Torkig vagyok

i left my home

- Egész szép kis kecó. - dobtam le a kanapé mellé a cuccomat. - Hol lesz a szobám?
- Ott. - mutatott balra, amin egy "Balázs" felirat volt. - Balázst kiköltöztetem majd, ő a kanapén fog aludni.
- Csórót hagyd. És ha...egy szobában lennénk?
- Nekem mindegy. De nem férünk el. Max alszok a földön.
- Nem. Én fogok a kanapén aludni. - jelentettem be. - Kihúzhatós?
- Aha. Várj segítek.
Tehát megvan hol lakok. Itt, Valéréknál. Nem tudom meddig, de egy darabig biztos. Mikor kihajtottuk a kanapét, akkor Balázs szobaajtaja kinyílt. Valérral egy magas sötétbarna, kék szemű fiú. Öhm, khm, Valér nem mondta, hogy ilyen helyes.
- Csumi. - köszönt oda, a szemével meg fel-le méregetett, majd visszament a szobájába.
- Szia!
- Balázs, rendelj már egy hawaii pizzát! - kiáltott oda a kanapé mögül. - Te milyet kérsz hugi?
- Nekem is jó a hawaii.
Verával mindig pizzáztunk ha rossz napunk volt. Beszélgettünk, leginkább fiúkról. És nevettünk. Sokat.
Amíg a kaját elkészítik, addig kipakoltam a fontosabb dolgokat a táskámból. Valér hozott nekem párnákat, meg egy takarót, én meg a maradék cuccom bedobtam Balázs szobájába. Egy pillanatra megakadt a szemem az alsóban, és egy szál pólóban fekvő fiún. Nem akartam feltűnő lenni, de még direkt egy kicsit pakolásztam ott.
- Ne segítsek? - kérdezte felülve, majd a telefonját kikapcsolva odajött. Nekem a szívem a torkomba ugrott, éreztem az illatát, ott állt mellettem.
- Öhm, hova rakjam a cuccom? Itt nem fog zavarni téged?
- Nem. Akár a ruháid be is pakolhatod a szekrénybe.
- Köszi, de jó így is.
- Te tudod. - mondta nyugodtan, majd megfogta, és lerángatta magáról a felsőjét. Előttem. A minimális kocka hasa szinte beleégett a retinámba, én meg éreztem, ahogy piros lesz a fejem. Véletlenül lejjebb néztem, ahol a farka megfeszült a boxerében. Nem akartam levenni a szemem onnan, de muszály volt.
- Mivan, tetszik, amit látsz? - kérdezte vigyorogva, majd közelíteni akart felém.
- Ömm, khm, akkor itt hagyom a cuccom.
- Mondtam már, hogy oké. Nem zavar. Ahogy te se. - mondta felém nézve, majd megfogta a vállamat. Éreztem ahogy a szívem kiugrik a helyéről. Egyre közelebb jött hozzám, szinte annyira, hogy a teste az enyémhez simult, én meg hátráltam, de ott volt az a kurva fal. Nem volt más választásom, odasimultam a falhoz, mivel odanyomott. Éreztem azt is, ahogy az alsó része ott van az én alsó részemnél.
- A nevedet még el se mondtad. - suttogta amitől kirázott a hideg, majd a nyakam felé tartotta az ajkait.
- Balázs, Szilvi, itt a pizza! - nyitott be Valér, majd hirtelen eltoltam magamtól Balázst, és felvettem a kezembe az egyik ruhadarabom a táskámból, ami pont a melltartóm volt. - Rosszkor vagyok itt, vagy..? Balázs rajtad miért nincs póló? - kérdezte, majd a pizsomáját megfogva ( egy sima fehér póló, és fekete boxer) kiment az ajtón.
- Fürdeni megyek!!
- De kihűl a pizza! Á, mindegy.. - kiabált utána. - Ne segítsek hugi?
- Nem kell, megvagyok. Mit is mondtál, itt a pizza? - kérdeztem, majd kifutottunk a konyhába.
Evés közben mindig előjöttek az emlék képek, ahogy Verával pizzáztunk. Azóta nem ettem pizzát, fura volt nélküle, és ezt Valér is észre vette.
- Baj van?
- Ja, semmi, csak azóta nem ettem pizzát, mióta, tudod....Vera megölte magát.
- Tudom, és sajnálom. - ölelt át, nekem meg legördült egy könnycsepp az arcomról, majd a fürdőszoba ajtó kinyílt. Gőz áramlott ki belőle, és Balázs lépett ki rajta felöltözve már. Egy kicsit sokat időztem rajta, aztán visszaforsultam Valér felé.
- Mész te fürdeni, vagy menjek én?
- Megyek. - álltam fel, majd a kanapéra kikészített dolgaimat felkapva berontottam a fürdőbe, és magamra csuktam az ajtót. A tükörbe nézve láttam a sápadt arcomat, kisírt szemeim. A szüleim nem tudnak maguktól élni, nemtudom mi lehet most velük. Körül néztem, azt hittem kád van, de zuhanyzó volt előttem, aminek letört az első támlája, és olyan volt, mint valami fotófülke, ajtó nélkül. Még egy kicsit a tükörbe nézve merengtem a gondolataimban, majd elkezdtem levenni a ruhámat. Pulóverem, nadrágom, pólóm, melltartóm és a többi ruhámat a szekrényre raktam, majd a fogkefémet a polcra helyeztem. Törölközöm felakasztottam és beálltam a zuhany alá. Először forró víz jött, amitől felszisszentem. Én ügyes, leforráztam magam már az első alkalomkor. Nagyjából beállítottam a vizet, de az is fél órába telt. Nekidőltem a csempének, és csak hagytam, hogy a forró víz felmelegítse a testemet. A könnyeim keveredtek a zuhany vízzel, majd leültem, és a fejemet lehajtva sírtam.
- Szilvi, lemegyek cigizni, addigra legyél kész! - kiabált be Valér résnyire nyitva az ajtót, amitől kicsit megijedtem, de ösztönösen felálltam, és tusfürdőt nyomva a kezembe elkezdtem fürdeni. Vera istenem, nagyon hiányzol...
- Valér, itt vagy? - nyitott be Balázs, és pont vele szemben voltam. A francba... Próbáltam magam valahogy eltakarni, de nemtudtam, az a kurva zuhany ajtó, vagy mi, persze hogy nincs ott.
- Kimennél? - kérdeztem megfordulva aztán, és csak a seggem volt Balázs fele. Hallottam, ahogy becsukódik az ajtó. Lassan átnéztem a vállam felett, és Balázs nem ment ki a fürdőből, hanem ott állt.
- Valér hol van? - kérdezte, és hallottam, ahogy közeledik felém.
- Kiment cigizni, de kimész?
- Majd mindjárt. Mi is a neved, Szilvi?
- Igen. - válaszoltam, még mindig befordulva a fal felé, de közben fürödtem már. Nem hagyom, hogy egy fiú miatt szégyenkezzek itt. Ha meglát, akkor meglát. Ennyi, mit tudok csinálni?
- Szép név. - ült le az ajtó elé, hogy pont rám lásson, majd elővette a gyújtóját és a cigijét. - Kérsz?
- Nem dohányzom. - válaszoltam, majd megfordultam, hogy a látványtól kiessen a cigi a szájából. Nem esett ki, de a szemét nem vette le rólam. Elzártam a vizet, majd a törölközömért mentem, ami ott volt az ajtónál, igen, ott, ahol Balázs ült. Mikor odaértem mellé, levettem a törölközöm, és visszasétáltam a zuhanyhoz. Előtte törölköztem meg, egyszer se fordultam meg, egymást néztük. Halkan elrakta a cigijét, majd felállt, és odasétált mellém. A törcsi a kezemben volt, tudtam, hogy miért jön ide. Én csak tovább törölköztem, közben éreztem a lehelletét a nyakamon, ahogy mondani akar valamit, de nem jön ki szó a torkából. Velem szembe fordult, hirtelen kikapta a kezemből a törölközőt, és ledobta a földre. A szívem annyira vert, mint még soha. A keze a derekamhoz ért, majd szép lassan, magához húzott. A szánk szinte összeért, a lehellete felmelegítette a nyakamat, majd lenézett a melleimre. A szája egyre közelebb ért a nyakamhoz, aztán mikor odatapasztotta, éreztem ahogy kiszívja. Egyre több apró csókot hagyott a nyakamon, és ment lejjeb. Amikor már ott volt a vállamnál, elgondolkoztam. Szilvi, ne hagyd magad, csak kihasznál. Nem is ismered. Ő is csak egy seggfej a többi közül. Bármennyire akartam elveszteni a szüzességem, nem hagyhattam. Főleg vele.
- Oké, elég. - toltam el magamtól, majd lehajoltam a törölközömért és magamra csavartam.
- Mi a baj?
- Nem is ismerjük egymást, baszki, két órája, hogy itt vagyok, de te már a hüvelyemben akarsz turkálni a nyelveddel, meg a faszoddal. Velem nem ilyen könnyű ám játszani, és ha megbocsátassz, akkor szeretnék felöltözni, egyedül. Szóval, látod ott azt? - mutattam az ajtó irányába. - Az ott egy ajtó. Arra kell kimenni. És gondolkozz el először, hogy egy lányt ha meglátsz, legelső alkalommal ne akard megbaszni, és kielégíteni. Köszönöm. - toltam ki az ajtón, és magamra csaptam.
Megint belenéztem a tükörbe. Ezt nem hiszem el. Csak játszanak velem, mint egy marionett bábuval.
- Valér üzeni, hogy igyekezz. - nyitott be újra Balázs.
- Kifelé! - kiabáltam. Legszívesebben azt a tükröt széttörtem volna, és a darabjaival megvagdostam volna a nyakamat.