Elijah
Mindenki tudta, hogy azért nem működött rendesen a törés, mert nem volt áldozat. Ez a kötés minden esetben áldozatot követelt, ahogyan a megtörése is. Nicholas, Aliana és én hajnalban beszélgettünk. Zelia mélyen aludt, amikor kimentem a szobából.
- Én leszek az áldozat – mondta az öcsém.
- Jól átgondoltad? – kérdeztem.
- Igen. Vámpír vagyok, nem halhatok meg. Legalábbis nem teljesen.
- Ebben nem lehetünk biztosak – mondta Aliana. – Ez nagyon erős feketemágia.
- Nem számít – rántotta meg a vállát Nicholas.
Ekkor ért a felismerés.
- Feláldoznád magad érte? – kérdeztem.
- Igen – felelte gondolkodás nélkül.
Aliana kinyitotta a száját, de végül becsukta és nem mondott semmit, csak rámosolygott Nicholasra. Megbeszéltük, hogy Zeliának nem szólunk erről a kis közjátékról. Nem állt szándékomban titkolózni előtte, most mégis meg kellett tennem. Megbeszéltük a részleteket, majd mindenki aludni tért. A lelkemet mardosta az aggodalom, de számítottam arra, hogy együtt sikerül véghezvinnünk a tervet. Azzal a gondolattal feküdtem be az ágyba Zelia mellé, hogyha reggel mindenki túléli, akkor egy gonddal kevesebb és jöhet a neheze.
YOU ARE READING
Smaragd és Ónix
FantasyA Sahir boszorkányok el akarják törölni a Föld színéről ősi ellenségüket, a vámpírokat. Zelia egy fiatal nő, aki csak normális életet szeretne élni. Hiába próbálja titkolni az erejét, el kell fogadnia, hogy boszorkány. És ekkor találkozik Vele. Fá...
