Meccs napja, vasárnap
Ariana Torres
Hogy milyennek hívnám a mai napomat? Semmilyennek. Pont semmit sem csináltam csak fel izgattam magamat a mai meccsre, ahogy Sira is.
-Eltudod hinni azt, hogy pár napja még unott pofával mondtam igent arra, hogy ma ott leszek a meccsen?-kérdeztem Siratól, aki már a ruháját választotta ki.
-Egyébként simán elhiszem!
-Talán az a furcsa, hogy nem változtál meg annak ellenére sem, hogy a közös zenédnek Rosalíaval milliókat hoz-magyarázta.
-Természetesen boldog vagyok, de nem fogok megváltozni!-mosolyogtam.
A ruhásszekrényhez mentem, majd kivettem a Pedri-s mezemet és felhúztam. Egy fekete bőrnadrággal társítottam.
Sira is ugyanígy öltözött fel csak a különbség a mezünkben van.
-Mindig félek a Real-Barca meccsektől-jegyzi meg Sira.
-Miért?
-Mert a Real az Real és valljuk be, hogy Vini Jr. is Vinni Jr.
-Jó ez igaz! Nincs bajom a sráccal csak tudod nagyon tudja, hogy kell manipulálni-vontam vállat.
-Pontosan-sóhajtott a lány, majd a kezébe vette a telefonját.
-Mennyi az idő?-kérdeztem.
-Hm, pont annyi, hogy késésben vagyunk-bólogatott.
-De hívtál már taxit?
-Igen!-mosolyogtam.
Rosalía fog minket elvinni, erről persze Sira nem tud.
-Oh most hív a taxisofőr-mosolyogtam.
Rosalía csak annyit mondott, hogy a ház előtt van.
Lementünk a szobámból bezárkóztunk és indultunk is.
-Nem gondoltam volna, hogy Rosalíat hívod el-mosolygott Sira.
-Nyílván engem!
-Én vagyok a személyes taxisofőrötök-vigyorgott a lány.
Az út a Camp Nou felé nagyon jó hangulatban telt. Sajnos Rosalíat nem tudtam meggyőzni, hogy jöjjön el ő is a meccsre, de legalább elhozott minket.
-Bementünk majd felmutattuk a jegyeinket az egyik őr pedig arra a folyosóra vitt bennünket ahol a két csapat focistái fognak várakozni.
Amint magunkra maradtunk a folyosón kicsit kezdtünk félni, hogy valami baj lesz, de nem sokáig tartott a félelem, amikor az öltözőből kijöttek a Barca játékosai.
Pedri igazított el minket, hogy nagy könyörgések árán, de odaülhetünk a cserejátékosok közé.
Siraval felsétáltunk a lépcsőn, majd a székekhez mentünk és leültünk.
Nem sok időt kellett várnunk, amíg a pályára lépnek a srácok a bemelegítéshez és utána a cserék leültek mellénk.
A meccs megkezdődött, már az elején izgalmas volt.
