A klippet sikeresen felvettük és mivel remek hangulat volt így delután ötig beszélgettünk és még egy picit szerkesztgettük a klippet.
-A végeredményt majd kb egy hét múlva fogjuk elkészíteni-mondta az egyik srác.
-Rendben, nekem okés-mosolyogtam.
-Nekem is-bólintott Rosalía.
-Szerintem viszont menjünk-tette hozzá.
-Igen épp ezen gondolkoztam-bólintottam majd oda mentem a lányhoz. Elköszöntünk mindenkitől majd elmentünk.
Beültünk a kocsiba és haza felé az ablakon bámultam ki. Féltem, hogy Balde még ott van nálunk vagy éppen ott éjszakázik.
-Nagyon sokra viheted-szólalt meg Rosalía.
-Komolyan?
-Igen!
-Nagyon szép hangod van!-mosolygott.
Rosalía
Látszik Arianan, hogy valami nincs rendben szóval ezért is próbáltam kizökkenteni azzal, hogy elmondom neki amit gondolok róla.
-Köszönöm, de neked is gyönyörű a hangod-tette hozzá.
-Csak legalább egy kicsit higgy magadban-könyörögtem.
-Na azt még meg kell tanuljam-kuncogott mire mosolyogni kezdtem.
Igazából Ariana hangja tényleg szép. Mintha a madarak csicseregnének egy tavaszi reggelen. Mintha egyszerre a tavasz boldogsága és az ősz szomorú, s rideg hangulata is itt-ott megjelenne benne. Mint valami drog, amit egyszer meghallasz, akkor utána alig bírod ki, hogy ne akard újra, s újra meghallgatni.
Ariana
Egyre jobban kezdem megszeretni Rosalíat. Támogat és bíztat, ami sokat jelent.
Kis idő múlva haza értünk.
-Gyere be!-invitáltam be.
-Neeem, nem akarok zavarni-ellenkezett.
-Bolond vagy!
-Nem zavarsz-vigyorogtam
-Na jó, rávettél-nyavajgott, majd kiszállt az autóból és mindketten elindultunk az ajtó felé majd őrült hangosan elkezdett szólni bentről a zene.
-Jajj ne-szólaltam meg majd benyitottam.
Az egész csapat. Az egész Barca csapat a házban volt.
-Itt meg mi a fene van?-kapcsoltam ki a hangszórót.
-Szia hugi-vigyorgott Ferran.
-A szerkó már jó a bulihoz-vont vállat João.
-Baj, hogy házibulit tartok?-kérdezte a bátyám.
-Nem baj
-Halljátok az előző zenét vissza nyomhatnátok-ment oda Pedri a többiekhez majd rám nézett.
-Szia-köszöntem neki mosolyogva, de ő meg sem szólalt.
-Pedri-kalimpált neki Gavi.
-Sz-Szia
-Annyira-sóhajtott.
-Máshogy néztem ki régen?
-Igen-bólintott.
-Ja a hajam mindig egyenes volt és utáltam sminkelni-vontam vállat.
-De mind változunk-mentem oda hozzá mosolyogva.
-Igen, mind-felelte és a szemeit le sem vette rólam.
Az este jól folytatódott, Rosalía ott maradt nálunk és ünnepeltünk.
-Azt hiszem...rohadtul...rohadtul de be vagyok b@szva-kiáltotta Balde.
-Ariana!-hallottam meg a nevemet mire nem csak én hanem Gavi, João és Pedri is oda fordult.
-Kib@szottul szeretlek!-sóhajtott a srác.
-Szar ügy-motyogtam mire a körülöttem levő srácokból kitőrt a nevetés.
-Mi történt köztetek?-kérdezte Pedri.
-Hm-vontam vállat.
-Balde nem mindig volt normális-bámultam magam elé.
-És látod, hogy mit csinál, le se száll rólam
-Ha bármi baj lenne, akkor számíthatsz rám-mosolygott, majd Félix rám kapta a fejét és kacsintgatni kezdett.
-Köszönöm!-feleltem Pedrinek.
Ig & Tiktok: rebs_writer
