Ezer nap || T.Danny FF. (18+) ||

XI. Fejezet - Piszkos ügyek

-Most akkor újra kibékültetek? - Nézett rám anya miközben reggeliztünk.

-Igen. - Mosolyogtam halványan és elvettem még egy pirítóst.

-És vissza is költözöl? - Sóhajtott.

-Igen de nem most azonnal. - Néztem anyára és ittam a teámból is.

-Kibékültetek Danival? - Jött az öcsém is a konyhába mosolyogva.

-Igen. - Mosolyogtam rá.

-És mikor megyünk újra valahova? - Nevetett.

-Előbb a suli, többet nem hiányozhatsz.. - Mondta anya.

-Majd hétvégére lehet kitalálunk valamit. - Mosolyogtam. - Ti is eljöhetnétek, anya! - Néztem anyára.

-Nekem még mindig nem stimmel valami ezzel az egésszel.. - Legyintett anya.

-Anya... - Álltam fel. - Most megyek is majd Danihoz át. - Pakoltam el magam után.

-Nem örülök neki. - Sóhajtott anya. - De te tudod.. És mi lesz a munkákkal?

-Azt még nem tudom. - Sóhajtottam.

-Mehetek veled? - Jött oda hozzám Márk.

-Most nem, öcsi. - Néztem rá. - Majd, a hétvégén! - Mosolyogtam rá.

-Kár. - Sóhajtott.

-Na, akkor lefürdök aztán megyek Danihoz. - Mentem fel készülődni.

***

Végül Dani írt egy üzenetet, hogy ma még se menjek át de én túl kíváncsi voltam így nyilván elmentem hozzá. Ha megint az a Bori van itt én tényleg befejeztem Danival. Mivel nem volt nyitva a nagy kapu így bemásztam a kerítés oldalán, egy kicsit kiszakadt a nadrágom a combomnál de nem számít. Mikor a nagy ajtóhoz értem bekopogtam. Megigazítottam a hajamat és vártam, hogy ajtót nyisson Dani. Ki is nyílt az ajtó de nem Dani állt előttem hanem Károly.

-Jó napot. - Nézett rám. - A hölgy múltkorról! - Mosolygott.

-Jó napot. - Mosolyodtam el.

-Megbeszélték Telegdy Úrral? - Nézett rám.

-Hát, persze! - Mosolyogtam rá, be is engedett.

-A társalgóban vannak fent. - Mutatott a lépcsőre.

-Rendben.

Mondtam majd felmentem halkan a lépcsőn, nagyon kíváncsi vagyok kivel van Dani aki miatt lemondott engem. Szinte lábujjhegyen lépkedtem a társalgó felé, azért egy kicsit liftezett a gyomrom. Megálltam a falnál az ajtó mellett ami résnyire nyitva volt, férfiak hangját hallottam. Legalább nem nővel van.

* Dani szemszöge *

-Jó, hát akkor ha ez csak így megoldható akkor legyen. - Néztem Bencére. - De ne haljon meg senki, ez is kurvára fontos. - Sóhajtottam.

-De ha lesz szemtanú? - Kérdezte Gábor.

-De ne legyen. - Emeltem fel a hangomat. - Ha még egyszer elbasszátok valamelyik üzletemet élve el lesztek ásva. - Dörzsöltem az orrnyergemet.

-Az a múltkori is Béla hibája volt.. - Nézett rám Bence.

-És látod itt őt? - Nevetve néztem körbe.

-Hát, nem.. - Mondta halkabban.

-Mert két méterrel a föld alatt van, baszod. - Néztem rá. Persze nincsen de valahogy meg kell félemlítenem az embereim.

-Na és mikor kapunk osztalékot? - Szólalt meg hátul Feri.

-Ha ezt az üzletet nem basszátok el. - Néztem rá.

-Valamelyik kretén elfogja úgy is. - Nevetett. - Had menjek egyedül.

-Több emberes meló ez. - Nézett rá Bence.

-Jó. - Nevettem. - Hogy izgalmas legyen.. - Néztem körbe. - Aki előbb megszerzi nekem az aktatáskát az kap pénzt.

-Uh, ez jól hangzik! - Nevettek fel.

-Úgy is én leszek az. - Állt fel Feri, az ajtóhoz ment és kinyitotta de hallottam egy halk sikolyt. - Ki ez a fruska? - Nézett vissza rám.

-Milyen fruska? - Mentem az ajtóhoz, állkapcsom megfeszült ahogy Zsófi ült a földön és a könyökét dörzsölte. - Ezt nem hiszem el.. - Néztem rá, sóhajtva nézett rám. - Vége az ülésnek. - Néztem a többiekre majd felsegítettem Zsófit.

-Tyu, az anyját! - Mérte végig Zsófit Máté, a könyökömmel orrba vágtam ahogy elment mellettem. - Aú.. - Nézett rám.

-Szemedet leveszed róla, húzzatok el. - Toltam magam mögé Zsófit. Kurvára le fogom baszni csak húzzanak ezek el.

-Csá, főnök! - Mentek le a lépcsőn, Zsófira néztem.

-Mit keresel itt? - Néztem a szemébe.

-Csak tudni akartam mi volt fontosabb mint én. - Tűrte el a haját. - Szóval ilyenekkel üzletelgetsz.. - Nézte a srácokat ahogy kimennek a nagy ajtón.

-Érthetően leírtam, hogy most nem tudunk találkozni. - Fogtam meg az állát és magam felé fordítottam. - Este érted mentem volna..

-Nem tetszik ez nekem.. - Nézett fel rám. - Miért olyan fontos az az aktatáska?

-Zsófi, messzire mész. - Néztem ajkaira. - Így is elég pipa vagyok, hogy ide jöttél.

-Azt hittem nővel vagy. - Nézte ő is ajkaim.

-Mondtam neked, hogy más nem lesz csak te. - Hajoltam hozzá közelebb.

-Van okom aggódásra? - Nézett a szemembe.

-Mellettem mindig van. - Nevettem halkan és átöleltem a derekát.

-Viccen kívül. - Komolyodott el és hátrébb lépett tőlem. - Nem akarom, hogy miattad bajom essen. - Vonta fel a szemöldökét. Női hiszti.

-Túl reagálod.. - Nevettem. - Nem lesz semmi bajod, ne aggódj! - Néztem a szemébe, felvonta még jobban a szemöldökét.

-Nem tetszik nekem ez az egész.. - Sóhajtott.

-Nem kellett volna ide jönnöd annak ellenére, hogy azt mondtam ne gyere. - Forgattam meg szemeim. - Károly, maga meg a fasznak engedi fel Zsófit.. - Néztem Károlyra ahogy pont kijött a konyhából.

-Azt mondta meg van beszélve, Uram! - Emelte fel kezeit.

-Azért, ha a TEK jön egyszer ide őket ne engedje így be. - Nevettem, Zsófi tarkón vágott.

-Annyira tudtam, hogy valami szarságban sántikálsz.. - Nézett rám.

-Cicám. - Tűrtem el a haját. - Mondok neked valamit. - Csókoltam meg őt hosszasan, hogy egy kicsit lenyugodjon. - Ha valakinek annyi pénze van mint nekem annak vannak simlis dolgai. - Simítottam végig alsó ajkát az ujjammal. - De nem kell aggódnod, kézben tartok mindent ahogy téged is! - Mosolyodtam el halványan.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

IG: demona.white.wattpadiro
Facebook: Demona Wattpadíró White