Ezer nap || T.Danny FF. (18+) ||

VIII. Fejezet - Bízz bennem

Csak azért nem veszekedek még Danival mert az öcsém hátul ül de ahogy kiszállunk biztos, hogy lekapom a fejét. Nem is értem mit képzel magáról. Főleg az után amiket a fejemhez vágott az éjjel, nem is értem ezt az egész szituációt. A Visegrádi kalandpark címe volt a telefonjába beírva ami a műszerfalon lévő tartóba volt.

-Hova megyünk? - Kérdezte az öcsém.

-Visegrádra, kis haver! - Nézett rá Dani a visszapillantóból. A telefonom után kutattam a táskámba, anya hívott.

-Szia, anya. - Vettem fel sóhajtva.

-Remélem az öcséd veled van.. - Sóhajtott anya is.

-Igen, itt van velünk. - Mondtam halkan.

-Mit képzeltek magatokról? - Kérdezte anya. - Az öcsédnek az iskolában a helye.

-Egy napot kibír, anya. - Sóhajtottam. - Légyszi, tök jól érzi magát..

-Nem is mondok inkább semmit erre.. - Nyomott ki.

-Anya mérges ránk? - Kérdezte Márk.

-Igen, anya mérges ránk. - Néztem Danira, pont a pirosnál álltunk.

-Anya majd megbékél. - Nevetett Dani. Sóhajtva néztem kifelé az ablakon, anyám kinyír ezért.

***

-Óvatosan! - Szóltam Márkra ahogy a kalandpark előtti kis játszótérhez szaladt.

-Túl aggódod! - Nézett rám Dani.

-Ezért kinyír az anyám. - Néztem rá. - És amúgy meg nem felejtettem el amiket a fejemhez vágtál. - Mosolyogtam. - Hol a száz másik nő? - Néztem körbe.

-Én sem felejtettem el, hogy miket mondtál. - Nézett a szemembe. - De betudom annak, hogy részeg voltál és ezért viharoztál el tőlem. - Nevetve vont vállat.

-Nem voltam részeg, Dani. - Vontam fel a szemöldökömet. - Csak az öcsém miatt nem ordítozok veled, kurvára megérdemelnéd. - Néztem rá. - Még is mit képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy ezzel a nappal jóvá tehetsz mindent? - Néztem a szemébe.

-Igyekszem. - Nézett ő is a szemembe. - Ha itt végeztünk haza visszük az öcsédet, utána repülünk Bécsbe a vacsorára. - Tűrte el a hajamat.

-Megmondtam, hogy nem megyek veled. - Nevettem.

-De, eljössz. - Mosolygott rám. - Vettem neked egy ruhát, tökéletesen fog állni! - Mért végig engem, lehajolt hozzám és megcsókolt.

-Jó. - Egyeztem bele halkan, nem tudok nemet mondani Daninak. De lehet nem is akarok.

-Jó kislány. - Mosolygott. - Na gyere, kis haver vár ránk a park!

Nevetve szólt oda Márknak, közben átkarolta a vállamat és úgy sétáltunk a bejárat felé. Dani természetesen VIP jegyeket vett amivel minden szolgáltatást igénybe vehetünk és még korlátlan étel-ital fogyasztást is intézett nekünk, állítólag jóban van a park igazgatójával. Hát persze, hogy jóban van.

-Na, akkor ez a gyakorló pálya. - Nézett Dani a magasba, a fákon mindenféle kötelek lógtak és kiállok voltak. Még nem mertem elmondani, hogy tériszonyom van.

-Én.. Inkább menjetek Márkkal. - Fújtam ki magam.

-Miért? Mi a baj? - Nézett rám Dani.

-Én nem tudtam, hogy ez ilyen magas.. - Sóhajtottam. - Tériszonyom van.. - Nevettem halkan.

-Mit gondoltál milyen egy kalandpark? - Nevetett Dani. - Miért nem szóltál már reggel, bébi?

-Nem tudtam, hogy ilyen magasan van. - Néztem rá.

-Ennél már csak magasabb van egyébként. - Nevetett. - De ki leszel biztosítva, nem tudsz leesni. - Nézett rám.

-Én készen állok! - Állt elénk az öcsém egy védő sisakban és egy kötél volt ráerősítve az övre ami végig futott az egész testén, egész biztonságosnak tűnt.

-Jól van, bemutatom neked Mikit. - Intett az egyik ott dolgozónak.

-Szia, kis haver! - Nyújtotta felé a kezét, Márk kezet fogott vele.

-Ő lesz ma veled a pályákon, rendben? - Mosolygott Dani.

-Oké! - Lelkesedett az öcsém és rám mosolygott majd elmentek Mikivel a gyerek pályákhoz.

-Most miért kellett lerázni Márkot? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Nem ráztam le de ide ő nem jöhet, ettől függetlenül jól fogja magát érezni. - Mosolygott rám.

-Oké. - Sóhajtottam.

-Na akkor, segítek neked felvenni ezeket. - Ment a kötelekhez meg a belebújós övekhez. - Aztán legyőzzük a tériszonyodat. - Mosolygott rám.

-Nekünk nem lesz segítőnk? - Néztem rá és belebújtam az övbe ahogy tartotta.

-Én leszek a segítőd. - Nevetett. - Rengeteget járok ide, amúgy hegyet mászni is szoktam. - Csatolta be az övet rajtam.

-Meg sem lepődök már. - Mosolyogtam rá, közben ő is felvette az övet és mindenféle kötelet és csatot fogott meg.

-Na akkor menjünk! - Mosolygott és a létrához mentünk, a létra mellett lógott egy csomó kötél amiből egyet az övemre csatolt, egyet pedig a sajátjára.

-Oké. - Mondtam halkan, elkezdtem felmászni a létrára. - Ez nagyon magas. - Néztem le Danira, szemeim tágra nyíltak mert voltunk már vagy 5 méter magasan.

-Csak mássz tovább. - Nézett rám majd a fenekemre, nevetve megforgattam szemeim és felmásztam.

-Édes jézus.. - Mondtam halkan és szorosan a fatörzs mellé álltam, Dani is felmászott, lecsatolta rólam az övet mire egyből megfogtam a karját. - Mit csinálsz?! - Néztem rá nagy szemekkel.

-Nyugi, ez a létrához volt, most egy másik jön. - Csatolt rám egy másikat. - Ne aggódj, vigyázok rád! - Csókolt meg mosolyogva.

-Ajánlom is. - Sóhajtottam.

-Akkor most szépen át kell lendülnünk oda. - Mutatott a több méterre lévő másik fatörzsre. - Ide vagy kötve. - Rángatta meg a kötelet ami fel volt csatolva arra a kötélre ami ki volt feszítve a másik oldalra.

-Inkább lemegyek. - Néztem rá nevetve.

-Először átmegyek én, utána te jössz utánam! - Mosolygott rám, testével hozzám simult így közte voltam és a fatörzs között. Megcsókolt amit viszonoztam, nyelvével utat tört az enyémhez amit hagytam. Lehunytam szemeim, áttért a nyakamra és apró csókokkal halmozott el. Kezével végig simította az egyik mellemet majd megmarkolta, átöleltem a nyakát ajkamba harapva. - Menni fog, édes! - Csókolt meg ismét majd nevetve ellendült és ujjongva átlendült a túl oldalra, nagy szemekkel néztem őt. Alig tértem magamhoz az előbbi akciója után.

-Francba.. - Sóhajtottam halkan és lenéztem, lehunytam szemeim mert egy kis émelygés jött rám.

-Bébi! - Kiabált át Dani a túloldalról. - Gyere!

-Nem.. Nem megy! - Kiabáltam neki és visszahúzódtam a fatörzséhez.

-Bízz bennem! - Nézett engem, szét tárta karjait. - Nem lesz semmi baj, itt vagyok és elkaplak!

-Gyerünk, Zsófi.. - Motyogtam magamnak. - Képes vagy rá! - Kifújtam magam és ellendültem, felsikítottam ahogy nagyon gyors volt. Összeszorítottam szemeim, a hajamat össze-vissza fújta a szél. Éreztem ahogy Dani elkap, magához húzott. Én pedig csüngtem rajta mint egy majom.

-Látod, nem volt ez olyan nehéz! - Nevetett, lassan nyitottam ki szemeim és őt néztem.

-Kinyírlak ezért. - Nevetve néztem vissza a fához ahonnan ellendültem, nagyot nyeltem és fejem a vállára döntöttem.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

IG: demona.white.wattpadiro
Facebook: Demona Wattpadíró White