Smaragd és Ónix

32. Fejezet

Elijah

Volt egy bajsejtelmem Hella iránt. Hiába esküdött fel Zelia-nak. A nyugtalanító érzés ott motoszkált az agyamban. Éreztem, hogy hamarosan háború lesz. Talán már holnap. Elhatároztam, hogy árgus szemekkel fogom figyelni Hella minden mozdulatát és Zelia-t egy pillanatra sem hagyom magára. Miután mindenki nyugovóra tért a szobájában és Zelia-val ketten maradtunk a nappaliban, egy emlék kúszott az agyamba.
Yvette utolsó szavai csengtek a fülemben. Tudtam, hogy beszélnünk kell erről Zelia-val, de jelenleg nem volt megfelelő az időpont, ezért javasoltam, hogy menjünk fel pihenni. A szobába lépve rámnézett. A smaragzöld szemei minden más gondolatot kiűztek. Közelebb léptem hozzá és finoman megérintettem az arcát. Ez a nő, aki itt áll most előttem, a világot jelenti nekem. Mindenemet odaadnám érte. Nem volt egyszerű bevallani saját magam előtt, de beleszerettem. Elijah Black, a vérszomjas vámpír beleszeretett egy boszorkányba. Be kell valljam, napról napra egyre erősebb volt ez az érzés. Ez tartott szilárd talajt a lábaim alá. Nem szólt semmit, csak a szemeimbe nézett. Ekkor kimondtam azt, amit még soha senkinek nem mondtam.

- Szeretlek – suttogtam.

Láttam a meglepődést a szemében. Hallottam, hogy a szívverése felgyorsul, majd elmosolyodott.

- Én is szeretlek – mondta és megcsókolt.

Az ágy felé kezdett húzni. Nem voltam biztos abban, hogy tényleg ezt akarja most, ezért finoman leállítottam.

- Tényleg ezt szeretnéd? – kérdeztem.
- Igen. Akarlak – lehelte.

Gyengéden lefektettem az ágyra és tüzes tekintetétől egyből megkeményedett a férfiasságom. Levettem a ruháit és miután az enyémek is a padlóra kerültek, megcsókoltam. A csókja, az érintése, a felgyorsult pulzusa méginkább felkorbácsoltak a vágyamat. Lassan hatoltam belé, amitől halkan belenyögött a számba. Az agyamat most nem borította el a vörös köd, nem akartam, hogy az ösztöneim kerekedjenek felül. Csak rá koncentráltam, miközben szeretkeztünk. Meglepetten tapasztaltam, hogy nagyon is tetszett. Sosem volt még senkivel ilyen. Mindig is az ösztönök vezéreltek. De ez teljesen más volt. Nem csak a testünk, hanem a lelkünk is eggyé vált. Láttam, éreztem és hallottam, hogy hamarosan orgazmusa lesz, ami teljesen elvette az eszemet. Muszáj volt vele együtt elélveznem. Semmihez sem fogható érzés volt. Ott és akkor azt éreztem, hogy mégis van lelkem. Ilyen hát, ha igazán érez az ember? Vagyis esetemben vámpír. Egy gyors zuhanyzás után az ágyban feküdtünk egymás felé fordulva. Az arcát simogattam. Létezésem minden napján ezt az arcot akarom magam előtt látni. Vele akarok kelni és vele akarok feküdni.

- Gyönyörű vagy – mondtam.
- Köszönöm – felelte elpirulva.

Imádtam, amikor elpirul. Imádtam, hogy ennyire élettel teli. Ez a nő arra sarkall, hogy a legjobbat akarjam kihozni önmagamból. Miután elaludt, egy finom csókot leheltem a homlokára és egy ideig néztem, ahogy békésen alszik. Minden pillanatot magamba akartam szívni.

Bármi is fog történni, ezek a pillanatok fognak életben tartani.

Zelia

Nagyon meglepődtem, amikor kimondta, hogy szeret. Egyáltalán nem számítottam rá. A szívem örömében szinte zokogott. Ha a világom összeomlani készülne, tudtam, hogy ő lesz az, aki egyben tart.
A reggeli kávé után megkerestem Aliana-t. Szükségem volt a segítségére. Még sokat kellett tanulnom. Szerencsére beleegyezett, hogy megtanítja nekem mindazt, amit tud. Még aznap elkezdtük a gyakorlást.

- Tudtad, hogy a földben rengeteg energia van?
- Igen. De úgy tudom, hogy nem sokan képesek arra, hogy használják.
- Pontosan. A természet adta energiát ki kell érdemelni. Szoros kapcsolatban kell állni az anyatermészettel.

Elmosolyodott és a kertben lévő egyik fa törzséhez érintette a tenyerét. A fákon a levelek meg sem rezzentek, mégis mintha forgószél támadt volna körülöttünk. Nem haragos, hanem inkább játékos szél volt. Csodálatos érzés volt. Aliana elvette a kezét a fától, leguggolt és a földhöz érintette mindkét kezét. Egy pillanat múlva egy csodaszép rózsabokor nőtt ki előttünk, a virágok szirmai egyből kinyíltak és gyönyörű színekben pompáztak. Lenyűgözve figyeltem.

- Ez csodálatos. Megtanítod nekem is?
- Igen, ez a cél. Először is tedd a tenyeredet ide – mutatott ugyanarra a fára.

Ahogy hozzáértem a törzséhez egyből éreztem a kellemes bizsergést a tenyeremen. A másik kezemet felemeltem és egy kört írtam le. Körülöttünk virágszirmok kezdtek hullani az égből. Mosolyogva figyeltem. Éreztem, hogy hatalmas erő dolgozik bennem. Úgy éreztem, hogy ki akar törni. Először melegséget, végül forróságot éreztem a tenyeremen. Odanéztem és ijedten kaptam el a kezemet. A fa törzsén egy parázsló, füstölgő kézlenyomat volt. Az enyém. Apró csillagok kezdtek táncolni a szemeim előtt, szédültem.
- Basszus – nyögtem elhaló hangon és elsötétült minden.

Az első amit láttam, miután magamhoz tértem, az Elijah és Aliana aggódó arca volt.
Megpróbáltam felülni, de a túl gyors mozdulattól újra foltokat láttam.

- Ne, maradj nyugton! – szólt rám Elijah és egy poharat nyújtott felém, miután ülve tudtam maradni.
- Mi történt? – kérdeztem, miközben elvettem az italt és Aliana-ra néztem.
- Hát, szerintem hirtelen túl sok energiát kaptál földanyánktól és nem tudtál vele mit kezdeni. Alapból hatalmas erő van benned, de meg kell tanulnod uralni. Képesnek kell lenned visszafogni, ha kell.
- Tudsz ebben segíteni?
- Igen, de először vissza kell nyerned az energiádat.

Belekortyoltam a pohárban lévő folyadékba. Mandragóra. De legalább volt benne méz is. Miután megittam, sokkal jobban éreztem magam. Ekkor Hella belépett a nappaliba.

- Mi történt? – kérdezte és aggodalmat láttam a szemében, ahogy rámnézett.  – Jól vagy? Mi a baj?
- Jól vagyok.
Felvont szemöldökkel lépett oda hozzám.
- Tényleg. Mostmár jól vagyok. Kicsit túl sok volt az energia.
- Megint kitörésed volt?
- Szerencsére nem – válaszoltam és megfogtam a kezét.

Elijah-ra néztem és láttam, hogy minden idegszála megfeszül. Mintha bármelyik pillanatban képes lett volna ott helyben letépni Hella fejét, ha csak egy rossz mozdulatot is tenne. Én nem aggódtam, hiszen ugyanazt az embert láttam magam előtt, aki egy hónappal, egy évvel ezelőtt volt. Ő több, mint barátnő. Olyan, mintha a testvérem lenne. Bármi is történjen, meg fogom akadályozni, hogy bárki is bántsa. Nem fogom hagyni, hogy baja essen.

Hiszen az életemet köszönhetem neki.