Ezer nap || T.Danny FF. (18+) Befejezett ||

VI. Fejezet - Elbizonytalanodva

-Még mindig nem tudom felfogni, hogy tehettél ilyet.. - Mondtam halkabban és a műszerfalat néztem.

-Bébi, lépjünk már túl kérlek. - Nevetett Dani. - Jó helyen van Márk, Bruno nagyon jó srác majd meglátod..

-Nem erről van szó, hanem, hogy elvetted őt a szüleimtől. - Néztem rá. - Nem gondolsz bele, hogy ez milyen lelki hatással van az öcsémre?

-Jaj, az öcséd tök jól elvan. - Nézett rám egy pillanatra miközben vezetett. - Majd meglátod, Zsófi!

Nevetett, nagyot sóhajtva bámultam kifelé az ablakon. Oké örülök, hogy Márk nincs a szüleimnél de akkor is zavar az az egész szituáció.

***

Dani kopogott de én bekopogtam erősebben, cuppogva nézett rám.

-Éjszaka van, bébi. - Nézett rám.

-Leszarom.. - Kopogtam újra de már csak a levegőben mert kinyílt az ajtó.

-Csá, haver. - Nézett rá Dani, Bruno a szemeit dörzsölte és felváltva nézett ránk.

-Helló. - Mondta ásítva, arrébb is állt.

-Szia. - Néztem rá majd bementem. - Hol van az öcsém?

-Alszik? - Nevetett halkan. - Éjszaka van? - Nézett rám Bruno.

-Látni szeretném.. - Sóhajtottam.

-Balra a második ajtó a folyosón.

Mondta nekem, otthagyva őket gyors léptekkel el is indultam arra. Halkan benyitottam, hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy Márk ott feküdt az ágyban. Óvatosan mellé másztam és magamhoz öleltem őt, álmában átölelt.

* Dani szemszöge *

-Nem úgy sült el ez a dolog ahogy gondoltad? - Nézett rám Bruno miközben töltött egy pohár kólát.

-Kiakadt mert meggondolta magát.. - Sóhajtottam. - Vagy is inkább bűntudata van szerintem, csak nem értem miért..

-Amiket meséltél erről a csajról, nagyon jó szívűnek tűnik. - Töltött magának is közben kólát.

-Az is, hatalmas szíve van! - Mosolyodtam el féloldalasan.

-Hogy szedted össze? - Nevetett kíváncsian.

-Segítségre volt szüksége és én segítettem. - Néztem rá és a kólába kortyoltam.

-Segítettél mi? - Nevetett.

-Tényleg szeretem Zsófit. - Néztem rá. - Ő nem egy játszma.

-Ezt mondtad Enikőre is. - Vont vállat.

-Ki se mond a nevét.. - Mondtam halkabban.

-Nem is meséltél róla neki? - Dőlt a pultnak.

-Miért kellett volna? - Vontam fel a szemöldökömet. - Örülnék, ha le is zárnánk itt ezt a témát mert Zsófi nem tudja..

-Mit nem tudok? - Jött pont a konyhába, a gyomrom liftezni is kezdett.

-Egy lényegtelen dolog. - Néztem rá. - Kérsz inni?

-Ha ennyire lényegtelen akkor miért nem tudhatok róla? - Nézett a szemembe.

-Bocs, hogy bele szólók de meddig leszek még bébiszitter? - Szólt közbe szerencsére Bruno.

-Meddig is? - Továbbra is engem nézett Zsófi.

-Ameddig el nem intézem, hogy a te felügyeleted alá kerüljön Márk. - Néztem rá.

-Még mindig nem tudom jó ötlet-e. - Sóhajtott.

-Örülnék, ha ezt otthon folytatnátok mert amúgy fárasztó a kis kölyök. - Nevetett Bruno. - Mármint nem rossz értelemben, hanem igényli a figyelmet rendesen.

-Mehetünk? - Néztem Zsófira.

-Igen, vigyázz Márkra vagy kinyírlak.. - Nézett Brunora, ő feltette kezeit védekezően.

-Tényleg ölt már.. - Nevettem, Bruno szemei kissé tágra nyíltak.

-Önvédelem volt.. - Sóhajtott Zsófi.

-Egy egész tárat eresztett a csávóba. - Néztem Brunora és átkaroltam Zsófi vállát.

-Komoly. - Nevetett. - Vigyázok a tesódra, ígérem! - Mosolygott rá.

-Jól van, mehetünk. - Nézett fel rám Zsófi.

***

A derekát fogtam ahogy fölöttem mozgott Zsófi, a nyakát csókolgattam. Hirtelen beugrott Enikő arca és teljesen kizökkentett. Megköszörültem a torkomat és próbáltam visszarázódni, Zsófi lassított.

-Minden rendben? - Kérdezte halkan.

-Ne haragudj.. - Mondtam halkan, megértően leszállt rólam és magához húzta a takarót.

-Valamit nem csináltam jól? - Nézett rám összezavarodva.

-Nem, nem veled van a baj! - Álltam fel és a fürdőbe mentem, be is csuktam magam mögött az ajtót.

* Zsófi szemszöge *

Hallottam, hogy Dani megengedi a vizet a zuhanyzóban. Fogalmam sincs mi ütött belé, nem volt még ilyen. Csak ültem az ágyon a takarót szorítva magamhoz és vártam. Pár perc telt el és kijött, a dereka köré volt tekerve a törölköző és rám sem nézett csak leült az ágy szélére.

-Dani, mi a baj? - Kérdeztem újra. A torkomban gombóc volt.

-Biztos csak az elmúlt napok.. - Sóhajtott, megdörzsölte az arcát.

-Ezt nem veszem be. - Néztem őt.

-Lényegtelen, hogy mi bajom van.. - Nevetett halkan.

-Nem lényegtelen, együtt vagyunk és te is akarnád tudni, hogy mi bajom van.. - Sóhajtottam.

-Tényleg nem akarok erről most beszélni. - Nézett rám.

-Megint Borika? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Nem. - Forgatta meg szemeit.

-Akkor meg mi bajod van? - Kérdeztem türelmetlenül.

-Eszembe jutott egy exem. - Emelte fel a hangját kissé. - Most jó? - Nézett a szemembe. - Most jobban érzed magad?

-Miközben velem szexelsz más csajokra gondolsz? - Nevettem. - Vagy ezt hogy kellene értenem?

-Nem, csak ma Bruno felhozta és bevillant. - Sóhajtott. - De nem úgy csak.. - Fel álltam miközben beszélt. - Zsófi, ne már..

-Gondolom rá gondoltál aztán eszedbe jutott, hogy nem ő van fölötted hanem én.. 

Nevettem halkan és a fürdőbe mentem, bevágtam az ajtót és bezártam. Kurva rosszul esett amit mondott. Hazudhatott is volna, erre elmondja, hogy másra gondol miközben velem van. 

-Zsófi, félre érted.. - Kopogott be. - Ne csináld már..

Nem válaszoltam csak megengedtem a vizet, beálltam a zuhany alá és folyattam magamra a vizet. Így is félek, hogy Dani elhagy. Csak az a baj, hogy én szerelmes vagyok belé tényleg. Azt nem tudom Ő mit érez irántam de ilyenkor elbizonytalanodok.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro
Facebook: Demona Wattpadíró White