Ezer nap || T.Danny FF. (18+) Befejezett ||

XIV. Fejezet - Egy rég nem hallott név

Reggel miután felkeltünk lezuhanyoztunk, Daninak el kell mennie egy fotózásra egy újsághoz. Hamarosan interjú fog készülni vele.

-Biztos nincs időd bejönni? - Sóhajtva néztem Danira.

-Nincsen, így is késni fogok. - Nevetve nézett a műszerfalon lévő órára.

-Hát jó. - Csatoltam ki a biztonsági övemet. - Értem jössz majd? - Mosolyogtam rá.

-Mindenképpen. - Mosolyogva hajolt hozzám és megcsókolt.

-Sss.. - Halkultam el.

-Hm? Mi? - Nézett rám Dani.

-Siess majd! - Mosolyogtam. - Csak ennyit akartam! - Szálltam ki a kocsiból hirtelen, becsuktam az ajtót és intettem Daninak. Ő is intett majd elindult. Akkora hülye vagyok, majdnem azt mondtam neki, hogy szeretem.

-Zsófi, szívem! - Intett a túloldalról Juli néni, erőltetetten mosolyogtam. - Ne hogy bemenj! - Nézet körbe az úton majd átjött hozzám.

-Csókolom! - Mosolyogtam. - Hogy tetszik lenni? - Néztem rá.

-Jól vagyok, szívem! - Mosolygott rám. -Ki volt ez az úri ember? Ilyen drága kocsival! - Fogta meg a kezemet kíváncsian, az időseknek ez a mániájuk. Mintha ettől több információt mondanék el.

-Oh, hát Telegdy Dani. - Néztem rá. - Biztos tetszett róla hallani már!

-Ő az udvarlód? - Nézett rám meglepődve.

-Igen. - Mosolyodtam el halványan.

-Julika! - Jött ki anya, remélem megment. - Szervusz, lányom! - Mosolyogva jött oda hozzám.

-Szia, anya! - Mosolyogtam rá.

-Ilyen gazdag udvarlója van a lányodnak? - Kuncogva nézett anyára.

-Most megyünk Julika mert felforr a víz a tésztához! - Mosolyogtam karolt belém anya.

-Évike majd viszek át neked egy kis süteményt később, jó! - Intett majd visszament a házába, anyára néztem.

-Na most aztán majd mindenki rólunk fog beszélni.. - Sóhajtott anya.

-Kit érdekel? - Mentem be nevetve.

-Engem.. - Mondta anya. - Mert mi lakunk itt, nem te..

-Anya, ez nem egy olyan pletyka ami szégyent hoz rátok. - Vontam fel a szemöldökömet.

-Nem is úgy értettem, édesem. - Nézett rám sóhajtva. - Csak most aztán mindenki tudni akar majd mindent.. - Ment a konyhába, utána mentem.

-Szia, apa! - Mosolyogtam rá, az asztalnál ült és bütykölt valamit. - Mit csinálsz?

-A gofri sütőt. - Vette le a szemüvegét és rám mosolygott.

-Dobd ki. - Nevettem. - Veszek nektek újat!

-Pénzt is kapsz már Danitól? - Nézett rám anya, közben bele öntötte a tésztát a forrásban lévő vízbe.

-Anya, együtt vagyok szóval igen. - Forgattam meg a szemeimet. - Te is biztosan kaptál már apától pénzt..

-Ez más. - Nézett rám egy pillanatra, felvontam a szemöldökömet.

-Ugyan miben más? - Nevettem.

-Éva.. - Nézett rá apa. - Semmi kivetni való nincs benne, hisz a barátja.

-Mennyi pénzt kaptál tőle? - Kérdezte halkabban anya.

-Szükségetek van valamire? - Néztem anyára.

-A bojler is elromlott.. - Sóhajtott. - Nem akarom elvenni a pénzedet csak kölcsön kérni..

-Hívjatok szerelőt és kifizetem! - Mosolyogtam.

-Beszélek is a Sanyival! - Állt fel apa és megfogta a telefonját, kiment ahogy felhívta.

-Elmondod nekem mennyi pénzt adott neked ez a fiú? - Nézett anya a szemembe.

-Miért fontos? - Néztem anyára.

-Mert a pénz rossz irányba vihet és ezt nem akarom. - Fogta meg a kezemet anya.

-Nem fogok elszállni, ha erre gondolsz. - Sóhajtottam. - Egyébként meg szeretnélek titeket elhívni Mallorca-ra! - Mosolyogtam rá. - Téged, apát és Márkot is!

-Mallorca? - Nézett rám anya. - Az egész családdal? - Pislogott.

-Igen. - Tűrtem el a hajamat. - Azt szeretném, ha jobban megismerkednétek Danival..

-Csak akkor megyek el, ha megmondod mennyi pénzel tart magánál Dániel téged. - Nézett a szemembe.

-Nem tart magánál. - Nevettem fel. - Anya, nem tudom miért fontos de, ha ettől megnyugszol akkor egy olyan hitel kártyát adott aminek a kerete négyszáz millió. - Néztem a szemébe. - Most már megnyugodtál?

-Édes istenem.. - Dőlt a konyha pultnak. - Mennyi pénze van ennek a pasinak?

-Teljesen lényegtelen mennyi pénze van. - Forgattam meg szemeim. - Lépj túl ezen és barátkozz meg Danival, bőven lesz időd Mallorca-n! - Mosolyogtam.

-Jól van, lányom. - Mosolyodott el halványan és le szűrte a tésztát.

***

Ahogy kimentem az ajtón már láttam is Juli nénit kijönni az ajtón.

-Szia, bébi. - Mosolyogva zárta be a kocsit és a kapuhoz jött. - Hiányoztál! - Mosolygott rám ahogy én is oda értem a kapuhoz.

-Szia! - Mosolyogva nyitottam ki a kaput, Dani lehajolt hozzám és megcsókolt. Úgy hiányzott már a csókja. - Te is nekem, mindjárt támad a szomszéd de légy kedves! - Nevettem halkan

-Helló!! - Jött oda Juli néni hozzánk egy tálca sütemény volt a kezében. Dani oda fordult meglepődve.

-Kezét csókolom! - Nézett rá.

-Julika vagyok, a szembe szomszéd! - Mosolygott Danira. - Én is pelenkáztam a kis barátnődet mikor kis baba volt! - Szemeim kissé tágra nyíltak, Danin láttam, hogy visszafogja a nevetését és csak mosolyog szélesen.

-Milyen sütit tetszett hozni? - Nevettem. - Ne tessék leégetni. - Pislogtam rá szépen.

-Diós! - Mosolygott. - Remélem szeretitek!

-Igen, én szeretem! - Mondta Dani és elvette a tálcát.

-Volt már pár udvarlója Zsófikának de ilyen gazdag még sosem! - Nevetett.

-Juli néni, nem kezdődik a sorozata? - Nevettem halkan.

-Még azt akartam gyorsan megkérdezni, hogy láttam tegnap egy férfit ide jönni és.. - Vett egy levegőt, nagy szemekkel néztem rá. Fogalmam sincs mit fog kinyögni. - És biztos vagyok benne, hogy Benett volt itt és be is engedte az anyukád.

-Köszönjük a süteményt, sietnünk kell remélem megérti! - Fogtam meg Dani kezét és behúztam a kapun. - Köszönjük a süteményt, viszlát. - Húztam szinte magam után Danit.

-Állj meg. - Állt meg Dani így én is, hisz ő sokkal erősebb nálam. - Most miért akadtál ki így? - Nézett rám. - Ki az a Benett?

-Senki. - Néztem rá és benyitottam a házba. Elképzelni nem tudom mi a francért volt itt Benett de tuti lebaszom anyát ezért.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White