Smaragd és Ónix

33. Fejezet

Zelia

A következő pár napban nagyon sokat tanultam Aliana-tól. Sikerült elsajátítanom a földmágiát is. Hihetetlen volt az egész. Olyan érzés volt, mintha a földmágia alig várta volna, hogy végig áramolhasson az egész testemen. Be kellett vallanom, hogy nagyon tetszett. A bált, amit Nick javasolt, lemondták. Én javasoltam, hogy felejtsük el az egészet. Ebben a helyzetben inkább egy tökéletes támadás lehetett volna a boszorkányok részéről. Most teljesen úgy beszélek, mintha én nem boszorkány lennék...

Mondhatni eseménytelenül telt az elmúlt öt nap. Azon kívül, hogy Elijah egy pillanatra sem hagyott kettesben Hellával... Baromi nyomasztó volt. A hetedik napon azonban úgy döntöttem, hogy elég ebből. Megkértem Elijaht, hogy adjon nekem egy kis teret. Hadd beszélgessek négyszemközt a barátnőmmel. Láttam, hogy egyáltalán nem tetszik neki, de végül beelegyezett. Gyors csókot lehelt a számra és kilépett a bejárati ajtón. Aliana a szobájában volt. Nick pedig a fene tudja, hogy merre járt. A nappaliban ültünk le, miután csináltam egy jegeskávét mindkettőnknek. Először kis semmiségekről beszéltünk. Jól esett a lelkemnek végre egy kis csajos traccsolás a sok nyomasztó beszélgetés után. Javasoltam, hogy nézzünk meg egy filmet. Egy romantikus vígjáték mellett döntöttünk. Felszabadultnak és megkönnyebbültnek éreztem magam. Amikor is a film közepénél történt valami. Csörögni kezdett a telefonja. Felvont szemöldökkel szólt bele. Onnantól kezdve összemosódtak az események.


Egy kék szempár.
Egy penge villanása.
Egy lélegzetvételnyi csend.
Éles fájdalom.
Sikoly.
Vér...

Elijah

Egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, hogy Zelia kettesben maradjon Hellával. Rossz érzésem volt vele kapcsolatban. De mint mindig, most is megadtam Zeliának a szabad akaratot. Kimentem ugyan, de egyáltalán nem mentem messzire. Elég messze, hogy ne halljam, hogy konkrétan miről beszélnek, de elég közel, hogy tudjam, ha valami balul sülne el. Az öcsém éppen felkereste a New Yorkban tartózkodó szövetségeseinket és kideríti, hogy mi a következő lépésük a Sahiroknak. Úgy sejtettem, hogy a boszorkányok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy ne tudjunk semmit a ténykedésükről. Ha azt mondom, hogy ez rendkívül nyugtalanított és bosszantott, azzal szépen fejezem ki magam. Akaratlanul is Yvette jutott eszembe. Ő most nagyon sokat segíthetne nekünk, de  az életét adta értünk. Magamat hibáztattam, amiért nem tudtam őt is megmenteni. Előbb kellett volna berontanom, de varázslat állta az utamat. Mire Aliana megtörte, addigra már késő volt és választanom kellett. Mardosott a bűntudat. A telefonom csörgése rántott ki a gondolataimból. Nick hívott.

- Hallgatlak, öcsém!
- Eddig annyit tudtam meg, hogy az összes boszorkány, aki szimpatizál a Sahirokkal, eltűnt. Úgy hallottam, hogy egy bizonyos helyen gyülekeznek. Erős védőbűbájt használnak. A legerősebb boszorkányaink sem tudták kideríteni, hogy merre lehetnek. Az az érzésem, hogy mihelyst mindannyian összegyűltek, támadni fognak.
- Erre számítottunk. És mi felkészül... – félbeharaptam  a mondatot, mert ekkora tudtam, éreztem, hogy Zelia bajban van.

- Elijah? Mi történt?
- Zelia...