megoldást akkor ne tartsa magában!

Köszönöm!

Egy kicsit hezitáltam majd elküldtem, tényleg nincs veszíteni valóm.

***

Reggel arra keltem, hogy Mark játszik valami szirénázó kis autóval. Sóhajtva fordultam át a másik oldalamra, ma szombat van szóval nem kell bemennem szerencsére. Elvettem az éjjeli szekrényről a telefonomat és megnyitottam azt a tegnapi oldalt ahova posztoltam. Fel ültem az ágyban mert rengeteg üzenet jött, sok olyan is, hogy adjuk el a házat de ez nyilván nem opció mert utána meg nem tudunk majd hol lakni. Görgettem az üzeneteket és egy szintén névtelen válaszoló csak egy telefonszámot írt, bepötyögtem a telefonomba sóhajtva. Ha kamu akkor letiltom a számot, sokáig csörgött ki mire felvette valaki.