Smaragd és Ónix

48. Fejezet

Zelia

A fénysugarak kellemesen csiklandozták a bőrömet. A gyülekezetek ereje folyamatosan járta át a testemet. Nem tudom pontosan leírni, milyen érzés volt, ahogy hullámokban érkezett az újabb és újabb energialöket. Mindegyik energia más és más jegyeket tartalmazott, mégis ugyanazok voltak. Mint a különböző fajtájú kávék. A hatásuk ugyanaz, de az ízük más. Ezt is így tudnám megfogalmazni.
Hihetetlen érzés volt. Erőteljes volt, de egyáltalán nem fájt. Az utolsó energialökettel úgy éreztem, teljes lettem. Az összes erő ott zubogott, keringett, hullámzott a bőröm alatt, az ereimben, minden porcikámban, amitől felemelkedtem a földtől. Minden fájdalom, bánat, könny, halál távolinak tűnt. Csak ez számított. Ez, ami most itt történik. Megkaptam a legfontosabb dolgot, amit boszorkányként kaphattam.

A bizalmat.

Minden tettemmel azon leszek, hogy bizonyítsam, nem volt hiba a bizalmuk.

Ekkor láttam meg Elijaht. És abban a pillanatban nem akartam mást, csak hogy a karjaiba zárjon. A fénysugarak ragyogása kezdett alábbhagyni. Lassan elhalványodtak és újra szilárd talajt éreztem a lábam alatt.

Elijah odalépett hozzám és megfogta a kinyújtott kezeimet. Egy másodperc múlva letérdelt előttem.

- Zelia Parkreed, Szerelmem, Királynőm! Én, Elijah Black az életemre esküszöm, hogy örök hűséget fogadok neked! Testem és lelkem a tiéd! Utolsó csepp véremmel is téged szolgállak! Te vagy az, akiért gondolkodás nélkül bármikor feláldoznám magam. Te vagy minden, ami számít. Te vagy a megmentőm. Te vagy a hősöm. Nélküled semmi vagyok. Elfogadsz hát hű követődnek és társadnak egy életen át a feleségemként?

Atya. Úr. Isten.

Most csak álmodok, ugye?

A levegő is bennrekedt a tüdőmben.
Most egyszerre felesküdött nekem és... És MEGKÉRTE a kezemet? Jól hallottam?
Erre aztán tényleg nem számítottam.
Akkor jöttem rá, hogy válaszolnom kellene valamit, amikor elővett egy fekete dobozkát és kinyitotta.
A könnyeim megállíthatatlanul kezdtek el záporozni. Azt sem láttam, hogy a dobozban konkrétan mi van. Lehetett akár egy darab bot, az sem érdekelt volna. Csak a mindent elsöprő boldogságra tudtam koncentrálni.
- Ig...en - zokogtam. Össze kellett szednem magam, hogy értelmesen válaszolni tudjak.
Megköszörültem a torkomat. Mégiscsak most lettem boszorkánykirálynő. Hu, de furcsa ebbe belegondolni. Mégsem viselkedhetek úgy, mint egy kis idióta.

- Elijah Black, elfogadlak hű követőmnek és elfogadlak hű társamnak - feleltem úgy, ahogy egy királynőhöz illik.

Elijah felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Ránéztem a gyűrűre. Két gyönyörű kő díszítette.

Smaragd és ónix.