Már haza jöttünk Ferran-hoz és a többiekhez, de hoztuk magunkkal a González családot is.
-Sziasztok!-léptem a házba.
-Sziasztok!-ölelt meg szorosan a bátyám.
-Szia Balde!-köszöntem oda a srácnak amint megpillantottam őt a nappaliban.
-Sziasztok-motyogta, majd megállította a játékot és idajött hozzánk.
Lehet megjött az esze...
-Nahát itt van az egész család-lepődött meg.
-Valami történt?-nézett rám a srác.
-Ami azt illeti-sóhajtottam majd kivettem a táskámból a meghívót és heves szívdobogással átadtam Balde-nak.
-Te komolyan meghívsz az esküvődre?
-Tudom, hogy furcsa, de az pedig bunkóság, ha az egész csapatot meghívom kivéve téged-magyarázom.
-Beszélhetek veled?-kérdezte némi csendet követően.
-Persze-bólintottam majd jeleztem a többieknek, hogy mindjárt jövök és hátramentünk a bekuckózós helyemre.
-A bátyád elkapott és leültetett beszélgetni-kezdett bele.
-Na és ugyan miért?
-Mert te őszintén elmondtál neki mindent, amit én elkövettem...-sújtotta le a szemeit.
-És nagyon sajnálom Ari!
-Te is tudod, hogy nehezen felejtek-ültem az ablakpárkányra.
-Tudom!
-És csak, hogy tudd ott leszek az esküvődön-mosolygott.
-Látni szeretném, hogy végre boldog leszel-tette hozzá.
Azonnal eltörött a mécses.
-Sajnálom, csak azután, hogy olyan bunkó voltál most jól esik a kedvességed-töröltem le a könnyeimet.
-Rájöttem, hogy semmi értelme a haragnak-vont vállat.
-Végre megjött az eszed!-mosolyogtam rá, majd odamentem és megöleltem.
-Nőlj fel te nagy gyerek!-mondtam neki.
-Idővel csak összejön-kuncogott.
Visszamentünk a többiekhez. Szinte megfagyott a levegő. Pedri arcán az aggodalom így ritkán ült ki...
-Minden rendben?-kérdezte Pedri.
-Igen!-mosolyogtam.
-Köszi a meghívást!-nyújtotta a kezét Balde, Pedrinek.
A srác először rám nézett én pedig csak vállat vontam Pedri pedig elmosolyodott és kezet fogott Baldeval.
Ezután odaadtam Ferran-nak is.
-Mi ez a hangzavar, Ferran!-hallottam meg a kiáltását.
Ez tuti Gavi. Csak ő olyan lusta, hogy nem lejön, hanem inkább ordít.
-Gyere le és megtudod!-kiáltja vissza, Gavi pedig nyavajogni kezdett.
-Nem tudod elmondani, vagy mi?-lépett ki a szobából, majd amikor lenézett a földszintre azonnal kikerekedtek a szemei. Mögötte jött João is.
-De jó, hogy ti is itt vagytok!-mosolyogtam, majd Gavi megölelt és utána Félix is.
-Hoztam valamit nektek-adtam oda a meghívót.
-Úristeeen!!!-kezdett el Gavi tiszta lányosan viselkedni.
-Jól vagy?-néztem rá finytorral, majd Fer elnevette magát.
-A szülinapodon mész férjhez kicsi!-ölelt meg szorosan.
-Eddig nem volt világos-bámult maga elé João.
-Férjhez fogsz menni!
-Most jutott el a tudatodig?-kérdezte Pedri.
-Majd meglátjuk melyikünk sírja el előbb magát, én vagy te!
-Szerintem nyilvánvaló-csavargattam meg a szemeimet.
-Félix lesz az-súgtam oda Baldenak, miközben a könyhába mentem.
-Ariana! Szerinted ki lesz az érzelgősebb?-kérdi João.
-Pedri anyukája!-mosolyogtam, mire a nő elnevette magát.
-Pontosan!-felelte.
-Jó, de közülünk-csavargatta meg a szemeit a srác.
-Nyilvánvalóan te!
-Ahhh mekkora genyó vagy!-háborodott fel.
-Tényleg, Sira merre van?-néztem a bátyámra.
-Haza ment, mert az apja hívta
-És te nem mentél vele?
-Hülye vagy?!-akadtam ki.
-Sira terhes és a szülei nem tudják, ha rosszul lesz, akkor nem tudják mi a baja-magyaráztam.
-Akkor ezt most-vágtam bele Ferran szavába.
-Elbasztad!-jelentettem ki majd nyílt a bejárati ajtó.
Azt hittem megkönnyebbülhetek, hogy a legjobb barátnőm jött vissza, de ez nem Sira volt...anya és apa az.
A szívem csak méginkább hevesen kezdett el verni.
-Sziasztok!-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Ti már minden nap jöttök?
-Talán baj?-kérdezte anya.
-Nem csak-vágott bele.
-Akkor meg?
-Bocs, hogy megkérdeztem
-Tényleg anyu!
-Igen?-fordult felém miután végigmérte Pedri családját.
-Anya! Ugye nem megint azon gondolkozol-vágott ismét a szavamba.
-Hogy ez a srác kicsit sem illik hozzád?
-De pont ezen gondolkoztam!
Ránéztem Pedri anyukájára, aki a szemeivel szinte azt mondta, hogy csak mondjam amit gondolok.
-Jó akkor ne gondolkozz ezen!
-Amúgyis egyreinkább hidegen hagy, amit te gondolsz-vontam vállat, mire Pedri nevetni kezdett.
A pultra rajtam anyáék meghívóját, amit a nő elvett onnan és meg is nézte.
-Szóval a szülinapodon lesz?
-Miért nem tudsz olvasni?-húztam fel a szemöldökömet.
-Most miért vagy ilyen?
-És te miért ígérsz meg dolgokat, amik a következő találkozásnál szinte meg nem történtnek minősülnek?
-Mondtam, hogy nem focista való neked!
-Baldet elfogadtad!-emeltem fel a hangomat.
-Kislányom!
-Pedri nem fogja tudni megadni neked azt amire szükséged van!-suttogta amint közelebb jött.
-Persze, azért mert a szüleim nem minden nap lakkcipőben és öltönyben járnak és mert nem egy Tesla-m van már azonnal nem bírom megadni Arinak ami neki kell-támaszkodott a pultra Pedri.
-Most nagyot szóltál!-szólat meg apa.
-De neked nem muszáj eljönnöd-mondtam anyának.
-De hiszen a lányom van!
-Egy anya örül a lánya boldogságának!-kerekedtek ki a szemeim.
-Csak fogadd már el Pedrit!-szólt közbe Ferran.
-Még átgondolom!
Hogy egy ennyire kiállhatatlan anyám van ezt nem bírom felfogni...
Ferran-t nem fogja ilyen szoros pórázra, de ha berágok, akkor biztos, hogy kihúzom a vendéglistáról.
De hát mégis csak az anyám, és bármennyire is bunkó, akkor is szeretem!
Ig & Tiktok: rebs_writer
