Torkig vagyok

life hurts

Valér szétfeszítette a lábamat, és a fejét leemelte a szabadon hagyott területhez. Éreztem, ahogy nedvesség tölti meg a hüvelyem, a foga a csiklómat reszelte, közben minél erősebben dolgozott a nyelvével. Az ágynak egyre jobban odanyomott, a kezével erősen markolta a combom. Fájt, mintha egy kést döftek volna bele.
- Valér, ne hagyd abba. - súgtam a fülébe, majd végig húzta a nyelvét a puncimon.
- Jó az illatod. Szilvi, basszus nagyon jó. - emelte meg a fejét, majd előrántotta a farkát és ... felébredtem.
- JÉZUSOM! - ültem fel az ágyban a levegőt kapkodva. A szívem hevesen vert, a kezemmel tapogattam magam, nem-e vagyok Valér nyálas. Oké, van rajtam ruha. A szemem még az álmosságtól alig nyílt ki, de az álmom minden egyes pillanatképe és érzése felébresztett.
- Mi a baj? - ült fel Valér ijedten, én meg nem mertem a szemébe nézni. Igaz, hogy csak egy álom, de élethűnek tűnt.
- Ja semmi, csak rosszat álmodtam. - feküdtem vissza a szemem törölgetve. Valér egy "megnyugodtam" bólíntással tisztázta, hogy minden rendben, és vissza feküdt mellém. A keze a derekamra ragadt, és elkezdett szép lassan magához húzni, majd még jobban átkarolt. A mozdulattól kirázott a hideg is.
- Mindjárt jövök, kimegyek a mosdóba. - álltam fel remegve, és a sírógörcs kerülgetett. Valér leemelte a kezét a derekamról, és ahogyan csak tudtam, futottam a fürdőbe. Akkor már patakokban folytak a könnyeim, az álmom pillanatképei a fejemben cikáztak össze vissza, a hangok, az érzések, ahogy Valér kinyal... mind - mind élethű volt. A tükörbe belenézve ezer gondolat járta át az agyam, keverve láttam a jelent, múltat és a jövőt. Az álmom minél jobban beletúrta magát a fejembe, a hangjai visszhangoztak.
"Szilvi basszus, ez nagyon jó."
Ismétlődött meg bennem újra és újra. Elégszer voltam már kihasználva, de még az álmomban Valér se hagy békén. A szívem majd kiugrott a helyéről, a tükröt bámulva szorítottam ökölbe a kezem a mosdó szélén. Hirtelen felindulásból a kezemet emelve betörtem a tükröt, az üvegdarabok mindenhova is mentek. A könnyeim rászáradtak az arcomra, az öklöm véres lett, szilánkok darabjai voltak belevésődve. A fájdalomtól fel akartam sikítani, de akkor Valér utánam jön és gondoskodik rólam. Elég volt most belőle is, és Balázsból is.
A földre nézve észrevettem egy nagyobb üveg darabot, ami kitűnt a többi szilánk közül, hisz ez nem tört annyira szét. Gondolkodás nélkül felvettem a kezembe, és belenéztem. A szemem a sírástól véres lett, sápadt volt az arcom.
"Jó az illatod." "Valér, ne hagyd abba."
Ismétlődtek bennem az álmom részei. Szorosan lehunytam a szemem, és Verára gondoltam. Újabb könnycsepp szökött a kezembe, majd az üveg darabot hirtelen végighúztam a nyakamon. A fájdalomtól felüvölteni készültem, hirtelen eldobtam az üveget, majd két kezemmel a számat szorítottam, hogy ne jöjjön ki rajta hang. Az ajtónak nekidőlve bőgtem és éreztem, ahogy a vér szökik le a testemre. Az üveget újra felvéve belenéztem és tisztáztam magamon a helyzetet. Egy óriási vágás a nyakamon. Istenem, miért lett ilyen elbaszott az életem? Egy fosrészeg család, leégett ház, két fontos személy az életemben, akik meghaltak, Valér és Balázs, a szexmániás fiúk, vagyis, lehet csak az egyik, de az álmom rátett egy lapáttal.
És még mit kaptam Istentől? Egy kibaszott életet. Lettem volna kubai, nem éppen elbaszott magyar tinédzser. Egy rohadtul elbaszott tini. Az üveget elhajítva döntöttem a fejem az ajtónak, szememet lehunytam és csak hagytam, hogy a vér rácsöpögjön a fehér trikómra, és elnyomjon az álom.

Vera, bazdmeg, miért hagytál itt?