Torkig vagyok

sorry

- Hahó, Szilvi! Oda bent vagy? - ébredtem meg hirtelen, ahogy valószínűleg Valér kopog az ajtón. Azt sem tudtam, hol vagyok. Elaludthattam? A fürdőszobában ülök az ajtónak nekidöntve, üvegdarabok ezrei a földön. Az egyik ilyen véres volt, ahogy a kezem is, és a ruhám. Azt hiszem tudom mitörtént az este. Amúgy hány óra van?
- Szilvi!!!!! Bent vagy??? - kiabált Valér odakintről. Nem foglalkoztam vele. Muszály volt látnom magam, a földről felvettem egy nagyobb üvegszilánkot és belenéztem. A nyakamra rászáradt a vér, a vágás is látszott rajta.
- Ó a kurva életbe... - suttogtam, majd egyre jobban elsírtam magam. Nem mehetek így ki. Meglátnak, és kérdezgetnek mi történt. Véres voltam, sebes, üvegszilánkos pár helyen.
- Valér hány óra? - kérdeztem sírva az ajtón keresztül.
- Negyed nyolc múlt 1 perce. Szilvi, mennék suliba, minden rendben?
- Nem jöhetsz be. - sírtam el magam újra.
- De bemegyek. - mondta, majd hirtelen megmozdult a kilincs. A meglepettségtől odafutottam, és próbáltam tartani, hogy ne jöjjön be.
- Szilvi, mi folyik ott? - kérdezte Valér, majd egy nagyot rántott az ajtón, és kinyitotta. Mikor meglátott, nem tudott szóhoz jutni. Csak bámult engem, én meg folyamatosan sírtam. A trikóm vércseppes volt, a nyakam még inkább, az arcomra rászáradt egy csomó könny. A mellem kilátszott a trikó alól, viszont éreztem, hogy oda is lefolyt este a vér, és rászáradt. A hajam egy madárfészek volt, az öklömbe beleragadt egy két szilánk. Szépen néztem ki.
- ...Szilvi, mi történt? - szólalt meg végül Valér, és lefagyottan állt az ajtóban. Hirtelen nem tudtam mit szóljak. Elmondjam neki az álmom? Hogy miért bántottam magam?
- Sajnálom. - nyögtem ki, majd Valér szorosan magához húzott. Belefúrtam a fejem a vállába, és elkezdtem bőgni. Az nem tudom miért csináltam ezt magammal, őszintén csak meg kellet nyugtatnom magam, amikor Valér magához ölelt, az egy nagy lelki erő volt számomra. Könnyes szemmel felnéztem a "bátyámra", majd megjelent Balázs is.
- Itt meg mi történt? - kérdezte, majd végig pásztázott a tekintetével. - Szilvi, jól vagy?
- Húzz el seggfej! - mondta neki Valér, és még mindig nem engedett el.
- Még mindig haragszol? Jaj, ugyan már haver! Fátylat rá! Már bocsánatot kértem.
- Mondom húzz el! Erre most nincs időm. - küldte el Balázst Valér, majd egy szemrehányó nézéssel elhúzott a picsába.
- Valér ma ne menj suliba. El kell mondanom valamit. - mondtam szemrebbenés nélkül. Talán benne megbízok annyira, hogy tudjon rólam mindent. Az elejétől a végéig.
- Rendben hugi. Gyere ki a nappaliba, hozok betadint és hasonlókat. - húzott el magától, majd kisétált a fürdőből. Mégegyszer megnéztem magam az egyik üvegdarabba, ami a földön hevert. Csodásan festek, mit ne mondjak.

- Na, kérlek, mesélj el mindent. - tisztította meg Valér egy vizes valamivel a nyakam.
- Biztos?
- Igen.
- Hát jó... - sóhajtottam és elkezdtem, amit kellett. - Tegnap este. Amikor felkeltettelek, hogy rosszat álmodtam. Na, ömm, azt álmodtam, hogy szexeltünk, vagyis, hogy kinyalsz. És ettől megijedtem, hogy te is csak szexet akarsz tőlem, mert ugye itt volt ez a Balázsos ügy, és az álmom nagyon valódinak tűnt, bepánikoltam, berohantam a fürdőbe, és meg akartam szüntetni az életem. Ennyi. - mondtam el egy szuszra. Valérral szemben ültem, de ő a nyakamat figyelte, viszont mikor befejeztem a mondandómat, akkor mélyen belenézett a szemembe.
- Szilvi, én nem akarok veled baszni. Vagyis...mármint, olyan, mintha a húgom lennél, de csak átvitt értelemben, mármint persze, azért csinálhatjuk majd, ha szeretnéd, de nekem olyan mondom mintha a testvérem lennél...
- Azt hiszem értelek. - röhögtem el magam, közben Valér még mindig a sebemet kezelte. - Áú, ez fájt. - súgtam, nemtudom miért. Ott ültem vele szemben, közel, a mellkasomon volt a keze. Ennyi gondoskodást a szüleimtől nem igen kaptam.
- Szilvi, még a melled is véres lett. - nyögte ki.
- Honnan tudod?
- Mert látszik a trikó alatt? - kérdezett vissza. Való igaz volt, a trikóm a legátlátszóbb, és messziről is ki lehetett szúrni a rászáradt vért.
- Ömm, akkor mindjárt jövök, lemosom. - álltam fel, és besétáltam a fürdőbe. A ruháim levéve beálltam a zuhany alá, és hagytam, hogy a meleg víz átjárja a testem. Mosakodás közben egész végig a tükördarabokat bámultam. Wow, én nem vagyok normális.

Mikor végeztem, Valér bekötötte a sebemet, én meg elfoglaltam az ágyát. Ő ott ült mellettem és együtt néztünk valami sorozatot, a fejemet a mellkasára döntöttem, Valér meg átkarolta a derekam.
- Köszönöm a gondoskodást. Tényleg. - bújtam oda hozzá szorosan.
- Alap. - húzott oda még jobban magához.
Ott ültünk egymáshoz bújva, mikor csippant a telefonom.
Anya: gyere hqza
....az üzenetet nézve görcsbe rándult a gyomrom, és felültem az ágyban. Valószínűleg ez a tegnapi üzenetemre a válasz.
- Mi a baj? Balázs írt? - kérdezte Valér és odaült mellém, hogy lássa az üzenetet.
- Bárcsak. Vagyis...neki jobban örültem volna. - fordítottam felé a készüléket.
- Ó bassza meg. - mormogta magában, nekem meg sírógörcsbe rándult a gyomrom, és Valér szemébe néztem.
- Nem akarok hazamenni! - tört ki belőlem a sírás, és szorosan átöleltem.
- Elkísérlek. Megvédelek, ha bármi olyan van.
- De még csak három napja vagyok itt. Miért kell hazamennem? Valér, miért? - csuklott el a hangom. Egy normális tinilány ennek örülne, hogy hazamehet. De én nem az a típus vagyok. Ezzel nem lehet mit csinálni.

Vera, nem zavar, hogy én itt szenvedek?