Ezer nap || T.Danny FF. (18+) ||

XV. Fejezet - Őszinte szavak

Végül anya egész jól megbékélt Danival, Márk oda meg vissza volt attól, hogy elutazunk. Apa viszont nem tud jönni a betegsége miatt, nem tenne jót a tüdejének a meleg és a pára. Most haza felé tartunk és síri csend van a kocsiban.

-Étterembe megyünk, éhes vagyok. - Szólalt meg Dani mély, rekedtes hangján.

-Nem vagyok úgy öltözve. - Mondtam halkan.

-A Burger King-be nem is kell kiöltözni. - Nevetett, kezét a combomra tette amitől kicsit megnyugodtam.

-Jól van! - Mosolyogtam rá ahogy megálltunk a piros lámpánál.

-De addig nem szállunk ki a kibaszott kocsiból amíg el nem mondod ki ez a Benett. - Nézte a lámpát, rám sem nézett. Nagyot nyeltem.

-Miért olyan fontos ez? - Nevettem halkan.

-Mert tudni akarom miért legyeskedik körülöttetek? - Nézett rám végre Dani. - A pasid volt?

-Nem. - Sóhajtottam.

-Akkor? - Indult el mikor zöldre váltott a lámpa.

-Anya akart mindenáron összehozni vele. - Forgattam meg szemeim. - De engem nem érdekelt Benett soha és nem is fog. - Néztem Danit. Ilyen pasi mellett meg főleg.

-És most megint összeakar hozni vele? - Nevetett.

-Gondolom azért hívta át, igen. - Mondtam halkabban.

-És miért volt ez ilyen nagy titok? - Állt meg a Burger King előtt, rám nézett.

-Mert nem akartam, hogy balhézz vele vagy ilyesmi.. - Néztem rá én is. - Nem rossz srác csak nem érti meg, hogy nem az esetem.. - Nevettem halkan.

-Én nem aggódom. - Mosolygott rám féloldalasan. - Nem tűnsz úgy mint akit érdekelne a csávó. - Nevetett. - Ameddig ez így is marad, addig nem bántom őt. - Mosolyogva csókolt meg majd az autós rendeléshez hajtott.

***

Szerencsére lecsendesült a Benett ügy, remélem Dani tényleg nem fogja őt megfenyegetni vagy ilyesmi mert amúgy tényleg nincs vele baj csak nekem sosem jött be. Holnap reggel repülünk Mallorca-ra szóval már összepakoltam nagyjából egy kisebb bőröndbe, mivel csak két napra megyünk így nem kell olyan sok cucc. Két óra sincs oda az út repülővel szóval nem lesz egy hosszú út. A telefonomra néztem amikor felvillant a képernyője, anya hívott szóval fel is vettem. Amúgy is számon akartam kérni Benettről.

-Szia, anya. - Vettem fel.

-Szervusz, kis lányom! - Mondta anya is egyből. - Csak azért hívlak mert megszerettem volna kérdezni mennyi cuccot pakoljak akkor?

-Két napra megyünk szóval nem kell sok, max váltó ruha meg ilyenek. - Csuktam be a szoba ajtót közben halkan. - Jó idő lesz szóval nem kell vastag ruha vagy ilyesmi. . Ültem le az ágyra.

-Jól van, édesem. - Mondta anya.

-Juli néni mesélte, hogy látta Benettet nálatok.. - Néztem a körmeim. - Miért kell hitegetned azt a fiút, anya? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Oh, az a pletykás vén asszony.. - Nevetett anya. - Hát, nem hitegetem én mert nem is rólad van szó..

-Hanem? - Ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Hát, az unokatesódnak gondoltam őt. - Nevetett anya. - A Merickének!

-A Mercinek? - Nevettem. - A Mercinek se a stílusa a kocka gyerekek, anya..

-Hátha ő majd értékelni fogja. - Mondta anya. - Nem úgy mint te, kis lányom..

-Azt hiszem jobban jártam Danival, mint Benettel. - Nevettem. - Ha vele lennék anya akkor most a híd alatt laknánk mindannyian vagy egy hajléktalan szállón szóval hálás is lehetnél Daninak, hogy kifizette a pénzt. - És ekkor tudatosult az agyamban, hogy anyának erről nem szabadna tudnia. - Bassza meg.. - Mondtam nagyon halkan és lesütöttem szemeim.

-A nyakamat tettem volna rá, hogy az a szemét megvett téged.. - Mondta anya halkan. - Biztos, hogy nem megyünk vele sehova és azonnal haza költözöl.

-Anya, nem! - Fogtam az orrnyergemet. - És erről más nem tudhat! - Mondtam halkan. - Szépen kérlek, gondolj Márkra..

-Téged is az öcséddel zsarolgat? - Nevetett anya. - Kis lányom ez illegális, nem vagy te.. - Sóhajtott nagyot. - Rabszolga vagy öröm lány..

-Túl reagálod, anya. - Mondtam halkan. - És ez ennél egy kicsit bonyolultabb.. - Sóhajtottam. - Te ne törődj semmivel, én jól vagyok és Dani nem bánt..

-Édesem, de igen is aggódom mert ez a fiú megvett téged. - Mondta halkan anya. - Nem szeret téged és csak egy tárgyként néz rád, én viszont ismerlek téged és te biztosan már most többet érzel iránta.

-Most le kell tennem. - Mondtam halkan. - Holnap találkozunk reggel! - Mondtam és ki is nyomta, megdörzsöltem az arcomat. Dani ki fog bukni, ha megtudja, hogy elszóltam magam. Bár végül is a szerződésről nem beszéltem.

-Bébi! - Kopogott be Dani majd benyitott.

-Hm? - Néztem rá.

-Minden oké? - Ráncolta össze a szemöldökét.

-Persze. - Mosolyodtam el halványan. El kéne mondanom neki.

-Biztos? - Jött be és leült mellém az ágyra. - Tiszta piros vagy..

-Csak anyával beszéltem.. - Zártam le a telefonom képernyőjét. El kéne mondanom neki.

-Na és mit beszéltetek? - Tűrte el a hajamat a fülem mögé, hogy lássa az arcomat.

-Hogy mit pakoljon holnapra. - Néztem Danira. El kéne mondanom neki.

-És ezért vagy ilyen zaklatott? - Nézett rám nevetve. - Mondott valami mást is?

-Én mondtam valamit, amit nem kellett volna.. - Mondtam halkan.

-Mit mondtál neki? - Ráncolta össze a szemöldökét.

-Felhozta megint a Benett témát.. - Nevettem halkan. - És én meg kiborultam és a fejéhez vágtam, hogyha te nem lennél akkor még mindig tartozásunk lenne vagy már az utcán lennénk.. - Sóhajtottam, Dani mély levegőt vett majd elmosolyodott.

-Szerintem az anyád nem buta, ezt eddig is tudta. - Tette a kezét az arcomra. - Csak most már biztos benne de ettől függetlenül egy percig nem zavarta és azóta sem ellenkezik, hogy kifizettem a tartozást amit ők halmoztak fel olyan szinten, hogy már végre hajtás lett volna. - Nézett a szemembe. - Ez mind csak képmutatás, te is jól tudod, hogyha akarnál elmehetnél bármikor. - Mondta halkan. - Azért mentem utánad mert rájöttem, hogy fontos vagy nekem és ilyen már nagyon régen nem volt. - Fogta meg a kezemet. - Azt nem mondom, hogy szeretlek mert még nem vagyok benne biztos de nagyon fontos vagy nekem és mindent feladnék érted. - Nézett a szemembe végig. Egy kicsit elérzékenyültem.

-Ha feladnál értem mindent akkor biztosan érzel valami komolyabbat. - Nevettem halkan.

-Akkor biztos úgy van, nem voltam még szerelmes szóval nem tudom mit kéne éreznem. - Mosolygott rám.

-Szeretnélek jobban megismerni. - Néztem rá. - A múltadat.

-Jól van, bébi. - Puszilta meg ajkaimat. - De ehhez nekem pia kell. - Nevetve állt fel. - Szóval menjünk le a pincébe bort választani. - Mosolygott rám és a kezét nyújtotta, megfogtam a kezét és összekulcsolta ujjaink. Halványan elmosolyodtam és mentem utána.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White