Smaragd és Ónix

29. Fejezet

Elijah

Miután elbúcsúztunk Yvette-től, elindultunk haza, hozzánk. Zelia belémkarolt. Nagyon sokat segített, hogy éreztem a közelségét. Úgy hiszem, mindannyiunkra ráfért egy ital. A házba lépve, mindenkinek töltöttem egy-egy pohár whiskyt, senki nem ellenkezett. Mindannyian helyet foglaltunk és egy jó ideig egyikünk sem szólalt meg. Aliana még a hazaút előtt kapott vámpírvért, így a sebei már szinte alig látszottak.

Kimerült volt, de jelen akart lenni. Nem ellenkeztem. Tudtam, hogy úgysem hallgatna rám. Így ráhagytam. Zelia-ra néztem. Nagyon sápadt volt. Mintha eltűnt volna belőle a fény. Megfogtam azt a kezét, amiben nem volt pohár. Erre mintha halványan elmosolyodott volna. Hella arcán aggodalmat láttam, ahogy Zelia-ra nézett. Meg tudtam érteni. Végül Nicholas törte meg a csendet.

- Hova lett a gonosz boszorkány? - kérdezte, mire mindannyian felkaptuk a fejünket.

- Eltűnt - feleltem és éreztem, hogy gyilkos düh kezdi elborítani az elmémet.

- Hogy nem vettük észre évekig, hogy nem az, akinek mutatja magát? Hogyan bízhattunk meg benne? -fakadt ki az öcsém.

Erre nem tudtam mit felelni, ezért csak megráztam a fejemet. Úgy tűnt, hogy nem igazán számított válaszra, mert folytatta.

- Még, hogy a Zaphir boszorkányok vezetője. Simán Sahir boszorkányok. Meg kell beszélnünk, hogy hogyan tovább. Mivel nem kapta meg, amit akart, - ennél a mondatnál Zelia-ra nézett -valószínűleg addig nem fog leállni, ameddig meg nem szerzi, amit akar.

- Vagy meg nem öljük - szólalt meg rekedt hangon Zelia.

Hellához fordultam.

- Velünk vagy?

- Teljes mértékben. Ez a nő már egyszer megpróbálta teljesen elszívni az erőmet, bántotta a legjobb barátnőmet, megölte a szüleit és most megölte...

A mondat végét elharapta. Yvette ki nem mondott neve ott lebegett közöttünk a levegőben. Bólintottam.

- Szerintem halasszuk holnapra ezt a beszélgetést - javasoltam. - Mindnyájunkra ráfér a pihenés.

Mindenki egyetértett velem. Hellának felajánlottam, hogy maradjon nálunk, hiszen Mona és a követői szabadon járnak. Beleegyezett, ezért megkértem Aliana-t, hogy mutassa meg merre találja a szobáját. Zelia is velük tartott. Tudtam, hogy őt a szobámban fogom találni. Nicholas és én értesítettük Alexet és Ericet a fejleményekről. Megerősített védelmet kapott a házunk. Vérre volt szükségem, de jelen pillanatban nem szándékoztam elhagyni a házat, ezért egy adag vért vettem elő a hűtőszekrényből. Megmelegítve nem olyan rossz, de azért mégsem az igazi. Miután meggyőződtem róla, hogy az otthonunkat tényleg a lehető legjobban őrzik, egy meleg tányér levessel felmentem Zelia-hoz.

Zelia

Testileg-lelkileg ki voltam merülve. Letusoltam és csak ültem az ágyon és magam elé néztem. Nem tudom mennyi ideig ücsörögtem a semmibe meredve. Arra eszméltem, hogy Elijah lépett be a szobába egy tányérral a kezében. A levest pillanatok alatt eltüntettem és hálásan néztem a férfira.

- Idebújsz mellém? - kérdeztem.

- Adj nekem pár percet, kérlek - mondta és a fürdő felé indult.

Elfeküdtem az ágyon és magamra húztam a takarót. Nemsokára egy kezet éreztem a derekamon.

A lehető legszorosabban hozzábújtam és hamar álomtalan álomba merültem.