-Pedri, mond már el neki-nyavalygott Fer.
-Már mióta könyörög.
-Na jó-sóhajtott-készülök egy kis meglepivel a szülinapodra-mosolygott rám a srác.
Még ez hiányzott...
-Gondoltam-csóváltam a fejemet.
-Ez nagyon aranyos, de én nem szeretem a szülinapomat-sóhajtottam.
-Tudom, Ferran ezt is hozzá tette, amikor közölte velem, hogy mikor van a szülinapod-bólogatott Pedri.
-Hát csodálatos-sóhajtottam.
-Na és mivel állsz elő?
-Ez még titok!-ráncolta össze a szemöldökét.
-Bár van egy olyan ötletem, hogy a szülinapodon legyen az esküvőnk
-De, Pedri azt ugye tudod, hogy három nap múlva 21 leszek-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen, tudom!
-Biztos vagy ebben?-sóhajtottam zaklatottan
-Teljes mértékben!
-Nem tettem volna azokat a dolgokat, amiket tettem, ha nem tudom, hogy jól cselekszem-mosolygott.
-De még azt sem tudom mit szeretnék az esküvőnkön...
-Hoztam meghívókat-vette ki az én táskámból, ami nagy valószínűséggel a kocsiban maradt és abba tette a meghívókat.
-Tudom, hogy szereted a közvetlen dolgokat szóval kézzel fogjuk megírni-nézett a meghívókat.
-De aranyos vagy!-mosolyogtam.
-Kérhetek egy tollat?-néztem Pedri anyukájára, majd adott egy tollat én pedig leültem az asztalhoz.
-Akkor most három nap múlva?-kérdezte a vőlegényem.
-Igen-néztem fel rá, majd kivettem a kezéből a meghívókat.
-Írsz nekünk is? El teszem emlékbe-mondta Mrs. González.
Megírtam Pedri családjának amit oda is adtam.
-Azt szeretném, ha ott lenne az egész Barcas csapat, hiszen szinte velük nőttem fel-magyaráztam miközben a tollal játszottam.
-Na és Baldé-val mi legyen?-tette fel a 100 pontos kérdést Fernando.
-Na most megfogtál-fordultam hátra.
-Hívd meg!
-Hátha, megenyhül-mondta Pedri.
-Rendben-vontam vállat, majd megírtam a meghívót Baldé-nak.
-A többieknek egyet írj-felelte a mellettem ülő srác.
-Egyet?
-Igen! Írj rá mindenkit-mutogatta.
-De azért Ferran-nak, Gavinak és Félix-nek külön írok-motyogtam.
-Azt gondoltam-kuncogott Pedri.
Megírtam a meghívókat. Ebédre pont készen is lettem.
-Segítsünk majd valamiben?-kérdezte Mrs. González.
-Majd szólunk, ha kell valami-felelte Pedri.
-Egyenlőre, ha megebédeltünk, akkor elmegyünk egy esküvői ruha boltba
-Na az is biztos, hogy nem veled megyek oda!-jelentettem ki, mire Pedri rám kapta a fejét.
-Akkor meg kivel?
-Anyuddal, te pedig mész és fiús napot tartasz apuddal és a tesóddal!
-Titok lesz a ruhád?-kérdezte szomorkásan.
-Igen!-jelentettem ki, mire Pedri anyukája kuncogni kezdett.
-De akkor majd fel kell hívjuk őket, hogy milyen színű a ruha, mert olyan öltöny kell Pedrinek-magyarázta Mrs. González.
-Mert ha netalán halvány rózsaszín, akkor kell valami halvány rózsaszín a fiam öltözékébe is.
-Ezt most kijelentem, hogy hófehér lesz!
-Hagyományos esküvőd lesz?-kérdi Fernando.
-Hófehér ruha a mennyasszonynak és fekete öltöny fehér ing a vőlegénynek-magyaráztam.
-Na és a díszítés?-kérdezte Pedri apukája.
-Hát ötletem sincs-sóhajtottam, majd enni kezdtem.
-Gyors ki kell találni, mert-vágtam bele Fernando mondandójába.
-Úristen!
-Kitaláltam!-vigyorogtam.
-Na mi a kívánság-kérdi Pedri.
-Kültéri esküvő legyen és az asztalokon illetve valahogyan felakasztva is legyenek lámpások-magyaráztam.
-Milyen lámpások?
-Amilyenek például az aranyhajban vannak
-Mindegy-legyintettem-majd mutatok képet.
Folytattuk az ebédet. Persze beszéltünk erről-arról.
Amint befejeztük a kajálást felpattantunk, elpakoltunk és Pedri elvitt minket egy ruha üzletbe.
-Majd jövök értetek!-felelte.
Mindketten bólintottunk majd az üzletbe sétáltunk.
-Jó napot! Segíthetek valamiben?-jött oda hozzánk egy ott dolgozó nő.
-Jó napot! Igazából sürgősen kell egy esküvői ruha-nevettem picurkát.
-Három nap múlva férjhez megyek
-Nyugodj meg! Megoldjuk!
-Mi az elképzelés?
-Valami hercegnős, kicsit csipkés, kicsit csillogó-magyaráztam.
Felpróbáltam három ruhát, de egyik sem volt kiemelkedően jó, na de a negyedik...
Szerelem!
-Na ez tökéletes!-jelentette ki Mrs. González.
-Ez nekem is nagyon tetszik!-vigyorogtam.
-Szerintem kijelenthetjük, hogy ez lesz-néztem Pedri anyukájára.
-Így van!
-Akkor ez legyen?-kérdezte a mellettem álló nő, akinek hatalmasat bólintottam.
Kerestünk még egy gyönyörű cipőt is és ezeket meg is vettük.
-Majd három nap múlva akkor bejönnénk érte-mondtam.
-Rendben, akkor beírlak a naptárba-mosolygott a nő.
-Köszönjük!
-Viszlát!-köszöntünk el.
-Majdnem elsírtam magamat-sóhajtott Mrs. González.
-Majd az esküvőn sírj, kérlek-mosolyodtam el.
-Furcsa, hogy a kisebbik fiam esküvőjére fogok majd menni
-Nagyon félek-sóhajtottam.
-Mitől?
-Hogy nem leszek elég jó anya és feleség-sóhajtottam.
-Csodálatos leszel!-tette a kezét a vállamra, mire elmosolyodtam.
Ig & Tiktok: rebs_writer
