-Te komolyan ilyen természet filmeket szoktál nézni?-kerdeztem unottan Fernando-tól.
-Igen, mert olyan otthonos-felelte könnyedén mire kitőrt belőlem a nevetés. Pedri anyukája azonnal rámnézett és elmosolyodott.
-Miért talán magadat látod azokban a majmokban?-mutattam a tv-re nevetve, majd felkeltem és a konyhába mentem.
-Ez gondosz volt Ari!-kiabálja a srác.
-Tudom-kiáltok vissza.
-Segítsek valamit?-kérdeztem Mrs. González-t, aki már az ebédet csinálta.
-Nem kell, de köszönöm a kérdést-mosolygott.
-Elszaladok valahová-jött oda hozzám Pedri.
-Hová mész?
Csak mosolyogva vállat vont majd csókot adott és már ki is suhant az ajtón.
-Megint mesterkedik valamiben-csavargattam meg a szemeimet.
-Csak ne csináljon hülyeséget-fordult felém Pedri anyukája.
-Örök gyerek!
-Azt már tudom-kuncogtam.
-Nem lesz véletlenül szülinapod vagy valami hasonló?-kérdezte a nő.
Ez furcsa...
Nem említettem meg, hogy szülinapom lesz, mert nem szeretem. Mindig a család jut róla eszembe és hogy a 16. szülinapomat anya mennyire elrontotta. Anya azt hitte, hogy kislány vagyok és igencsak kínos volt amikor a velem egykorú barátaim rajtam nevettek mert anya hívott egy bohócot és bérelt egy légvárat...
A középiskolás éveimet megkeserítette.
Lehet, hogy csak jót akart, de annyiszor elmagyaráztam neki, hogy mi zavar és ő nem értette meg.
-Ami azt illeti...lesz szülinapom, de Pedri nem hiszem hozy tudja-sóhajtottam.
-Na meg, Baldé sosem köszöntött fel-vontam vállat.
-Pedri azért más, ezt te is tudod
-Igen, de nem is akarom megtartani...
-Miért?
-Anya elintézte, hogy ne szeressem
-Akkor rossz emlékhez kötöd?
-Igen-bólintottam.
A nő csendben maradt majd kevergetni kezdte a levest.
Lehet rosszat mondtam...
-Szerintem próbálj meg felejteni!
-Most kezd tiszta lappal!-szólalt meg.
-Hát jól van-vontam vállat.
-A fiamat ismerve kitesz majd magáért és emlékezetes szülinapod lesz-támaszkodott a pultra és megfogta a kezeimet.
Azonnal elmosolyodtam.
-Ez furcsán hangozhat, de-sóhajtottam-úgy érzem bűn, ha vele vagyok-piszkáltam a körmeimet.
-Kicsikém, mesélj erről egy kicsit
-Anya mindig azt mondta, hogy bármennyire is közel áll hozzánk a foci, ne jöjjek össze focistával, mert nincs idejük a családra, persze erre azt feleltem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire csinál-vontam vállat-aztán azt mondta, hogy ez csak egy hülye mondás és ő nekem inkább egy üzletembert szánna.
-Hát esküszöm várom az esküvőtöket, de anyukáddal nem találkoznék-mondta komoran a nő.
-Megértem
-Egyébként Pedri nagyon családcentrikus és csinál időt rá, arról nem is beszélve, ha megszületik az unokám, akkor biztosan eljut a tudatáig, hogy már apa és a gyerekével illetve a feleségével kell lennie és törődnie kell veletek-magyarázta.
-Ebben bízom én is-sóhajtottam.
-Csak nem értem anyát, mert Baldé-t elfogadta-húztam fel a szemöldökömet.
-Mintha bűnös lennék azért, mert végre boldog vagyok...-sóhajtottam.
-Ne törődj vele-legyintett.
-A boldogságod az első!
-És most ne is gondolj ilyenekre, mert nem tesz majd jót, ha plussz stressz ér
Csak bólintottam egyet, majd az esküvőről kezdtünk el beszélgetni.
Már régebben is voltak ötleteim, de sosem volt konkrét elképzelésem.
És ami azt illeti most már a régi ötletek sem tetszenek. Kicsit idegőrlő, hogy fogalmam sincs mit akarok és, hogy mi lesz.
Anyára visszatérve, attól is félek, hogy valamit az esküvőmön bealkot...
Képes rá!
Szeretem őt, de apát ezerszer jobban!
Remélem azért újra jóban leszek anyával.
-Sziasztoook!-ért haza Pedri.
-Na merre jártál?-kérdeztem.
-Shhh-tette az ujját a szája elé.
-Lakat van a számon princessa-mosolyodott el.
Milyen genyó már, hogy nem mondja el!
Ig & Tiktok: rebs_writer
