𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×35. ➳

Nem.

Tudtam.

Kimondani.

- Ugye nem akarsz újabb vágást, mondjuk a kis arcodon? Vagy vágjam le a hajadat?

- Erre miért van szükség?

- Te feleselsz velem?

- Én..

- Ha?

Láttam, ahogy megint a késéhez nyúl.

- Szeretlek! - ki tudtam mondani végül, mert Luke-ot képzeltem magam elé.

- Ügyes vagy, kicsi Faith! Jó éjt! - mondta s felküldött.

Anya persze megállított.

- Nem eszel drágám?

- Nem vagyok éhes.

- Ha éhes leszel, találsz kaját. Ez Luke pólója?

- Igen, az.

- De nem.. Szakítottatok?

- De igen. Szeretem ezt a pólót. Nem fogja visszakapni.

Anya elnevette magát, én pedig felsiettem a szobámba. Dylan ült az ágyamon.

- Jó, hogy jössz - mondta s bezárta az ajtómat mögöttem.

- Mi van?

- Látom jobban vagy. Figyelj, gondoltál arra, hogy Louis-nak szólj? - szinte a fülembe suttogta.

- Nem - súgtam vissza.

- Ne is! A telefonod is lehallgatja. A kocsidban is van nyomkövetője.

Elhallgattam. Erre végképp nem számítottam. Dylan megpuszilta a homlokom, ránéztem. Megint úgy bámult rám. Közelebb hajolt hozzám, szánk súrlódott szinte, de megálljt parancsoltam s ellöktem magamtól.

- Menj ki - mondtam halkan.

- Faith..

- Dylan, én tényleg testvérként tekintek rád.

- Én már nem - mondta szomorúan, s kiment.

Besiettem a fürdőszobámba. A tükörbe néztem. Undorodva. Megfogtam egy pengét. Akkor itt vége. A bőrömhöz érintettem. Kirázott a hideg. Kihullott a kezem közül. Nem tudom megtenni. Nem megy. Gyáva vagyok! Gyáva! Gyáva! Faith! Nem adhatod meg neki azt az örömöt, hogy ő öljön meg. Nem és nem! Gyerünk!

Vagy egy óráig bíztattam magam, de sehogy sem tudtam magamnak fájdalmat okozni. Így visszafeküdtem az ágyamba. Levettem a másik karomról a sok karkötőt, amivel elrejtettem a tetoválást. Az ujjaimmal körbe rajzolgattam a vonalait. Így aludtam el.

Reggel a tükörhöz siettem. Levettem Luke pólóját, hogy megnézhessem a hátam. Nem tudom Liz mit csinált vele a varráson kívül, de úgy láttam kezd gyógyulni. Ettől picit jobb kedvem lett. A combom is határozottan jobban nézett ki. Befásliztam s felvettem a hosszú fekete nadrágom. Eléggé melegem volt benne. De muszáj voltam. Visszavettem Luke pólóját. Abban mentem suliba. Nekem már csak ennyi maradt belőle.

Direkt gyalog mentem. Szeretett kocsimtól is elment a kedvem, miután megtudtam, hogy nyomkövető volt benne. Mikor beértem Michael megragadta a karom, s berángatott a fiú mosdóba. Próbáltam ellenkezni, de nem igazán ment, így feladtam. Bezárta az ajtót. A falnak támaszkodtam, de felszisszentem, amikor nekimentem a falnak. Odalépett s vadul neki esett a számnak. Ellöktem magamtól.

- Mi a faszt akarsz? Hagyjál! Van elég bajom!

- Szeretlek, Faith. Szeretlek. Kérlek, kezdjük újra!