Smaragd és Ónix

15. Fejezet

Zelia

- Mit tudok segíteni? - az aggodalmas hangjából ítélve valószínűleg baromi szarul nézhettem ki.

- Megtennéd, hogyha hányni fogok, akkor nem nézel ide? Vagy esetleg bemész?

- Nem. Nem akarlak itthagyni. Jóban, rosszban melletted akarok lenni.

- Te is tudsz időzíteni, hogy mikor kell ilyeneket mondani.

Erre már halványan elmosolyodott. Egy idő után jobban éreztem magam, de még mindig gyenge voltam.

- Itt maradsz ma estére - nem kérdés volt, mégis válaszoltam.

- Nem igazán van választásom.

Valószínűleg haza sem tudnék most menni.
-Szeretnék megfürdeni - mondtam halkan.

A karjában vitt fel a szobájába. Ha nem lettem volna ennyire szarul, akkor valószínűleg tiltakoztam volna ellene. Ő vetkőztetett le. A fürdőbe is ő segített be. Annyit meg tudtam állapítani, hogy a fürdőszobája valószínűleg nagyobb, mint az én egész lakásom. De jelenleg kisebb gondom is nagyobb volt ennél. Velem együtt tusolt le. Azt, hogy mikor vetkőzött le, nem tudom. Teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magam. Még ő is törölt meg és adott rám egy pólót. Az ő illata volt rajta. Csodás volt. Lefektetett az ágyra és befeküdt mellém. Elmotyogtam egy halk köszönömöt és abban a pillanatban elnyomott az álom.

Reggel 7-kor ébredtem. Olyan volt, mintha újjászülettem volna. Hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok. Egy pillanatra meg is ijedtem, de ekkor lepörögtek a fejemben a tegnap délutáni események. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, amiért ennyire kiszolgáltatott voltam.

- Jó reggelt! Jobban érzed magad?

- Jó reggelt! Igen, teljesen jól vagyok. És ne haragudj a tegnapiért.

- Ugyan már. Nincsen miért. Hoztam neked kávét - mutatott az ágy melletti éjjeliszekrényre.

- Köszönöm - ahogy láttam, reggelit is csinált.

Miután végeztem, bementem a fürdőbe, hogy valami fejet csináljak a nyakamon lévő fújból. A szobába visszaérve láttam, hogy Elijah az ágyra készített nekem egy ruhát. Gyönyörű királykék színű volt. Felvéve megállapítottam, hogy a méret is tökéletes. Igaziból meg sem lepődtem ezen. Egy 250 éves vámpírral vagyok együtt. Vagyis együtt vagyok vele? Vagy mit csinálunk? Nem tudom.

- Elviszlek dolgozni - mondta.

- Köszönöm.

- Munka után érted megyek, ha neked is megfelel.

- Az szuper lenne.

Már a kiadó előtt álltunk.

- Folytathatnád ma a gyakorlást Yvette-el.

Ahogyan megemlítette a nő nevét, görcsbe rándult a gyomrom és újra hányingerem lett.

- Mi a baj?

- Hmm. Mire gondolsz? - nem akartam hisztisnek tűnni vagy jelenetet rendezni, de hazudni se nagyon terveztem.

- Tudom, hogy valami nincs rendben. Kérlek, mondd el!

- Minden rendben. Tényleg. Jót fogunk mulatni délután Yvette-el - a nő nevét szinte úgy köptem.

- Hallottad - jegyezte meg.

- Igen, hallottam.

- Akkor azt is hallhattad, hogy mennyire fontos vagy nekem. Soha senki nem volt még ilyen hatással rám, mint te. Alig pár napja ismerjük egymást, de mégis, már most az életemnél is többet jelentesz nekem, Zelia.

Erre mit tudnék mondani? Éreztem, hogy ami közöttünk van, az több, mint holmi „kavarás" vagy „járás". De mégis úgy gondoltam, hogy kevés vagyok neki.

- Ha nem szeretnél többet találkozni Yvette-el, akkor csak egy szavadba kerül és úgy lesz.