Smaragd és Ónix

10. Fejezet

Elijah

Jócskán volt min gondolkoznunk és megtárgyalnunk. Valami vöröset látott... Hmm... Mi lehetett az? Csak nem vörös haj? Az nem lehet, hogy Ő az! Nem! Nem! Erről egy szót sem szóltam senkinek.

Yvette távozott, mert nem érezte jól magát. Tudtam, hogy ez mindig sok erőt igényel. És leszívja az energiáját. Miután távozott, Aliana leült a hatalmas bőrkanapéra. Nicholas idegesen járkált, én hanyagul a bárszekrénynek dőltem.

- Melyik a legjobb eshetőség?

- Az, hogy hagyjátok, hogy csatlakozzak és megtalálják a királynőjüket. Aztán lesz, ami lesz - mondta a húgunk.

- Nem! - csattant fel Nicholas. - Ki tudja, hogy mit tennének veled?

- Azt csak akkor tudjuk meg, ha beszélünk Adeline-al. De javasolhatnám, hogy mindezt halasszuk reggelre? Adeline-t nem tanácsos felbosszantani azzal, hogy felkeltjük.

Mindannyian egyetértettek velem és elvonultunk pihenni, mielőtt belevetjük magunkat a jövő bármelyik lehetőségébe.

- Ébresztő! - hallottam Nick hangját a szobám ajtaja elől.

Rápillantottam az éjjeliszekrényem álló órára. Reggel 7-et mutatott. 10 perc múlva lent voltam az étkezőben. Megvártuk a 8 órát és Nicholas tárcsázta Adeline számát. A vámpírhallásomnak köszönhetően meg sem kellett kérdeznem, hogy mit mondott.

- Fél 9-re ígérte magát - tájékoztattam Aliana-t, akin láttam, hogy elsápad.

Odamentem hozzá és megfogtam remegő kezét.

A boszorkány pontos volt.

- Kedveseim! Sikerült döntenetek? - kérdezte nagy mosollyal.

- Először lenne pár kérdésünk - mondta Nick.

- Parancsolj!

- Az első kérdés az lenne, hogy mondjuk tételezzük fel, Aliana csatlakozik hozzátok. Biztonságban lenne? Nem bántanátok?

- Oh, drága Nicholas. Sehol nem lesz nagyobb biztonságban, mint közöttünk.

Én ebben erősen kételkedtem, de jobbnak láttam ezt magamban tartani. Valószínűleg Nicholas is hasonlóan gondolkozott.

- Meg tudjátok védeni egy esetleges támadás során?

- Természetesen.

- Nem fogjátok bántani?

- A legkevésbé sem.

- Miért akarod ennyire, hogy csatlakozzon hozzátok?

- Jajj, kedves. Szerintem ez egyértelmű. Mert közénk tartozik.

- Megosztod velünk, amit tudsz?

- Szerinted miért kértem Yvette-t, hogy fogadja el a meghívásodat?

- Szóval tudsz mindarról, amit nekünk elmondott?

- Nem. Amit nektek elmondott, az a ti szemszögötökből látott jövő.

Tudtam, hogy elhallgat valamit.

- Ha a húgunk csatlakozik, akkor egy esetleges háború során a vámpírokkal harcoltok vagy ellenünk?

- Ezt sokminden befolyásolja. Sajnos semmit nem tudok ígérni ezzel kapcsolatban. Kedvellek titeket és nem szándékoznék ellenetek harcolni.

Nyugtalanító volt, amit mondott.

- De Aliana teljes biztonságban lenne?

- Teljes biztonságban.

- Add a szavadat!

- A szavamat adom, hogy megvédjük, amennyire erőnkből telik!

- Aliana, rajtad áll! Mi nem dönthetünk helyetted. Teljes mértékben a saját döntésed. - mondtam, miközben még mindig fogtam a kezét.

- Hogy döntesz, kedvesem? Csatlakozol hozzánk?

Egy ideig csend volt, amit csak a falon lévő óra ketyegése tört csak meg. Mindenki Aliana válaszára várt. A húgunk nagy levegőt vett.

- Legyen. Csatlakozok hozzátok.

Adeline arca felderült, amiben volt valami ijesztő.

- Ez pompás, drágám. Akkor mehetünk is.

- Várj! Hova akarod vinni? - kérdezte megütközve az öcsém.

- Természetesen hozzám.

- Erről nem volt szó!

- Beleegyezett, jönnie kell.

Nicholas fenyegetően nézett rá, mire Adeline egy apró kézmozdulattal a földre küldte.

- Elég! - szólalt meg Aliana, mire Adeline abbahagyta a varázslatot. - Igaza van. Beleegyeztem. Csak kérlek, adj egy kis időt, amíg összeszedek pár holmit.

- Rendben. De siess!

Amikor Aliana eltűnt a lépcső tetején, odaléptem a boszorkányhoz.

- Ne feledd, hogy a szavadat adtad, hogy megvéded.

- És ez így is lesz - bólintott.

Miután Aliana távozott Adeline-nal az öcsém felé fordultam.

- Ugye tudod, hogy valamit elhallgat?

- Igen, észrevettem.

- Értesíteni kell a távoli barátainkat a közelgő veszélyre.

- Egyetértek. Hamarosan indulok. Nem szívesen hagylak egyedül ebben a helyzetben.

- Tudok magamra vigyázni.

- Igen, tudom. De mégiscsak úgy érzem, hogy háború közeleg.

- Axel és Eric itt van. Ők a legjobb harcosaink és a legjobb csapatot képezik ki. Indulj öcsém! Minden perc drága.

Amint Nicholas elhagyta a házat, telefonálni kezdtem. Akiket csak tudtam, értesítettem, hogy készüljenek fel. Axel-t és Eric-et bővebben tájékoztattam a helyzetről. Ők a legrégebbi és leghűségesebb barátaink. A helyzet komolyságát tekintve egyből elindultak, hogy összegyűjtsék a csapataikat.

Ekkor eszembe jutott Zelia. Nem jelentkezett. Kiléptem az utcára és elindultam. A lakása felé vezetett az utam. Ekkor láttam, hogy az a kis szarrágó hazahozta, az ajtóig kísérte. A vámpírhallásomnak köszönhetően mindent hallottam. Még, hogy holnap reggel érte akar jönni. Aztán amikor puszit adott Zeliának, teljesen elöntötte az agyamat a düh. Nem gondolkoztam abban a pillanatban, csak gyilkolni akartam. Elkaptam és a kocsijának vágtam. Biztos fájt neki, ami elégedettséggel töltött el.

- Egy indokot mondj, amiért ne tépjem ki itt helyben a szívedet! - sziszegtem.

- Zelia nem biztos, hogy örülne neki. Tudod, eléggé megkedvelt. És most, hogy látom, mennyire fontos lett neked, kedvem támadt jó közelről megismerni. Jó MÉLYEN elbeszélgetni vele. Ha érted, mire gondolok - vigyorgott önelégülten a baromarc.

- Nem akarod te, hogy ellenségek legyünk - sziszegtem.

Ha Zelia nem ér oda pont ekkor, biztosan megölöm. De abban a pillanatban, ahogy hozzámért, a köd oszlani kezdett. Elengedtem a kis rohadékot és csak Zeliára koncentráltam. Ekkor megcsókolt. Őszintén meglepődtem. Arra számítottam, hogy elküld és soha többet nem akar látni. Ehelyett megcsókolt. Minden haragomat beleadtam a csókba és nem maradt már semmi más érzés, csak az iránta érzett vonzás. Egy pillanatra majdnem elveszítettem a fejemet és engedtem a vágynak, de időben kapcsoltam és elhúzódtam. Próbáltam racionálisan gondolkodni, ami nem ment egyszerűen. Tekintve, hogy úgy nézett rám, mintha én lennék az Isten. Még hogy Isten, inkább maga az ördög...

Amikor megkérdezte, hogy felmennék-e hozzá, egy pillanatig sem haboztam. Minél több időt szerettem volna a társaságában tölteni. A lakásba lépve éreztem, hogy kínosan érzi magát. Amikor tusolni indult, leültem egy könyvvel a kanapéra és vártam. A fürdőből egy szál törölközőben lépett ki. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt izgató, de úriember létemre ülve maradtam, holott egy belső hang folyamatosan azt kiabálta, hogy tépjem le róla a törölközőt. Ő más volt, mint a többi, vele nem akarom elsietni. Ami elméletben könnyűnek tűnt.

A konyhában viszont elvesztettem a fejemet. Nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Akartam őt. Érezni akartam. Annyira erős volt a vonzás, hogy szívem szerint azonnal letéptem volna róla az összes ruhát. De Hella pont ekkor érkezett. Egy pillanat alatt visszakapcsoltam. Üzenetem érkezett. Axel írt, hogy a csapatok készen állnak és csak rám várnak.

Mennem kellett.