Torkig vagyok

take advantage of

- Szilvi! - kopogott be Odett ( a társaság másik lány tagja ) .
- Igen? - töröltem le a könnyeim.
- Jól vagy?
- Persze, csak kicsit több ideig tartott.
- Nembaj. Nekünk el kell menni, de ha már itt vagyok, érdeklődöm, hogy vagy, mert egy ideje már eltűntél. - mondta az ajtó mögül. - Balázs vár, ja meg kihűlt a kajád. Na mentem, csumi!
- Szia. - kiabáltam vissza, majd feltápászkodtam a földről. Gyors megnéztem a sminkem a tükörbe, aztán a WC ajtót kinyitva beleütköztem Kristófba.
- Ez a lány WC, baromarc. - mondtam a pofájába, ő meg beljebb jött, és magunkra zárta a fülke ajtót. - Engedj ki! Hallod!
- Csak a puncid ízén jár az eszem. - mondta habozás nélkül. Jaj ne. Zsákutcában vagyok.
- Hagyj békén. - próbáltam kimenni, de Kristóf az ajtó előtt állt. A WC fülke elég kicsi volt, így alig tudtam elmenekülni. Lecsaptam a WC tetejét, ráültem, és kétségbe esetten néztem Kristófot. Mit csináljak?
- Most kinyallak, és beléd töltöm minden élvezetem. - mondta, még mindig az ajtó előtt állva. Egyre jobban pánikba estem, a könnyeim kezdtek lefolyni az arcomról.
- Nem. Nem fogsz. - üvöltöttem az arcába.
- És mit tudsz ellene tenni, cicám? - markolt bele a seggembe.
- Ezt! - szorítottam ökölbe a kezem, és arconbasztam vele Kristófot. - Bazdmeg! Seggfej! - ordítottam mint egy idióta, közben az öklömet fájlaltam. Elkezdett vérezni az orra, és hiába nyúltam a kilincshez, nem engedte. Megfogta mindkét karomat, durván leültetett a WC-re, és pofán vágott. A fájdalomtól felkiáltottam, és újabb könnycsepp szökött a szemembe.
- Maradj itt ribanc. Úgysem tudsz menekülni. - mondta, majd lerángatta rólam a nadrágom. Ott guggolt előttem, a két kezemet végre elengedte, és a combomat szorította durván. - Még bugyin keresztül is kurva szép. - suttogta, én meg hiába kalimpálóztam a lábammal, nemtudtam. Kristóf keze a combomról felmászott a bugyim széléig, és lecsúsztatta rólam.
- Valaki! Segítség! - üvöltöttem, de Kristóf befogta a számat. Erősen tartotta ott, rohadtul fájt, majd visszaguggolt elém, és két lábam közé berakta a fejét. Először a lehelletét éreztem a lágyékomon, majd az ajkait rátapasztotta a hüvelyemre, és elkezdte kiszívni. A két kezemmel ütöttem Kristóf hátát, a tenyerét próbáltam eltávolítani a számról, de erősebb volt, mint én. A nyelve áttért a csiklómra, amit finoman szopkodott, aztán végignyalt.
- Finom vagy baba. - mondta, az orrából meg csöpögött a vér. A száját rátapasztotta a puncim külső részére, és elkezdte harapdálni. A fájdalomtól Kristóf tenyerébe nyögtem, majd nem bírtam tovább. Egy erősebbet rúgtam, amitől kicsit elvesztette az egyensúlyát, és nekidőlt az ajtónak. Visszaakart jönni, de én gyorsabb voltam, újra belerúgtam, és felálltam. A kezével a lábamat szorította, a másikkal meg próbált felkelni. Mikor már majdnem véresre szorította a lábam, föléhajoltam, és elkezdtem az arcát verni. Nem érdekelt, hogy mennyire fájt az öklöm, csak püföltem. Kristóf keze közben durván felnyúlt a nőiességembe, amitől felszisszentem, és nemtudtam mit csinálni, mert felette feküdtem konkrétan. Gyorsan, amíg lehetett, az ajtó zárját eltekertem, majd Kristóf kihasználta az alkalmat, fordult egyet, és maga alá fektetett.
- Akkor is magamávé teszlek bazdmeg, ha te halálra versz. - váltott gyorsabb tempóba, majd pofán vágott a szabad kezével. - Büdös kurva. Szenvedj csak. - emelte meg a kezét, majd hallottam, ahogy valaki bejön a WC - be.
- Segítség! - kiáltottam a sírástól fulldokolva, és Kristóf újra befogta a számat.
- Szilvi? - hallottam Balázs hangját. A hang hallatán elkezdtem ordítani, majd eszembe jutott egy ötlet. Durván ráharaptam Kristóf tenyerére, amit elkapott onnan, és megint kiabáltam.
- Balázs, a másodikban vagyok! - üvöltöztem sírva, majd Kristóf közben gyorsabban ujjazott. Az ajtó hirtelen kinyílt, Balázs megfogta Kristófot, és szó szerint kirángatta a WC fülkéből. Végre szabad voltam, nekidőltem a falnak, és onnan néztem sírva, ahogy Balázs a földre terítette a gyereket, és durván püfölni kezdte. Sokkal durvábban csinálta, mint én, pillanatok alatt tiszta vér lett Kristóf egész feje, majd amikor már meg sem mozdult, Balázs odafutott hozzám, és átölelt.
- Semmi baj, itt vagyok, ne sírj. - nyugtatott, közben szorosabban karolt át. Az illatát beszívva sírtam szét a vállát, és pánikolva vettem a levegőt. Az egész élet lelassult előttem. Kristóf szét vert fejjel, én félig meztelenül, Balázs meg engem átölelve egy lány WC - ben. Fantasztikus.
- Gyere, menjünk haza. - adta oda a ruháim. Megrémültem. Bepánikoltam, az emlékképek még ott keveredtek a fejemben. De mégis csak egy valamin járt az eszem.  
Valéron.

- Csinálok neked reggelit. Aludj egyet, rád fér. - takart be Balázs, majd egy puszit nyomott a számra, és kiment. Olyan szinten pánikba estem, hogy még mindig hallottam a fejemben az én ordítozó hangom, Kristóf fejét, ahogy a parkettán koppan, és mindenhol vér lesz, Balázs nyugtatását. Körülöttem minden szarban van. A ház, ahol felnőttem, már nem él. Anyám a halála szélén, apám meg az ország másik végében. Depressziós elme, kihasznált test. Elbaszott élet, tökéletlen család. Sok depressziós emlék, két elhunyt személy. Valér haragszik rám. Mindenkinek csak egy hiba vagyok.
Lehunytam a szemem, és inkább álomba sírtam magam.

- Gyere ide, babám. - mondta Kristóf, majd a WC ajtónak nekinyomott, és leguggolt. A szája óvatosan rátapadt a puncimra, és szívni kezdte. Hiába kiabáltam, nem hallotta senki. Be voltam zárva. Jobbra néztem, és Valért láttam, ahogyan sír.
- Szilvi, te nem vagy normális. Csak kihasználnak. Én szóltam. - mondta, és egyre jobban távolodott, be a sötétbe.
- Ha fontos neked, menj utána. - engedett el Kristóf, és Valér felé futottam. - De én nem engedem. - húzott vissza a lábamnál fogva. Valér maga mögött becsapta az ajtót, és eltűnt. Üvöltöztem, sikítoztam, de semmi visszajelzést nem kaptam sehonnan se.
- Nem menekülsz, kinyallak, és belédtöltöm minden élvezetem. - súgta a fülembe, és aztán...
Felébredtem.
Felkelve az ágyból, nem akartam kinyitni a szemem, szagattotan vettem a levegőt. Kibaszott pánikroham tört rám, a takarómat kerestem, hogy elbújjak alatta. Elbújjak az egész kibaszott élet elől.
- Valér! Valér!!! - kiabáltam pánikolva, és őt kerestem, aki az álmomban köddé vállt. Hirtelen egy kar ölelt át, és szorosan magához húzott.
- Semmi baj, itt vagyok. - hallottam azt a gondoskodó hangot, ami már kurvára hiányzott. Tudtam, kit ölelek éppen, és persze, hogy viszonoztam. Méghozzá elég alaposan.