Ariana Torres
Pedri szavai megleptek és én hülye meg azt mondtam, hogy nem állok készen kapcsolatra.
-Csak nem te is szeretsz olvasni?-kérdeztem rá mert épp a könyveimet nézegette.
-Nem sok időm van rá-sóhajtott majd egy nagyon ismerős női hangot hallottam meg.
-Ariana drágám!-szólított.
-Anyaaa-kerekedtek ki a szemeim majd megöleltük egymást.
-Bemutatnám a...-gondolkoztam el egy pillanatra, hogy miféle jelzőt is használjak Pedrire.
-A barátja-nyújtotta anyukámnak a kezét mire teljesen elpirultam.
-Hát igazából...-sóhajtottam majd a srác egy szúrós tekintettel nézett rám.
-Hallottam már rólad ezt azt-nézett az édesanyám ítélkező tekintettel.
-Én vissza megyek Ferranhoz, csak gondoltam köszönök a nagylányomnak-mosolygott.
Anyu kiment a szobából, vissza Ferranhoz.
-Pedri!-tettem csípőre a kezeimet.
-Én csak segítettem-emelte magasba a kezeit.
-Elakadtál, hát kisegítettelek!
-Azt mondtad, hogy a barátom vagy!
-Anya azonnal Ferrannal fog kérdezősködni rólad arról nem is beszélve, hogy valamiért nem vagy neki szimpatikus-hadartam el.
-Nyugodj már le-kuncogott.
-Ez nem vicces!
-Tudod Ari, sodródj-rakta a kezét a nyakamba.
-Kimegyünk mi is, hisz anyud van itt.
-Nehogymár ne legyél kint vele, még a végén rám fogják-vigyorgott.
-Na még az kéne-nevettem.
Az ebédlő asztalnál ült Félix, Ferran és anyukánk is. Odamentünk mi is, bár kicsit megfeledkeztem arról, hogy Pedri keze a nyakamban az én fejem pedig picit nekidöntve a srácnak. Félreérthető vagy sem hát bizonyára már mind tudják Pedri picurka hazugságát.
-Szóval már titokban nyomjátok?-dőlt hátra a székben a bátyám. Akkor játszuk a szerepet...
-Talán baj?-nyeltem nagyot. A szemem sarkából láttam, hogy João szemei tágra nyílnak.
-Jó lett volna, ha megosztjátok velünk-felelte Félix.
-És ez odabent dőlt el vagy mondjuk Gavi ajándékának csomagolása közben vagy már a vásárlásnál?-vetette fel az összes opciót a bátyám.
-Csak úgy megtörtént-szólt közbe a mellettem ülő srác majd a stressz hatására a lábamat kezdtem el rázni.
-Kicsim!-emelte fel a hangját anyu.
-Ne aggódj én örülök, hogyha boldog vagy?-mosolygott.
-Hm, ezt örömmel hallom-mosolyodtam el én is, de a lábam remegése nem múlt.
-Ari, minden Okés?-rakta a kezét a lábamra Pedri.
-Aha-néztem mélyen a szemébe majd egy hatalmasat nyeltem.
-Előkeresem Gavi ajándékait-pattantam fel a helyemről majd a szobámba siettem.
Fel, s alá sétálgattam mert egyszerűen nem tudtam lenyugodni. Néha megesik, hogy ilyenkor remegni kezdek szó szerint mindenhol és ezt be tudtuk egyfajta rohamnak, ami nagyon kellemetlen. Ilyenkor a levegő is kicsit kezd elfogyni pont úgy mint most.
-Húgi, jól vagy?-nyitott be Ferran.
-Azt hiszem megfogok fulladni-kapkodtam levegő után.
-Tudod, hogy ez a stressztől van, ugye?
-Igen, tudom és valójában nem vagyunk együtt Pedrivel csak leblokkoltam amikor bemutattam őt anyának és ő pedig odajött majd helyettem befejezte a mondatot egy olyannal, hogy a barátom-sóhajtottam és mintha hírtelen az a hatalmas csomó ami elzárta a légcsövemet kipukkadt volna.
-Sejtettem, hogy valami más van ebben-húzott mosolyt a szájára majd mellém ült az ágyra.
-De én a te valódi érzéseidet még sosem hallottam-nézett rám.
-Deee, egyszer mondtam róla egy-két dolgot-hajtottam rá a fejemet.
-Oh, tényleg!
-De nem azt, hogy mit gondolsz róla, hanem, hogy hogyan érzel
-Hát...-akadt el a szavam. Valójában én sem tudom. Ez jó? Nem. Nem jó. Pedri is válaszokra vár, de valójában én magam is, magamtól!
Szóval mindketten egy embertől várjuk a válaszokat...
-Szóval?-kérdezett Ferran.
-Én sem tudom-sóhajtottam.
-Egyszer már beleestem ebbe a hibába, emlékszel?
-Sosem felejtem el!
-De te pedig ne feledd, hogy Balde és Pedri két teljesen más ember!
-Te és Balde két nap együttlét után szakítottatok, igaz, hogy kibékültetek, de akkor is.
-Pedrivel más vagy!
-Ha a közeledben van akkor leblokkolsz és csak hebegsz habogsz össze vissza és arról nem is beszélve, ahogy egymásra néztek és viszonyultok egymáshoz, ez mind más!
-Értem mindezt amit mondasz, de ő is a te csapattársad és valjuk be, Balde sem sokat van itt mostanában-magyaráztam.
-Hm, te tudod-vont vállat.
-Én támogatom a kapcsolatotokat!
-És ami azt illeti...-vágtam bele.
-De nem vagyunk együtt!
-Még nem!
-Tudom, hogy szereted!-hunyorított.
Ig & Tiktok: rebs_writer
