Pedri
Mindketten elaludtunk úgy ahogy voltunk, pedig nem annyira régen keltünk.
Életem legkellemetlenebb felkelése következett...
-ARIANA!-rontott be boldog mosollyal João mire mindketten felriadtunk.
-JOÃO!-kiáltott rá a lány mire Félix becsapta az ajtót.
-Kopoghattál volna-szállt ki az ágyból majd felém fordult és a fejét csóválta.
Esküszöm, ha most köztem és Ari közt valami szétszakító történik megint akkor biztosan a falhoz verem a fejemet. Most kezd minden helyreállni! Remélem Félix nem tesz be nekünk... Bár ő nem olyan, remélem...
Ariana
-Na igen?-nyitottam ki az ajtót João-nak.
-Mostmár bejöhetek?-kérdezi ijedten.
-Persze!
-Csak tudod, kopogni kellene-vigyorogtam.
-Ezt most meg is tanultam-lépett be a szobámba.
-Ha lehet erről ne tudjon senki-szólt közbe Pedri.
-Igen, erre én is megkérnélek, hogy senkinek se mondd el!-kérleltem én is.
-Nem hozlak benneteket ennyire kellemetlen helyzetbe, nyugi!
-Köszi!-mondtuk egyszerre.
-Egyébként mi volt ennyire sürgős?-kérdeztem rá.
-A zenédről van szó!
-A zenémről?-zavarodtam össze majd azonnal a laptopomhoz mentem, hogy megnézzem küldtek-e e-mailt vagy sem.
Persze, hogy küldtek csak nem voltam hajlandó megnyitni. És még azt is leírták, hogy kiadják a zenémet. Remek. A figyelmetlenségem most jó nagy áldozattal járt. Félix benyitott amikor Pedrivel összebújva aludtunk, ez nem történt volna meg, ha megnézem az e-mailt és elmondom nekik, hogy a zenémet kiadják.
Na nem baj már megtörtént, nem fordíthatom vissza.
-Eddig hányan látták?-érdeklődtem.
-Eddig 50 millió ember, de csak pörög a számláló-magyarázta a srác.
-Mennyi ember?!-kerekedtek ki a szemeim.
-És mindenki megvan érte őrülve-mosolygott.
-Egyébként már tiktokon is ez megy!
-Ez jót jelent?-kérdeztem.
-Ez nagyon jót!-felelte Pedri majd olyannyira elöntött a boldogság, hogy össze vissza ugrálni kezdtem majd Pedri nyakába ugrottam és megöleltem ezt követően pedig leszaladtam a bátyámhoz is.
-Láttátok már?-vigyorogtam.
-Büsze vagyok rád!-jelentette ki Ferran.
-Ne érd el, hogy sírni kezdjek!
-Azt a bociszemeim váltják ki belőled-tette csípőre a kezeit mire undorral ránéztem.
Ő az egyetlen ember, aki nem tud megbabonázni a bociszemekkel.
-Most leírhatatlanul boldog vagyok!-vigyorogtam.
-Szavakba se tudom önteni ezt az érzést!
-Már most befutottál-jegyezte meg Sira.
-Fel kell hívjam Rosalía-t!-vettem elő a telefonomat majd a lány azonnal felvette. Bele sem köszönt a telefonba csak egy Úristennel kezdte.
-Én megőrültem-mondtam el neki.
-Hangosítsd ki-suttogta a bátyám mire így is tettem.
-Egyébként itt pattog, nem tud egyhelyben megmaradni-mondta João a vonalban lévő Rosalíanak.
-Elhiszem-nevetett.
-Egyébként szia!
-Szia!-felelte a srác.
-Itt van még Pedri, a bátyám és Sira is-magyaráztam a lánynak.
-Na Gavi?
-Gavi szerintem kiütötte magát a tegnapi bulija után-nevettünk.
Még beszélgettünk egy darabig Rosalíaval majd letettem a telefont.
-Ebédeljünk meg szerintem-mondta Ferran.
-Tegnapról maradt rengeteg kaja-vette elő azokat mi pedig az asztalhoz ültünk.
Elkezdtünk enni, amikor Gavi is letévedt így délben. Ő is csatlakozott az ebédhez.
-Hogy fogsz ilyen nyúzottan labdába rúgni holnap a Madrid ellen?-kérdi Sira Gavitól én meg teljesen zavarba jöttem mert megígértem, hogy azon a meccsen ott leszek és utána még randim is lesz.
-Addig kipihenem magamat-felelte a srác.
-Ari, minden Okés?
-Perszeee-húzom el majd összeakad a tekintetem Félix-szel aki vigyorogni kezd.
-Rég voltam meccsen-tudtam le ennyivel.
-Mert randin nem voltál rég?-fogta meg a kezemet a mellettem ülő Pedri és kicsit magához húzott majd a fülembe súgta.
Nagyot nyeltem majd teljesen elpirulva ültem az asztalnál a tudatban, hogy ezt mindenki látta.
Ig & Tiktok: rebs_writer
